2015. május 4.

Elmentek a zenészek, elfogyott a pénzem: PEN 3. nap

Itt a vég. Legalábbis a PEN-nek vége. Eltelt ez a három nap, elment a tömeg haza pihenni, elmentek a zenészek, elfogyott a pénzem. Most már csak a tegnap este nagyszerűségét bizonyító hulladékhalom, és a takarítógárda maradt ott. Mindent összevetve jó kis csapat jött össze, mindenki szeretett mindenkit, nem volt se lökdösődés, se anyázás. Csak boldogságtól felajzott tömeg és szokás szerint fergeteges koncertek. Még egyvalamit elfelejtettem megosztani veletek. Az egyetemi napok ideje alatt tartják a diákrektor választás programjait, így az esti koncertek melett a testfestett, lehetetlenül hülye dolgoknak beöltözött egyetemisták száma hatványozottan megnőtt.

Az estére az egyik legjobb barátommal érkeztem, hogy megmutathassam neki, milyen „egy jól sikerült PEN, egy jól sikerült egyetemistának.” Bemelegítésnek egy kis Irie Maffiával kezdtünk. Basszus, de jó volt! Szeretem és szoktam is hallgatni, de ez most kifejezetten kiemelkedő Irie Maffia élmény volt. El is gondolkodtam rajta, hogy talán ez volt az este fénypontja, és túl korán értük el a hegy tetejét, ahonnan már nincs tovább. De hála az istennek volt tovább. Így aztán fokozódott bennem az öröm, egészen addig, míg a saját meglepetésemre elkezdtem táncolni.

pen_3_nap_1.JPG

Az este további része igazi csemege volt az alteros szívnek, és igazi alteros zárás egy ilyen eseménynek. Vad Fruttik és Magashegyi Underground volt a program és hála az égnek, hogy két külön színpadon és más időben játszottak eme csodálatos zenészek, mert így mindkettőt az elejétől a végéig élvezhettem. A Fruttikat a nagyszínpadra rakni nagyszerű ötletnek tűnt, ugyanis akkora tömeg gyűlt össze, hogy levegőt kapni is alig lehetett. Persze ilyenekkel nem foglalkozik az ember, amikor az egész nézőtér egy emberként hullámzik és önnön magába süllyedve skandálja a „fáj a fejem, a szivem túl nagy…” sorokat.

Végül azért tényleg elérkeztünk a képzeletbeli hegyünk tetejére, ezzel együtt a PEN végére. Egyszerre volt bennem öröm és egy kevés bánat is, amikor odaértem a Magashegyi hangosítására. Örültem, hogy ott vagyok, reménykedtem, hogy nagyon jó lesz, de bánkódtam is kicsit, mert túl gyorsan elment ez a három nap. A Vad Fruttiknál jó pont volt a nagy színpad, a Magashegyinél viszont elrontották, hogy eggyel kisebb színpadra kerültek, eggyel kisebb térre, mert sokkal-sokkal több őrjöngő ember elfért volna azon a koncerten. Ami egyébbként hozta a szokásos Magyashegyi-hangulatot: minden a helyén volt, minden passzentos, minden fain. Azért Szepesi Matyiék eléggé jól zenélnek. 🙂

pen_3_nap_2.JPG

Mindent összevetve fergeteges három napot zárunk, rengeteg jó programmal, ezernyi szép pillanattal, csodálatos koncertélményekkel. Nem lehet mást mondani, mint: köszi Pécs, köszi PEN! Remélem jövőre találkozunk! Álmos el.

Szerző: Álmos
Fotók: Váldi Erzsi