Nem voltam biztos abban, hogy megérem a reggelt… 🙂
Ez persze semmi más okból nem származhat, minthogy az Alterába nem egyszerűen csak van. Mondhatni vagy dübörög, vagy folytatódik tovább. Egyből torkon ragad, beleordít a pofádba, és azt mondja, ha nem csinálod rendesen és teljes odaadással, akkor inkább meg se próbáld. Na, hát így indult, telt és végződött a nap. Ebből adódik a teljes kipusztuláshoz közeli érzésgóc.
Azt sem tudom igazán hol kezdjem. Ha az elején elkezdeném, akkor túlságosan is belelendülnék akaratlanul is, és még a végén kihagynék valami fontosat. Ha a végén, akkor alapból elmaradna az eleje. Így inkább csak írok.
A tegnapi nap igazi csemege volt az alterkedvelő barátaim számára. A hangulat végig fergeteges… nem, a fergeteges nem jó szó. A hangulat ferge-most figyelj!-teges. Pál utcai Fiúk, Ocho Macho, Kiscsillag, Péterfy Bori & Love band. Emberek! Figyelitek a neveket? Nem csoda, hogy kb. háromszor többen voltak, mint első nap. Érdekes módon nagyon sok kisgyerekes családdal futottam össze. Tényleg, egészen pici gyerkőcökkel. Rövidke beszélgetések alatt volt is szerencsém kideríteni, hogy miért kedvelt helye ez a családoknak. Hadd idézzek az egyik szuperlaza, rasztahajú apuka gondolataiból: ” Az Alterába olyan mint egy alter játszótér, és még a gyerek sem tud elveszni. Na meg jobb is, ha már ilyen korban kikristályosodik a zenei ízlése. Alteron kívül úgysem fog mást hallgatni.” Egy másik, szintén több csemetével érkező, nagy családos társaság is azt emelte ki pozitívumként, hogy a családiasság minden évben oly módon növekszik, hogy szinte olyan érzés, mintha minden évben több családtagjuk lenne. Nagyon érdekes, hogy emellett a mindeközben szép lassan lerészegedő fiatalság őrjöngő tömege is csodálatosan megfér a családos, kisgyerekes csoportok mellet. Sőt, mindeközben mindenki figyel is a másikra.
A kaja változatlanul jó, a pia is kérés nélkül el fog fogyni. A fesztivál költségvetése nem túl nagy, mondhatnánk azt is hogy kicsi, de mindenre figyelnek. Tényleg. Mondjuk lépten-nyomon a kezedbe nyomnak valami szórólapos izéket, de korántsem olyan elvadult a helyzet. Nincs olyan érzésed, mint amikor mész valahova és mindig beletömnek valamit a zsebeidbe.
És akkor a tegnapi koncertekről. Kezdésnek PUF nem egy rossz választás. A közönség fele az idősebb korosztályból való volt, mondhatni megvadult anyukák denszeltek… Baromi hangulatos látvány volt 🙂 ( Csak egy kis pletyi még ehhez a koncerthez: valami gond lehetett a szervezés részéről, mert a Lecsó többször is megemlítette, hogy a kedve szar, de miattunk vannak itt. ) A Pál Utcai Fiúk pedig csak zenéltek, amit viszont eszeveszetten jól csinálnak. És szuper másfél-két órás koncert után még vissza volt az este háromnegyede.
Az Ocho Macho is hozta a szokásos őrültségnek mondható eszeveszett ugrálást. Nagyon nem is lehet leírni, hogy mi folyt itt. Ha nagyon akarjuk, akkor ocho-machosan: Hej, hej, hej, hej, ho, ho, ho, hop, hop, jó,jó ,jójó de jó nekem.
A Kiscsillag meg… hát az a Kiscsillag. Még így is, hogy a Lecsó szerint neki rossz kedve volt. Mihalik Ábel zseniális dobos. Ezt mindig meg kell jegyeznem, mert jómagam is dobolok. Lovasi meg… ha kellene valamit választani, amiről egyből a Lovasi jut eszedbe, akkor az valószínűleg a “Kösziiii!” lenne.
Péterfy Bori a leginkább tökéletes egy ilyen nap befejezésére. Itt meg kell jegyeznem, hogy a koncert után azért még nem az ópium hoz álmokat… mert egy buli sem hal meg csak átalakul. Ilyen alterkedvelő közössében pedig egy olyan számot sem tudsz mondani, amit valaki nem ismerne.
A M.a.csekot hirdetgetem mindenütt, szórom mindenfelé amerre járok. Addig is nyomjatok egy
lájkot. Még jövök. PusziPacsi. Álmos el.
képek: AlteRába facebook és honlap
