Este 7 körül értünk a Clapham Junckson metrómegállónál található Clapham Grand nevezetű szórakozóhelyre. A press akkreditáció átvétele közben már megcsapta az orrunkat a töltött káposzta illata. Igen, jól olvasták. Töltött káposzta. A büfében ugyanis magyar meleg ételeket lehetett vásárolni, és utána jóízűen enni. Abszolút kedvenc a vecsési savanyú káposztából készült té káposzta volt.
Maga a hely szenzációsan nézett ki. Mintha egy kibelezett színházban lettünk volna annyi különbséggel, hogy széknélküli páholyok voltak oldalt… Ami érdekes volt még, hogy a ruhatárnál ráírták a monogramodat a ruhatári jegyedre. A kb. 1500-1800 ember befogadására képes szórakozóhely hamar megtelt a külhonban dolgozó és élő, magyar zenére szomjazó fiatalokkal. Találkoztunk olyan lánykával is, aki Manchesterből repült át Kispálék kedvéért. Nyolc óra után pár perccel léptek színpadra Lovasiék. A 2015-ös európai turnéjukon (állomások :Zürich, Brüsszel, London, Amsterdam, Bátorkeszi) a Sika, Kasza, Léc, az Ül, a Bálnák ki a partra és a Holdfényexpressz című albumukról válogatott a zenekar. Lovasi egy kissé betegen érkezett a londoni fellépésre. Elmondása szerint Brüsszelben sikerült megfáznia.
Próbáltam fotózás közben megjegyezni a számokat, de mivel jómagam is rajtuk nőttem fel, a koncert felénél már elvesztettem a fonalat… muszáj volt dúdolnom közben néha! Ami biztos, hogy a Sika, Kasza, Léc című korongról az És hogyha máshová kerül című nótával kezdték meg a koncertet. Erős kezdés volt… Aztán olyan remek számok követték, mint a Sült krumpli, Volume, Apa anya és a kígyó, Tegyetek el befőttet, Jelvény nélkül, Gyónás, 0 óra 2 perc, A homlokod hozzád nyomom, Emese, Disznók tánca, Pistike, Zár az égbolt, Kinn állok a ház előtt, Ha az életben, Az utolsó aktus a földön, na és persze a Csinibaba zúzós része. Természetesen nem maradhattak el a jól megszokott Kispál és Lovasi performance show elemei sem. Kispál András most is elővette a brékdance mozgását és persze jó pár fekvőtámaszt lenyomott a nagyérdeműnek. Az Apa anya és a kígyó című számnál például kígyót imitálva feküdt a padlón. Nagyon jó volt nézni őket. Szemmel láthatóan élvezték a koncertet a közönséggel együtt.
Apropó zenekar. A Kispál, Lovasi és Dióssy trió mellett természetesen a doboknál Mihalik Ábel ült, míg Császári Gergely vendégművész mint vokalista volt jelen jó pár számban. Hamar elment a bruttó két óra. Kétszer tapsolta vissza Kispálékat a tomboló tömeg. Természetesen nem lehetett úgy vége egy eredeti originál Kispál koncertnek, hogy ne játsszák el a Zsákmányállat című „slágert”. Pedig ha ragaszkodtak volna az évekre lebontott koncepciójukhoz, akkor bizony ezt a számot nem nagyon húzhatták volna elő a mellényzsebükből. Még mielőtt bárki is összehúzná a szemöldökét, hogy most miért is lenne ez akkora nagy baj, szeretnénk vele közölni, egyáltalán nem bántuk, sőt…
Összefoglalva: előjöttek a régi szép idők, amikor még az Almássyban vagy a Pecsában tomboltuk rájuk. Nosztalgiáztunk kérem szépen! Lenézve az oldalerkélyről, tomboló, éneklő, csillogó szemű tömeget láttunk. Ha csak két órára is, de bearanyozták az esténket. Köszönjük Kispál és a Borz. Találkozunk jövőre is. Mi biztos, hogy ott leszünk.
A cikket és a képeket köszönjük a JéPicture csapatának! 🙂
