2015. március 6.

Köszönjük, Janó, hogy te is Földlakó vagy!

Február utolsó napján a GMK-ban jártunk, ahol Kardos-Horváth Janó egy rendhagyó könyvbemutató keretében mutatta be a nagyérdeműnek nemrég megjelent könyvét, a Földlakó 2.0-t. Bár az esemény némi késéssel kezdődött, szerencsére a Gozsdu jó fröccsel és kedves csapossal támogatta az üresjáratot, sőt, az időnként felvillanó „helyszíni” közvetítésnek köszönhetően leballagnunk sem kellett 10 percenként, hogy megnézzük, húrok közé csapott-e már a művészúr.

dsc02582.jpgA kezdés előtt már természetesen mi is a dedikáltatott könyvet szorongattuk a kezünkben. Janó csupán pár mondatot mondott az elején, de a mosolya, és a hangjában csendülő büszkeség, mikor a kocsijában pihenő több tucat könyvről beszélt, máris jó alaphangulatot teremtett. A Beatlejuice páros formációja nagyon jó felvezetése volt az estének. A Beatles-számokat játszó duó szívvel-lélekkel volt jelen a színpadon, ketten voltak négy helyett. 

A programtól kissé eltérve a fő „műsorszámra” végül megszakítás nélkül került sor, Janó felváltva énekelt és olvasott fel a könyvből, egészen este tizenegyig. Az ismerős dalok fantasztikusan szóltak a teljes zenekar nélkül is, felcsendült a Szalai Éva, Tartós béke, Lift, Zánka, Riadó, Ciprus és még sorolhatnánk. Janó kutyája egész este össze-vissza rohangált az emberek és a színpad között, fantasztikus bizalommal viseltetve mindenki iránt, amitől az egésznek otthonos, meleg hangulata kerekedett. 

Én olyan típusú embernek ismertem meg magam, aki nem tud nullából egyet csinálni, viszont ha van már kettő, abból tudok generálni ötöt, hatot, hetet.

A könyvből felolvasott részletek pedig épp olyanok voltak, mint Janó maga: valamikor félelmetes éleslátással világítottak rá a világ abszurditására, máskor megnevettettek, megint máskor nem tudtuk hová tenni őket. De mindig sütött belőlük az, hogy a szerző olyan érzékenységgel viseltet a világ iránt, olyan problémák foglalkoztatják, mint keveseket. És még kevesebb olyan zenész van a magyar zenei palettán, akik hozzá is mernek nyúlni ezekhez a témákhoz.

Az este csúcspontja vitathatatlanul az utolsó szám volt: Janó felhívta a Hahó zenekar többi tagját a színpadra és együtt énekelték, játszották el a Földlakó című dalt. Ez az emberekbe, gyermeki tisztaságba vetett hit olyan megható és olyan elmondhatatlanul kedves, hogy az ember hirtelen mégis azt érzi, a sok szarság ellenére érdemes élni.

A magam részéről még akkor is az este hatása alatt voltam, amikor végül leültünk Janóval beszélgetni.

M.a.csek: Mennyiben más egy ilyen egyszálgitáros koncert, mint egy fesztivál, vagy mondjuk egy Akvárium-beli buli?

KHJ: Sok tekintetben más, de azért az alapja mégis a dalok meg a közönség szeretete, ami ugyanaz. Itt valóban kicsit nagyobb figyelem összpontosul rám. Én nagyon hiszek ebben a műfajban, bár technikailag ki lehetne szélesíteni. Még nem tudom, hogyan, de ki fogom találni, mert nagyon tetszik, csak kicsit szegényes még.

Nagyon szerteágazó a tevékenységed. A 40 mínusz egyfajta rendrakás volt az eddigi munkásságodban?

Igen. Így van.

Mire szeretnél fókuszálni a jövőben?

