Az Alterába olyan, mint egy házibuli. Kicsit jobb, sőt, sokkal jobb, mert ebben a házibuliban olyan zenekarok lépnek fel, mint mondjuk a Magashegyi. Nem hittem volna, hogy lehet fokozni a tegnapi események hangulatát, de lehet! Igaz, hogy nem kifejezetten alter-nap volt a mai, de azért mégis, kiegészítve egy Lord és egy Ismerős Arcok koncerttel. A nap végén pálinkát osztogattak a színpadról. De ne szaladjunk ennyire előre, mert akkor megint kimarad a lényeg.

Korán kiértem, mert azt hittem, hogy az a koncert, ami végül elmaradt, nem fog elmaradni, így megint rettentő sok időm volt beszélgetni. Többek között csevegtem arról is, hogy miket gondolnak az öltözködésről a fesztiválozók. Egy szép régi mondás szerint nincsen túl rövid rövidnadrág… Na, most kiderült, hogy van, illetve az is, hogy a fiatalok szeretik a retro dolgokat: retro póló, retro cipő, retro szerető. Azt mondjuk nem tudom megmondani, miért is kezdtek el divatról és öltözködésről beszélni amikor mondtam, hogy a Macseknak csinálnék interjút a fesztivállal kapcsolatos érzéseikről. Bár ez a téma még mindig eggyel jobb volt, mint az a csodálatos válasz, amit a “hogy érzed magad itt a fesztiválon?” kérdésre kaptam, ez ugyanis csak ennyi volt: “Jót érzek”. A személyes kedvencem az volt, amikor egy enyhén illuminált állapotú egyén odajött hozzám és miután elmagyaráztam neki, hogy másnap megírom a mai napi élményeket, azt mondta azt írjam bele mindenképp, hogy „amikor bementem Ismerős Arcokra, akkor felemeltem a bal kezemet és egészen addig fent volt, amíg el nem fáradt, mert akkor leengedtem, és amikor leengedtem, felemeltem a jobbat”. Szóval, kedves olvasó, láthatod, hogy akadnak részegen filozofáló emberek is, akik megváltják a világot. Vagyis erősen próbálkoznak.

Az este izgalmas része természetesen akkor kezdődött, amikor megjöttek a zenészek. Magashegyi előtt volt szerencsém beszélgetni Szepesi Matyival, aki elmondta, hogy egész nyáron turnéznak. Most például 10 napig egyfolytában utaznak. A Konyha rajongóknak mondanám, hogy azt is megtudakoltam, hogy hamarosan elkészül egy újabb albumra való jóféle Konyha-muzsika. A szövegeken még finomítanak kicsi, aztán mi meg majd örülünk.

Biztosra veszem, hogy a Magashegyi Underground néhány tagja egy másik bolygóról jött… gondolom tudjátok, kire gondolok. Ezzel együtt zseniálisak, de tényleg. Elsőként léptek színpadra, a nap még nem ment le és nem volt olyan óriási tömeg sem. Még én is meg tudtam volna számolni az embereket. De a buli olyan hatalmas volt, hogy beszarás. Nem volt olyan ember, aki ne táncolt volna.

Az utánuk következő Lord és Ismerős Arcok zenekarokról nem sokat tudok mondani, sajnos annyira nem ismerem őket. Kétségtelenül nagyon jól játszanak, a közönség – igazi, hosszú hajú, meggyötört arcú népek – nyilván velük énekelt.

De aztán szerencsére visszatért a jóvilág: Anna and the Barbies. Na, hát Anna is egy leírhatatlan egyéniség, persze a legjobb értelemben. A koncert zseniális. Szabad a csók. Milyen jó végszó lenne, ugye? De nem volt az, hiszen ezek után egy Supernem-koncert bizony rettenetesen jó befejezésnek bizonyult. Most vált bizonyossá, hogy húsz ember is tud egy baromi nagyot pogózni. Nincs is mit írni, én csak ajánlani tudom, hogy mielőbb menjetek el egy koncertre, ha még nem voltatok. A mondandómat még mindig nem tudom befejezni, mert ezek után egy instant lerészegedős, ingyen pálinkás, hajnalig éneklős buli alakult ki. Mondhatnám rá, hogy alter-diszkó, de ez így ocsmány szó lenne. Mindegy. Jónak nagyon jó volt.

Holnap ismét jövök. Addig igyatok sört a meleg ellen. Sziasztok. Álmos el.

képek: AlteRába honlap