Április 22-én jelent meg az Elefánt egyszerre régi és új klipje, a Kedvenc felhőmnek c. dalhoz. Régi, mert a dal az első albumról, a Vérkeringőről van, és új, mert a klip most készült el. Hogyan, és miért most? Stekovics Annát kérdeztük erről, akinél jobban senki sem tudhatja, hiszen ő készítette.

Hogyan képzeljük el a szakmai életét annak a lánynak, aki ilyen videoklipet készít? Mit tanultál, és mit tanácsolnál azoknak, akiket szintén érdekel ez a műfaj? 

Mondhatni művészcsaládba születtem, így sosem volt kérdés, hogy mivel foglalkozom majd. Semmi erőltetés nem történt a szüleim részéről, sőt, de nem is igazán foglalkoztatott más. A szombathelyi Művészeti Szakközépiskolában hamar kiderült számomra, hogy a filmezés az, amivel foglalkozni szeretnék, majd a MOME media design szakán tanultam tovább. Nagyon jó tanáraim voltak mindkét iskolában, az egyetemi évek alatt pedig elképesztő szakmai fejlődésen mentem keresztül a csoporttársaimmal együtt. Csak azt tudom javasolni azoknak, akiket foglalkoztat a filmkészítés gondolata, hogy tessék nekiállni és csinálni, és ha már megvan az irány, akkor felvételizni. Egyáltalán nem gondolom, hogy feltétlenül szükséges iskolát végezni ahhoz, hogy bárki jó dolgokat alkosson, de rengeteget lehet tanulni kiváló művészektől, szélesíteni a látóköröd. De a legfontosabb szerintem, hogy nagyon inspiráló tud lenni egy jó osztályközösség, egy feladatra ezernyi megoldás, ki-ki a maga látásmódja szerint. A közösség fontos, a csapatmunka, bár pont én mondom, aki teljesen egyedül állt neki egy ötperces frame by frame animációnak.

Egy jóval régebbi dalról van szó. Miért most készült el a klip? Inkább technikai okai voltak, vagy van most valami különösebb apropója is? 

Egy kicsi mindenből. Csabival egy fagyizás közben találtuk ki, hogy miért ne csinálnék klippet az egyik Elefánt dalhoz, amit szerintem azért fontos megemlíteni, mert az elkövetkezendő másfél évre erősen rányomta a bélyegét ez a haveri kapcsolat. Arra gondolok, hogy nem senki nem verte az asztalomat, hogy mikor készülök el, én pedig sajnos nem igazán vagyok az a határidőn stresszelős típus. Szóval sok idő eltelt, volt, hogy napokig nem is foglalkoztam mással a rajzoláson kívül, aztán hetek teltek el úgy, hogy rá sem néztem. Időközben ráadásul lediplomáztam, utána viszont gőzerővel nekiálltam és el is készült a klip, pedig –csak halkan jegyzem meg-,  nem egyszer mondtam le róla.

Mit jelent neked ez a dal? 

Sokat, tényleg sokat, hiszen Csabi nekem írta a dalt. Emlékszem milyen szörnyen féltékeny voltam, mikor először hallottam egy Elefánt koncerten évekkel ezelőtt, pedig akkor már különváltak az útjaink Csabival. Mivel tényleg egy szívbemarkolóan szép számról beszélünk, így hirtelen sokak kedvence lett, és valahogy átverve éreztem magam. Persze sok minden változott és én is rájöttem, hogy ez a dal sokkal többről szól, minthogy én hol vagyok benne, és nagyon örülök, hogy elkészíthettem a klipet. Meg szerintem ez egy tök szép dolog, még akkor is, ha azóta mindketten máshol, mással, másmiért vagyunk már.

Milyen inspirációs és technikai kihívásokkal kellett szembenézned a készítés folyamán?

Inspirációból úgy érzem, nem volt hiány, rengeteg ötletem volt, csak a megvalósítás során ütköztem mindig új akadályokba, lévén, hogy előtte jóformán nem is rajzoltam még animációt. Tudtam, hogy nagy falat lesz végigrajzolni 5 percet, de a legtöbb idő mégis a kísérletezgetéssel ment el, míg egyáltalán megtaláltam azt a stílust és eszközt, amiről úgy éreztem, hogy nem gondolom meg magam egy hónap után. Persze aztán mindig meggondoltam magam, sokszor. 🙂

Mennyi ideig tartott, amíg kitaláltad, hogy mit szeretnél, és mennyi ideig tartott elkészíteni? 

Őszintén szólva nem tudom. Másfél év alatt készült el a klip, és rengeteg minden történt közben, sok más munkám is volt mellette, főleg iskolai feladatok, diplomamunka. A tervezéssel talán fél év telt el, és még ennyi a megvalósítással, meg plusz fél év saját magam stresszelésével, hogy akkor most csinálom-e vagy sem.

Anna további munkáit, és a cikkben látható képeket itt találjátok. Gyönyörködjetek! 🙂

Látták-e a fiúk a videót az alkotási folyamat valamelyik pontján? Volt beleszólásuk, véleményük? 

Ha elkészültem valamivel, általában továbbküldtem nekik, és többnyire azt a választ kaptam, hogy jó lesz, jó lesz, csináljam. Volt beleszólásuk persze, de abszolút szabad kezet kaptam.

Mik a terveid a jövőre nézve? Szeretnél még hasonló projekteket, vagy ez egyszeri alkalom volt? 

Szeretem a szakmámat, szeretem hogy ennyire friss és sokrétű, mégis miután befejeztem a MOME-t, kicsit eltávolodtam ettől az egésztől. Ennek rengeteg oka van, a szakmai oldaláról viszont csak annyi, hogy képtelen vagyok lépést tartani ezzel a rohamos technikai fejlődéssel, márpedig szerintem ma ezzel tudsz elhelyezkedni, programozás, 3D, kütyük, én meg nem vagyok az a high-tech arc, és tényleg nem is érdekel ez a vonal. Pár hónapja elkezdtem járni egy kedves ismerősömhöz bőrdíszművességet tanulni, a barátommal pedig azt tervezzük, hogy egyszer majd lesz egy szép nagy tanyánk rengeteg állattal, messze a várostól, ahol sajtot készítünk, nyáron két pofára tömjük a dinnyét és sárga gumicsizmában kagylókat gyűjtünk a parton. De persze addig még rengeteg időm lesz más videóklipeket  készíteni.

 Nézzétek, hallgassátok, és döntsétek el, hogy nektek miről szól!