Ez nem koncertbeszámoló, nem ajánló, csupán gondolatok, amik hol rövidebb, hol hosszabb ideig tartózkodtak a fejemben, a hétvégi dupla-Fruttik pénteki napján.
- 1. Mi a frászért kell pontban kilenckor elkezdeni egy koncertet? Megint lemaradtam az első számról (Másodpercek és decibelek, afene)! Meg kell tanulnom időben érkezni.
- 2. Az A38 nem is olyan hatalmas. Megértem a duplázást. A triplázást is megérteném. Sőt, azt is megértem, hogy két héttel az esemény előtt szoldáut van.
- 3. Likó Marci… nos, Likó Marci igazi frontember.
- 4. Ezek a srácok profik!
- 5. Tök jó a közönség. Még hátul is tombolnak. És ami külön elképesztő: ha valaki kicsit előrébb furakszik, nem akarják letépni a fejét. Ez így van rendjén.
- 6. Megvan az a kép róluk, ahol az egész zenekar csendben áll, csak Likó Marci üvölt? Na, az tökéletesen kifejezi őket, a legjobb értelemben.
- 7. Valaki szereljen erre a srácra egy kilométerszámlálót, mert tuti többet ugrált mint amennyit egyik-másik focistánk fut általában.
- 8. Érzelmek és erő. Lehet, hogy Likó Marci hangja nem olyan egyedi mint mondjuk KHJ vagy Lovasi jellegzetes tónusa, de akkora erő van benne, hogy az valami elképesztő. Komolyan. És a szövegek… ráz tőlük a hideg.
- 9. Vad Fruttik: Nagyszínpad!
- 10. Holnap is jönni akarok! Lehet még jegyet szerezni? Nem? Akkor megyek Szombathelyre, nem érdekel!
Úgy fáj! Hogyha kimondom, fáj, mert véresre sebzi a számat.
Úgy fáj! Hogyha magamban tartom, mert beteggé tesz már a bánat.
