Azt hiszem, szerelmes vagyok. Egy csodálatosan szép, barna hajú lányba. Ez jó dolog, mert a szerelem szép, és imádok szerelmes lenni. És vannak dolgok, amiket más dolgok véletlen együttállásának köszönhetünk. Ezt momentán az AlteRábának. Ezért az AlteRábát is szeretem. Sőt, már most mondom, hogy ez ilyen sokszor visszajárós fesztivál lesz.
Baromi nehéz beszámolót írni a tegnapi napról, mert alteros szempontból nem volt semmi. Mondhatnám, hogy sötétség, rockerek, sok logó lánc, punk frizurák, indokolatlan mennyiségű alkohol, részeg emberek… és hullaszag. Na jó, hullaszag nem volt. De amennyire dicsértem tegnap vagy tegnapelőtt a családias hangulatot, meg azt, hogy a gyerekeket idehozzák játszani és alterra szoktatni, ahhoz képest ez a nap annyira az ellentéte volt, hogy nem is igazán tudom hova rakni. Persze a zenéből adódóan ez a nap eleve nem volt kimondottan családias, vagy csak nagyon másképp. Azért ha lennének gyerekeim, nem nagyon hagynám őket ilyen helyekre menni. Azt el is felejtettem mondani, hogy Depresszió, Ossian, Alvin es a mókusok és Auróra volt a pénteki felhozatal. Az egyetlen számomra is megfelelő zene az Ivan & The Parazol volt, ami viszont enyhén szólva is zseniális volt.
Egy ilyen este alatt ismét sok időm volt beszélgetni, csak nehezebb volt olyan társaságot találni, aki: a) nem volt részeg, b) akart velem beszélgetni, c) inkább alter-arc volt, mint magasan égbe meredő hajú punk csávó vagy csaj, d) nem az a szelíd motoros öregember, aki már alapból ossianos, tankcsapdás, vagy depressziós pólóban látta meg a napvilágot…
A sok beszélgetés jó volt arra is, hogy mindent és mindenkit jobban megismerjek. Itt amúgy állati jó fejek az emberek, szerintük az egyik legjobb dolog a bizalom. Simán itthagyhatod a telefonod a töltőn, csak szólsz a mellette ülő embereknek és meg van oldva. Egész napra kint hagyhatod az értékeidet, és mégsem viszi el senki, sőt, sokkal hamarabb találnak vissza az elvesztett személyes tárgyak, mint mondjuk a barátodra bízott sör. Mondjuk, az sosem talál vissza jogos tulajdonosához, már ha van ilyen egy sörnél. Visszatérve a bizalomhoz és a fair dolgokhoz, egy nagyon kedves pajtim azt mondja, hogy egyetlen olyan hely sincsen ezen kívül, ahol ha elmész a kocsiddal valahova, akkor még a visszaérkezésedkor is ott találod a parkolóhelyed. Hege, a főszervező is azt mondta, amikor éppen volt neki ideje, hogy nagyon megy itt minden, ahogy kell neki. Mindenesetre mi ezúton is köszönjük neki, hogy itt lehetünk! Kíváncsi vagyok, hogy a szombati mit tartogat még, nagyon várom már Beck Zoliékat, meg mindent.
Még majd írok nektek, mert nem hagylak békén titeket. De ezt ne vegyétek magatokra. Sziasztok. Álmos el.
