2015. május 17.

Versek és zenekarok találkozásai

Biztosan érezted már egy-egy jó könyv után, hogy nagyon szeretnéd megnézni filmben, és azt kívántad, bárcsak valaki másnak is annyira tetszene, hogy megcsinálja. Vagy láttál már olyan filmet, amit utána elolvastál volna könyvben is, de nem volt. Kicsit ilyen az is, amikor a finomra hangolt lelkű zenészek megfognak egy verset, és képesek nem megváltoztatni azt, hanem még kifejezőbbé tenni a zenéjükkel, anélkül, hogy az klisévé válna ettől. Itt vannak a mi kedvenceink ezekből. 

zene-vers2.jpg

Kaukázus: Győr

Azóta tervezem, hogy valakivel egyszer málnás meg dinnyés robbanócukrot fogok enni és közben borozgatni fogunk, mióta először hallottam ezt a dalt. Fájdalmasan betalál, ahogy Karafiáth Orsi verse megidéz egy túl jól sikerült és túlságosan véletlen találkozást, aminek ki tudja lesz-e folytatása. A Kaukázus pedig kicsit átgyúrta a szöveget, és lassan csordogáló, fagyos dalt csinált belőle, amiben “esett a hó”.

Szabó Balázs Bandája: Ne félj

Ki gondolta volna, hogy egy ilyen verset, aminek nincs se refrénje, se egy különösen határozott üteme, ilyen szépen lehet elénekelni? Pilinszky János szerzeménye egyszerre félelmetes (hiába mondja, hogy ne félj), egyszerre fájdalmas, tele olyan képekkel, amitől tátva marad a szánk… Mire “gyapjat növeszt a füst a tűzfalon”, addigra már elvesztünk a versben és a dalban is. 

 Kistehén: Ezt is elviszem magammal

Itt bizony zene és szöveg együtt lüktet hazafias szívünkkel: Erdős Virág zseniális verse és a Kistehén sodró zenéje nagyon egymásra talált. Ennek köszönhetően nem csoda, hogy ez a dal az egyik legimertebb a sorban, és biztos, hogy mindenkinek legalább egyszer okozott már dallamtapadást. Ugye?

30Y: Szívemhez szorítom

Ebben a dalban Háy János Gyermekverse alakult át Beck Zoli keze által, akire egyébként nem jellemző, hogy ne saját szövegből alkosson dalt, de elmondása szerint ezek a sorok olyan „éles, pontos és egyszerű szövegek, hogy nem lehetett elmenni mellettük”. Az utóbbi idők egyik legszebb 30Y dalát köszönhetjük ennek a nem-elmenésnek.

Szabó Balázs Bandája: Bájoló

Radnóti Miklós gyönyörű versét fantasztikus gitár- és hegedűjáték teszi igazán szívbemarkolóvá. Szinte halljuk az esőcseppeket kopogni az ablakon, s várjuk hogy az, aki igazán fontos nekünk, egyszer csak megjelenik az ajtóban, és szívünket valóban összemossa az eső.

Magashegyi Underground: Csend

Van valami baljóslatú ebben a dalban. Nyilván a csendet épp szöveggel és zenével lehet a legnehezebben kifejezni (vagy nem is…?) de a Magashegyi Underground-Závada Péter párosnak hátborzongatóan sikerült. Talán a “térség viharnagyhatalom” vagy az “eltévedt zsoldosok portyáznak” sorok tehetnek róla…

Egyedi Peti: Ahol megszakad

Závada Péter első verseskötetének címadó verse (dala?) az Ahol megszakad, ami Egyedi Peti bársonyos, simogató hangján kel életre. Az elsőre talán össze nem illőnek tűnő sorok mégis gyönyörű egységgé állnak össze, és zárulnak le búsan: “Tán nem szerettelek. Vagy nem eléggé.”

+1 Rájátszás

Ha valaki tényleg szeretné látni, hogy mennyi játék és lehetőség van versek és a zene, vagyis írók és a zenészek összeeresztésében, annak a Rájátszás koncertjein a helye. A fenti listán is szerepelnek olyan párosok, akiknek egymásra találása és közös alkotása összefonódik valamilyen formában ezzel a produkcióval, az így született dalokat hallva pedig nem csoda, hogy egyre sikeresebb ez a produkció.