Ha Pécs, akkor PTE, és ha PTE, akkor PEN. A képlet egyszerű. A PEN, azaz Pécsi Egyetemi Napok három napon keresztül várja az idelátogatókat, és természetesen a pécsi egyetemisták seregét. Röviden-tömören úgy lehetne összefoglalni, hogy koncertek, sör, kaja, „süttkóbász”, még egy kis sör, még több zene, és a végére egy kis sör. Ez a programsorozat üde színfoltja mind a városnak, mind az egyetemnek, és melengeti az ifjú szíveket, mint langyos délutáni szél, főleg így, szép május elején. Az évek óta fejlődő PEN mostanra egy igazi mini-fesztivállá nőtte ki magát. Több színpadon többféle zenei élmény, emellett a fesztiválokra jellemző indokolatlanul drága alkohol, és tömött sorok.

Alapjában véve a rendezők igen ügyesen megoldották, hogy minden ide érkező megtalálja a neki tetsző zenét. Lassan kialakul egyfajta trend is, ami jellemző a fesztiválok programszervezésére, ugyanis egyre inkább három műfaj kap teret: rock, elktro muzsikák és alter. Szerencsére az utóbbi terén igen színes a felhozatal, hiszen a jó pécsi, és a jó egyetemista szereti az alter zenét, így a szervezők is idehozták a hazai altervilág krémjének nagy részét. Többek között: Anna and the Barbies, 30Y, Odett, Punnany Massif, Supernem. És ez csak az első nap. A többi napra is jut még Péterfy Bori, Vad Fruttik, és Magashegyi.

Az első nap hozta szokásos meglepetések sorát. „Jé, itt a színpad!”, „Napasztmek, itt ment el a Papp Szabi!”, „Már meg sem ismersz, haver?!”, és hasonlók. Ám egy rövid kis séta után meg lehet ismerni a terepet, és biztosan lehet olyan utat találni két színpad között ahol: a) van egy olcsó italellátó hely b) nincs hosszú sor a budiknál c) elkerülöd a nem kívánt ismerősöket. Alteros szempontból igen kecsegtető volt az este, így én, mint megszállott zenekedvelő és -művelő, már jó korán kiértem, hogy minden beállást és koncertet teljes egészében láthassak. Megérte. A nagyszínpadon az Anna and the Barbies kezdett, és hozták a szokásos szintű őrültséget, ami ilyenkor elvárható Pásztor Annáéktól. Már kezdetnek is tökéletes. Ha valaki lágyabb dallamokkal indított volna, megtalálta a számításait, mert Odett ismét melegséggel töltötte el az emberek szívét. Bár nem sok időm volt ott tartózkodni, az ott eltöltött 3-4 szám is meggyőzött arról, hogy továbbra is hallgatni fogom Odettet.

Szerintem az este fénypontja a 30Y koncert volt. Vagy a hazai pályának volt köszönhető, vagy annak, hogy Beck Zolit és Zazát nagyon sokan ismerik az egyetemen, de a tömeg a koncert elejétől a végéig őrjöngött. És persze megvoltak az elmaradhatatlan pécsi bölcsészesek bekiabálásai, hogy „Jó volt, Tanár úr!”. Ezek után már csak hab volt a tortán a Supernem, amire a Pirogránit-udvarban elférő tömeg egyöntetűen azt ordította: „vissza!”. Hibátlan zene, hibátlan előadás, hibátlan kapcsolat a közönséggel. Ugyanez volt a helyzet a Punnany Massif-os srácokkal, akik szintén a hazai terepet élvezve hullámzó tömeget varázsoltak a nézőtérből. Kezek fent, csönded meg én vagyok.

Külön érdekesség az idei fesztiválon a PEN & ROLL színpad, ahol pécsi egyetemisták zenekarai mutathatták meg tudásukat, és ahol szép számban találunk olyan előadókat, akik ha így folytatják, a hazai Alter-társadalom jeles tagjai lesznek. Így például az Intu, a Rokokó Rosé, és a The Popeye. Mindegyikre érdemes rákeresni fészbukon és youtube-on, egy-két EP már van, egy-két számukat már rongyosra hallgattam itthon.

Ez volt az első nap, de még közel sincs vége….kíváncsi vagyok, mi lehet még itt? 🙂

Szerző: Álmos
fotók: PEN fb