A csütörtöki laza ide-oda mászkálás után a pénteki nap egy része abban a pozitív stresszben telt el, hogy melyik koncertről hogyan és mikor masírozunk át a másikra. Sokadik piros pont a szervezőknek (már megint!), hogy a nagyobbik és a kisebbik nagyszínpad programja úgy volt összeállítva, hogy ha valaki fürgén, az italosbódék vagy a mosdó felé sem kitérve cikázott a kettő között, (ami lássuk be nem életszerű, de hátha), mindegyik koncertből láthatott érdemi mennyiségű részt. Ez azzal járt viszont, hogy gyakorlatilag ráadásmentesen zajlottak a bulik. A paletta műfajilag nem, élményekben viszont annál színesebb volt. És kicsit vizes, merthogy esett.

Nagyjából az alább olvasható beszámoló adja vissza a péntek estét: egyik koncert érte a másikat, egy benyomás itt, rögtön a másik ott. Két koncert között mintha nem is történt volna semmi, pedig fröccs vagy sör valahogy mégis mindig jutott a kezünkbe.

Esti Kornél – nagyszínpadot keresztelős
Az Esti fiúk koncertje egy az egyben esős volt, részben valószínűleg ennek, és a korai – 5 órás – kezdésnek volt köszönhető, hogy nem volt tömeg a PTE nagyszínpad előtt. A lelkesedés viszont annál nagyobb volt, a srácok pedig külön megköszönték, hogy a közönség az ő dalukról nevezte el a Boldogság, te kurva nagyszínpadot.

Elefánt – esőtánc
A PTE nagyszínpadon az Estit az Elefánt követte 7 órakor, itt is végig esett az eső, azonban nem egy esőkabátos, mezítlábas fiú és lány tombolt rá, esőtáncra emlékeztető mozdulatokkal. Külön megvolt a bája annak, ahogy a kitartóan hulló égi áldásban énekelhettük együtt Csabiékkal a Kedvenc felhőmnek című dalt.

fotó: Hegyi Júlia

30Y – esőűzés
A fiúk először csak csöpögő, majd szakadó esőben álltak neki a koncertnek, ami stílusosan a Felhővel indult. Az időjárás azonban nem szegte kedvét a lelkes együtténeklésnek, a pozitív energiák pedig össze is adódtak, és mire a zenekar abbahagyta, az eső is elállt.

Óriás – energiabomba
A srácok energikus, pörgős koncertet nyomtak. Nem volt hatalmas tömeg, de aki ott volt, az lelkesen üvöltötte a dalokat létező vagy éppen nemlétező haját rázva. Ez a rock and roll életérzés!

Amorf Ördögök – kacatbál
Ez a koncert úgy volt klassz, ahogy volt. Nekünk sokkal jobban bejött, mint az A38-as Celluxos buli, talán mert nem volt beszorítva a zenekar a tematikába, vagy mert olyan iszonyatosan illett a laza fesztivál feeling a dalokhoz. A jelmezes, matinés, félig komolytalan hangulat látványban és zenében is nagyon ott volt.

Quimby – sok jó ember kis helyen is
A Kispál és a Borz mellett a Quimby volt az a zenekar, akiknek a koncertje alatt alig volt a fesztivál területén ember a nagyszínpad vonzáskörzetén kívül. Nem is tudunk mit mondani, megszokott színvonal, jól összeállított dallista egy szép ívben, megfelelő fokozás, teljes jelenlét.

fotó: Quimby.hu?fref=ts” target=”_blank”>Quimby fb

Vad Fruttik – elektroalter
A Fruttik, mint mindig, most is nagyon megtöltötte a nagyszínpad lejtőjét. A nagy slágereik meg is dolgoztatták mindenki hangszálait, Likó Marcit pedig rá nem jellemző módon nagyon beszédes hangulatban találta az este.

A sok különböző koncert végül mégis közös nevezőre talált a fejünkben, mindegyikben benne volt a hamisítatlan fishing-érzés: a családias légkör, és az eső ellenére is töretlen lelkesedés. Akik azonban hitvallásuknak érzik az Esti Kornél egyik dalszövegét, miszerint „egyedül azt utálom, ha nincsen ráadás”, azok nem biztos, hogy teljesen elégedettek voltak: a nagyobb koncerteket – Kispál, Kiscsillag, Quimby stb. – leszámítva mindenhol nagyon szigorú időkeretben játszottak a zenekarok. Ez sok helyen a kapcsolatteremtés és a kommunikáció rovására ment, amiért egy ilyen légkörben tényleg nagyon kár.