Az orfűi Panoráma Campingben, festői környezetben immár nyolcadik alkalommal megrendezett Fishing On Orfű a nyár egyik első országos érdeklődésre számot tartó fesztiválja.
A Fishing On Orfű neve tavaly és idén is szorosan összefonódott a Kispál és a Borzzal, hiszen a zenekar itt tartja 2016-ig az évi egyetlen hazai koncertjét. Nem csoda hát, hogy a négynapos bérleteket és a nulladik napi jegyeket egy pillanat alatt elkapkodták, hónapokkal a fesztivál előtt.
A FOO évek óta az egyik legbarátságosabb, és legotthonosabb fesztiválként ismert a fellépők és a látogatók számára is, erről mi magunk is meggyőződhettünk már az első pillanatban. Az Orfűi tó fantasztikus panorámát és lehetőségeket biztosít az eseményhez, a dimbes-dombos környezet pedig szintén nagyon hangulatossá teszi ezt a pár napot. A Nagyszínpad (ami idén közönségszavazásnak köszönhetően a hangzatos Boldogság, te kurva nevet kapta az Esti Kornél dala után) természetes amphiteátrumra hasonlító külleme pedig már igazán csak hab a tortán.
A tavalyi hosszú-hosszú sorban állás helyett idén szinte pillanatok alatt bejutottunk a kapun. Talán a jobb időzítésnek, talán a jobb szervezésnek volt köszönhető, mindenesetre köszönjük szépen, hatalmas piros pont. A FOO területén vannak klassz, zenekaros nevekkel ellátott utcácskák és terek, és természetesen nem hiányoznak a szokásos streetfoodos házikók , italos pultok. (Erről bővebben ebben a beszámolónkban.)
Bár a nulladik napot hagyományosan Kispál-napként tartják számon, azért a szervezőknek Lovasiékon kívül is igencsak illusztris társaságot sikerült összegyűjteniük. Az eseményt a friss Fonogram-díjas Szabó Balázs Bandája nyitotta. Szívmelengető dallamaik különösen illettek a helyszínhez, s bár kicsit borús volt az idő, szerencsére minden fej és haj száraz maradt.
A naplementébe már a Heaven Street Sevennel vágtunk bele. A színpad előtti tér szép lassan megtelt, és mire Szűcs Krisztiánék a húrok közé csaptak, már éppen csak annyi helyünk volt, hogy kényelmesen csápolhassunk és tombolhassunk felváltva. Talán nem túlzunk, ha azt állítjuk, kissé keserédes volt ez a koncert, hiszen tudtuk jól, ez a búcsúturné egyik állomása. Az augusztusi Parkos koncertig már alig maroknyi helyszínen találkozhatunk a zenekarral. Ettől függetlenül – vagy éppen ezért? – a koncert fantasztikus volt. A jól ismert klasszikusokat, mint például a Dél-Amerikát együtt kiabálta a nép, de azért volt idő lelassulni is az Éjszakával vagy a Nem bajjal. Az Orfűhöz különösen kötődő Gesztenyefák alatt egyszerre szomorú és reményteli sorai kicsit róluk is szóltak most. Számomra vitathatatlanul ez volt a nap csúcspontja. A Heaven Street Seven volt az a zenekar, akik miatt – kis túlzással – egyáltalán elkezdtem zenét hallgatni tizenéves koromban. Talán a HS7-nek is lesz egy-egy visszatérő koncertje a jövőben…?
kép: Kispál és a Borz fb
Lovasit feltűnt egy dal erejéig Szűcs Krisztián mellett is, 10-től pedig a Kispál és a Borzzal lépett a színpadra. Aki a két koncert között esetleg elsurrant egy sörért, annak majdnem esélytelen volt visszaverekednie magát a színpad közelébe. Idén a Sika, kasza, léc, az Ül, a Bálnák, ki a partra, és a Holdfényexpressz albumokról játszottak. Az eredeti koncepció szerint az aktuális albumok alatti felállást hozták volna a színpadon is, most azonban Csülök helyett Mihalik Ábelt láthattuk a doboknál, illetve idén is ott volt a multiinstrumentalista Császári Gergő. Megszólaltak olyan klasszikusok, mint az Emese, a Disznók tánca, vagy éppen a Zár az égbolt. Készültek pár csemegével is, mint a Kinn állok a ház előtt és a Tegyetek el befőttet dalok összefésülése – ami a lírai lelkűeknek maga volt a csoda -, de a humornak is adtak, amikor az Apa, anya és a kígyóra Kispi és Dió elképesztő koreográfiát mutattak be. A Szívrablás nyitotta a visszatapsolás utáni dalok sorát, ami ilyenkor magával hozza azt a keserédes érzést is, hogy megint várnunk kell egy évet a következő Kispál-koncertig. Valószínűleg a közönség meglincselte volna Kispiéket, ha a Zsákmányállat nélkül merészelték volna elhagyni a színpadot, így kis túlzással azon mindenki véresre üvöltötte a torkát, végül pedig a Dal elalváshoz volt az este nagyon stílusos zárása.
Aki nagyon hangulatban maradt, szaladhatott is át Pál Utcai Fiúk koncertre a PTE nagyszínpadra, ami tökéletes levezetése volt az első nap fáradalmainak és addig átélt élményeinek. Az igencsak lehűlt estét egy kis összebújva énekléssel sikerült felmelegíteniük Lecsóéknak, akik a tőlük megszokott pozitív hangulatba ringatták a közönséget.
És ez még csak a kezdet volt!
