Március 7-ére, a Pecsába hatalmas bulit, tavaszköszöntést, miegyebet ígértek a szervezők Ligeti Karnevál néven. A fellépők között jól csengő nevek voltak, több koncertről lévén szó a picit borsos jegyár is belefért, és még Kiss Tibi által tervezett maszkot is ígértek ajándékba. Ott volt a helyünk, a Quimby és Bérczesi Robi már elég volt, hogy jegyet váltsunk, illetve a Lóci játszik nevű formációt is érdeklődéssel vártuk. A többi előadó annyira nem hozott lázba minket, (így róluk sajnos nem is tudok beszámolni), de egyébként is koncertrejáró legyen a talpán, aki mind a 6 fellépőt végig akarta és tudta is hallgatni/nézni/tombolni igénye szerint, már a fele is pont több, mint amire egy átlag este vállalkozik az ember lánya.

Viszonylag időben, este 8 után sikerült a helyszínre érni, ekkorra Lóciék már a húrok közé is csaptak, egy ilyen sűrű programnál nem is nagyon lehetett csúszásra esély. Lóci közreműködött a Van valami furcsa és megmagyarázhatatlan című kedves és sikeres magyar film zenéjében, a nagyobb közönség valószínűleg innen jegyezte meg a nevét. A film zenéje külön cikket érdemelne, itt csak annyit írnék, hogy baromi jó lett az is, így hát nagyon örültünk, hogy az Ez van című dalt Lóciék előadták és hallhattuk élőben. A többi daluk számomra eddig ismeretlen volt, de első hallásra is fülbemászóak, dúdolhatóak voltak, a banda pedig abszolút szimpatikus és energikus csapatnak tűnt.

A Quimby előtti szusszanást arra használtuk, hogy megkóstoljuk a Pecsában kapható egyféle (!) pálinkát, illetve magunkhoz vegyünk egy fröccsöt. Itt jegyezném meg, hogy azért a Pecsában egy ilyen maratoni estét végignyomni nem egyszerű, pihi gyanánt csak a kissé hűvös előtérben lehet álldogálni itallal a kezünkben, leülni sehova, de hát aki úszni megy, ne csodálkozzon, ha vizes lesz, gondolom…

A Quimby is nagyjából on time kezdett, meg is telt a nézőtér ahogy kell, bár mivel –gondolom a jegyár miatt –nem tinikből állt a közönség, elég könnyű volt előretörni a későn érkezőknek is. A fiúk hozták az elvártat, profik voltak, de nem ez volt életük koncertje. Kiss Tibi nem volt formában, mondott is valami olyasmit, hogy örül, hogy nekünk tetszik, és ilyen kedvesek vagyunk, mert ő most nem annyira bírja magát. Van ilyen, a Quimby már tart ott, hogy egy-egy ilyet elnézünk nekik, és még nem a legjobb formájukban is elég jók tudnak lenni. Liviusban én még nem bírtam csalódni, a Quimby élőben amúgy is mindig a dob fanatikusok álma, Livius és Faszi ezen az estén kiegészült Nagy Dáviddal is az Óriásból. A többieket is jó volt látni, ahogy játszanak, és a háttérvetítésekkel meg fényekkel együtt élvezetes koncert volt. Dalpremier is akadt, a Hasta la Ganxstát először hallhattuk élőben, úgyhogy összességében nem okozott csalódást az este fő fellépője.

Az este fénypontja azonban számunkra tegnap Bérczesi Robi volt. Az a Bérczesi Robi, aki nem a nagy, hanem az italmérő pultok mellett felállított picike színpadon állt ki zenélni egy szál gitárral, a maga egyszerű, keresetlenül őszinte módján. Farmerben, tornacipőben, fények és effektek nélkül. Először az jutott eszembe, hogy milyen nagy hiba ez a szervezőktől, hiszen a nagy köz sokkal jobban járt volna a másik színpaddal, de aztán amikor Robi közelében sikerült elhelyezkedni és hallgattuk a dalokat, már arra gondoltam, nekünk, kevés szerencséseknek így mégis sokkal különlegesebb élményben lehetett részünk. Szívet melengető volt Robit közelről látni és hallani: látni, hogy jól van, hogy boldog, hogy itt állhat velünk a gitárjával a kezében, és hallani, ahogy alázattal, őszintén áll akár a saját, akár más dalaihoz. Énekelt feldolgozásokat, népdalokat és persze saját dalokat. Amikor nem énekelt, szerényen és már-már zavarban, kedvesen esetlenül mozgott a színpadon, hiszen ő akkor van otthon, bárhol, amikor énekel. Még akkor is szinte irult-pirult, amikor már harmadszorra tapsoltuk vissza, és a nagyszínpad felől jövő hangokból már kezdett egyértelmű lenni, hogy Robinak muszáj búcsúznia. Végül az egyik új Hiperkarma dallal, a Ponttal zárta ezt a különleges hangulatú koncertet: „Legyen az amire mindig vágytál…. ez az üzenet!” Legyen így veled is, Robi.