Mint ahogy valószínűleg mindenkinek, nekünk is egyre nehezebb az élet, és nem fogok tudni egy dologra koncentrálni. Három dolgot tudok megjelölni iránynak: az egyik a Hahó együttes, ami ugye a gyereknek szól, a másik ez az egyedüli dolog, a Kafkaz, ami szerintem egyre inkább KHJ lesz. A harmadik pedig a zenekar, a Kaukázus. Ez a három lesz. Vannak átfedések, de mind a hármat kell nyomni.

dsc02553.JPG

Milyen érzés volt az, amikor például tavaly a VOLT-on felléptél a Hahóval, egyedül és a Kaukázussal is? Van kedvenc “szereped”?

Mindegyiket nagyon szeretem, mindegyik más, mindegyiket másért lehet szeretni. Mindegyik más idősíkban van, szerintem nem konkurálnak egymással. Az, hogy én vagyok mindegyikben a kreatív ember, az nyilván kötött dolog.
Minden fesztiválnak azt kéne csinálnia, amit a VOLT-nak. Tök jó lenne több gyerekbarát fesztivál, és ezt egyelőre csak ők lépték meg. Ott van egy délutáni színpad is, ahova nyugodt szívvel ki lehet menni gyerekekkel is szórakozni. Ma szerintem sokan azért nem vállalnak gyereket, mert félnek attól, hogy mi lesz utána. Az a tempó, ahogy a világ pörög nem alkalmas arra, hogy családosan is lehessen csinálni.

Szerintem fontos, hogy ha gyereked születik, ne érezd azt, hogy kirekesztődsz a világból.

Én például el tudom azt képzelni, hogy egy fiatal anyuka a gyerekével eljön vasárnap reggel a Hahó koncertre, míg mondjuk péntek este ott volt a pasijával, a gyereke apjával Kaukázus koncerten, miközben 3 éve egy soproni akusztikus Kafkaz koncerten jöttek össze.

Miért volt fontos számodra, hogy legyen egy könyved?

Egyrészt sokan kérdezték, hogy a dalokat hogyan kell eljátszani, így adott volt, hogy ez nem csak szimplán egy könyv lesz. Sokkal inkább egy kottás füzet, feldobva néhány írással. Azért volt fontos, mert sokfajta énem van, amikből az egyik a zenélés, egy másik pedig az írás. Mindegyik valamilyen módon az alkotáshoz tartozik, és egy ilyen könyv volt, amit a jelenlegi tudásommal meg tudtam valósítani. Nagyon bejönne valami multimédiás felület is, de ahhoz még elég sokat kell tanulnom, meg készülnöm.

dsc02536.JPG

Miért Földlakó 2.0 lett a könyv címe?

Azt gondoltam, hogy egy olyan beazonosítható cím kell, ami a zenémet nem nagyon ismerő, felületi szinten kezelő embereknek is lejön. A földlakó szót én hoztam be a köztudatba, és abban bízom, hogy ez a cím egy kicsit elemeli ezt a könyvet a zenémtől és abszolútértékbe helyezi az egészet. Szerintem a Földlakó az egyik legjobb dalom, ez határozza meg legjobban a jelenlegi munkásságomat.

A könyv első felét különböző régebbi blogbejegyzéseid adják. Fellelhetők ezek még valahol, vagy abbahagytad már?

Igen, abbahagytam. Azért hagytam abba a blogok írását, mert mindig elfelejtettem a jelszavakat, amivel be kell lépni (nevet). A visszajelzések nekem nagyon fontosak, és egyik blogon sem kaptam olyan visszajelzéseket, ami vitt volna tovább. Én olyan típusú embernek ismertem meg magam, aki nem tud nullából egyet csinálni, viszont ha van már kettő, abból tudok generálni ötöt, hatot, hetet. Nekem nagyon fontos az interakció és a blogjaimban ez nem volt meg, mert el voltak rejtve. Valahogy nincs felületem, nincs médiám. Talán a Facebook oldalt lehet említeni, de az is nagyon csalóka. Ezt az eseményt is sokkal többen visszajelölték, mint ahányan végül eljöttek.

Csalódott vagy emiatt?

Hát… igen, csalódott vagyok kicsit. Vagy talán ez inkább egy furcsa zavart állapot, hogy nem tettem meg mindent azért, hogy rendben menjenek a dolgok. De az ilyen csalódások mindig mutatnak valami irányt, hogy még feszesebbnek kell lenni.

