AKispál és a Borz november 6-án szellőztette meg először ahírt, hogy kiadnak egy négy CD-t és egy DVD-t tartalmazó gyűjtődobozt, melyet csodálatos időzítéssel karácsony előtt dobtak piacra. Emellett bedobták a „limitált és sorszámozott” csodaszavakat az izgatott rajongóknak. A postázás december 10-én vette kezdetét, majd a biztonság kedvéért egy héttel később országosan elérhetővé tették az Alexandra könyváruházakon keresztül. December 21-én, hogy az se maradjon le róla, aki akar, a Nyugati Alexandrában dedikáltak is a srácok. Mostanra már a májusi Bátorkeszi koncertbelépővel is kapható 39 eurós csomagban, szóval azt hiszem jobban tette, aki nem kezdett vad harcokba az előrendelésnél.

Én is a nyugalomban várakozók táborához tartoztam, január elején vettem meg a kiadványt egy üzletben. (Az azóta sem világos, hogy ennek a darabnak hogyan lehet 227-es a sorszáma, ha elvileg a számozott darabokat pillanatok alatt elkapkodták.)

Mit lehet mondani? Gyerekek, ez nagyon jó. Nem a felvétel, hanem a koncert. Persze, aki egy Napozz Holddal kettőre számított, az csalódni fog. Ami azt illeti, kifejezetten zavarba jöttem a film felépítéstől. Szépen elkezdődik, aztán vége is lesz, éppen úgy, ahogyan az Orfűn történt. Leszámítva, hogy a harmadik számnál, a Kicsi csillag-nál eltűnik előlünk a színpad, Kispit, Lovit, Bräutigam-ot és Császári Gergő-t elnyeli a szikrázó, szépia effekttel jól áthúzott napsütés. Megjelenik az orfűi kemping, a tó, a strand, a stégek. Sok boldog ember, hangulatos képek. Elsőre még örültem is ennek az igen váratlan eseménynek, azt gondolván, hogy mégis egy kicsit több lesz ez, mint egy felvétel.

De nemám. Odarakták ezt a kis helyes hangulatvideót a Kicsi csillag alá, majd a későbbiekben töretlenül folytatódik a felvétel. Azóta sem tudom befogadni ezt a jelenséget. Szabad tenni a végére, szabad az elejére, szabad művelni neki egy külön menüpontot (már ha volna menü vagy ilyesmi). Persze, szabad tenni a koncert harmadik száma alá is, de nem lesz tőle jó érzése az embernek.

Azért miután a magyar mentalitásnak eleget téve boncolgatjuk a hibákat, tegyük hozzá, hogy ez egy jó koncert volt. Szerethető Lovasi, mert nem felejtette el a szövegeit. Zabálnivaló Kispál, mert szinte megnyugtató újra látni görnyedt-cigis-kisterpeszes-hintázós sziluettjét a megmosolyogtató ingében. Jó várni, hogy Dió odaérjen a színpadra. Kell oda Bräutigam huncut mosolya a dobok mögé, és jó, hogy Császári Gergő hozzátett, és nem megváltoztatott valamit.

Azért kell egy kicsit érnie a dolognak, hogy kisüljön, mégis mi olyan nagyon jó benne.  Sokkal jobban hangzanak ezek a dalok a DVD-n, mint a stúdiófelvételeken. (Köszönjük Dióssy, még mindig egy isten vagy!) Nyilván a korai korszak dalai ezek, és a felvételük óta eltelt már 20-23 év, de nem is erről van szó. Játékosabb – ahogy az egy koncerthez illik –, érettebb, és átgondoltabb. Sajnálom, hogy a közönségből nem hallhatunk többet, főleg a Zsákmányállat c. számnál, mert az is rengeteget tesz hozzá ehhez az élvezhetőbb hangzáshoz.

Összességében mondjuk, hogy jól esett megnézni, és jó volt meghallgatni. Ajánlom azoknak a rajongóknak, akik nem tudtak ott lenni, akik túl részegek voltak és nem emlékeznek, akik az első sorban álltak és mindenkinek mutogatni akarják magukat a felvételen, és azoknak, akik cikket szeretnének róla írni. Azoknak sem utolsó, akik hozzám hasonlóan megrögzött koncertjárók, de éppen nincs lehetőségük elrohanni egyre a közelben.  Ezen kívül valóban kedves és figyelmes karácsonyi ajándék, és ez valószínűleg idén is kijátszható lesz.

Viszont nem írhatok meg egy cikket a Kispál és a Borz 2014-es FOO koncertjéről úgy, hogy elmenjek a tény mellett, hogy Lovasi végig kigombolt inggel játszott. Lovi, legközelebb leszel szíves úgy öltözni, mint Kispál!

képek forrása: FOO facebook oldala