A könyvednek teljesen más a szerkesztése és a tördelés, mint egy „átlagos” könyvnek. A belső margó a szélesebb, ott vannak a rajzok, és az oldalszámok is. Ebbe mennyire volt neked beleszólásod?

Ezt én akartam így. Szerencsére olyan egy kiadóval tudtam megállapodni, akik teljesen szabad kezet adtak, ők csak a technikai részét bonyolították le a dolognak. Első körben megpróbálták normálisan tördelni, ahogy ők elképzelik, de nagyon fantáziátlan volt. Ezt sokfelé érzem most a világban egyébként is. Én valahogy úgy képzelek el egy könyvet, hogy már maga az oldal is kommunikáljon. Volt egy könyv, ami nekem nagyon tetszett, ezt a mintát szerettem volna követni. Nehezen mondok olyat, hogy le kell kopizni valamit, de most itt ezt jobbnak láttam.

Említetted, hogy szeretnél hangoskönyvet is. Miért?

Valószínűleg több olyan idő van az életünkben, amikor inkább ráérünk hallgatni, mint olvasni. Az emberek nagyon sokat mozognak, utaznak, kirándulnak, bringáznak, ami közben nem tudnak olvasni. Ezek között vannak olyan holtidők, amit lehet, hogy hasznosabban is ki tudnának használni.

Volt valaki, aki különösen sokat segített ebben a könyvben?

Igen, volt. Az illusztrációkat például a gyerekeim készítették, apukám pedig lektorálta az egészet. Átnéztük a sok helyesírási hibát, meg a dalszövegeket is.

dsc02595.JPG

Az tudatos, hogy nagyon élőnyelven írtad a könyvet? Sokszor láthatjuk benne a „nemtom”, „sztem” és egyéb rövidítéseket.

Én azt gondolom, hogy a nyelv változik. A magyar irodalom nagyon sokaknak még Jókai Mórt meg Arany Jánost jelenti, ami nem jó vagy rossz, hanem tény. Ahogy ők írtak, az nagyon tisztelhető, de mindez 200 évvel ezelőtt történt. Kialakult azóta egy új nyelv, ma már egészen máshogy beszélünk magyarul, máshogy is gondolkozunk, és nekem így természetes írni.

Nem féltél attól, hogy a könyv címe megtévesztő lesz, és azt hiszik az emberek, hogy ez a Földlakó cédé folytatása?

A Földlakónak lesz folytatása. Lesz új Hahó lemez, de picit más hangnemben, mint a Földlakó. A Földlakó egy jól sikerült gyerekdal, de azért egy kicsit több annál, mint ahogy pontosan tudják ezt a felnőttek a Micimackóról is. Nem féltem ettől, azt gondolom, hogy azok az emberek, akik követnek, és tudják, hogy vagyok, azok joggal várnak tőlem minden formában egy kritikát. Ez a könyv önmagammal szemben is lehet egy kritika talán.

A Földlakó születésekor még kisebbek voltak a gyerekeid, most hogy nagyobbak, másképp inspirálnak? Eddig főleg ovikba jártatok fellépni, ezután fogsz nyitni a nagyobbak felé?

Az ovis korosztályt nagyon szeretem, mert nagyon nagy kihívás, és nagy tisztaság nekik játszani. A negyedik-ötödik osztályos gyerekek már Tankcsapdát kezdenek hallgatni, onnan már ciki gyerekkoncertre járni. Ebben olyan nagy mozgásteret emiatt nem látok, valószínűleg maradunk az ovisoknál.

A legközelebbi budapesti koncert a Kaukázussal március 15-én lesz az Akváriumban, Ünnepi nyitvatartás címen. Terveztek erre valami különlegeset?

Tervezünk igen, de azt most még nem akarom elárulni, hogy mit. Nyilván a Tescoval lesz kapcsolatos, ami egy nagyon különös jelenség szerintem Magyarországon, meg Közép-Európában. Ennek egy hullámát fogta be a Kaukázus, és ezt gondoljuk tovább egy kicsit a koncerten.

Janóval legközelebb itt találkozhattok, akár zenekarral, akár egyedül: 

dsc02598.JPG