Az EFOTT az ország egyik legrégebbi fesztiválja, ezt bátran kijelenthetjük. A vándorló koncertsorozat most ünnepelte a 40. születésnapját, idén pedig – nem is először – Velencén került megrendezésre. Már a helyszínválasztást is nagyon dicsérni tudjuk, hiszen így arra is volt lehetőségünk, hogy csak egy napra leugorjunk, és másnap még dolgozni is be tudjunk támolyogni. A csütörtöki napra esett a választásunk, ami szuper ötletnek bizonyult, az EFOTT aznapi menüje ugyanis ínycsiklandó volt.

Intim Torna Illegál – az étvágygerjesztő

Tűző nap, 40 fok, délután hat óra, de a Nagyszínpad előtti tér gyakorlatilag tele volt. Dorogi Petiék a tőlük megszokott energikussággal érkeztek, és tolták végig a koncertet, abszolút nem zavartatva magukat azon, hogy szakad róluk a víz. Szakadt rólunk is, megjegyzem. Frissek voltak, jófejek, hangosak, és nagyon-nagyon jók. Akinek addig nem volt bulihangulata, még annak is biztosan az kerekedett. Olyanok voltak, mint valami jó házi pálinka – és bár az Igyunk meg mindent nem került terítékre, egy óra alatt is szépen ürültek a sörös és fröccsös poharak.

Kiscsillag – a leves

Miután mindenkinek megjött az étvágya, Lovasiék gondoskodtak róla, hogy ne maradjunk éhesek. A koncert tartalmas volt és a megszokott szuper dalokkal érkeztek, bár tény, hogy egy kicsit fáradtnak tűntek a fiúk. El tudjuk képzelni, hogy a nyári fesztiválbiznisz nem egyszerű a zenekaroknak, hiszen gyakorlatilag egyik napról a másikra kell átvándorolniuk az országon. Lecsóék például előző nap még Körmenden voltak, pár száz kilométerrel arrébb. A leves tehát jó, de mivel jól nem lakunk tőle, általában még jobban várjuk a főfogást. Amit ezen a szép napon maradéktalanul meg is kaptunk. De nem a Nagyszínpadon.

Esti Kornél – hús, minden nélkül

A Nagyszínpadon Tankcsapda tombolt, de pár tíz méterrel arrébb egy nagyobbacska sátor alatt a húrokba csapott az Esti Kornél. Az egyébként erősen áthallásos, túlságosan közel lévő színpadokon csak akkor nem volt gáz, ha szólt valami éppen. Két színpad között tartózkodva az ember rövid úton megbolondult a négy oldalról érkező zajjá korcsosuló hangzavartól. Nos, a Rauch Arénában az égvilágon semmi mást nem lehetett hallani Esti Kornélékon kívül. A közönség szó szerint őrjöngött, üvöltött és ugrált végig, megállás nélkül. A zene nagyon hangos, nagyon-nagyon jó, nyers és erős volt, mint a legjobb steak, amit csak kaphatunk. A dalok között egyszerűen nem volt megállás, nem lehetett lazítani, egymást követték a jobbnál jobb számok: Ti a rosszak, mi a jók – Mit akarsz látni – Most a jó – Ez itt az ország – Boldogság, te kurva – és még sorolhatnánk. A végén gyakorlatilag zsákként összerogyni lett volna leginkább kedvünk. A fapallós fedésű tánctér úgy hullámzott, mintha csak a Hajón lettünk volna, és biztos vagyok benne, hogy a legtöbben teljesen más univerzumba kerültünk erre az egy órára.

Vad Fruttik – a desszert

Az előző koncertek után (amiken gyakorlatilag szünet nélkül tomboltunk) nagyon jól jött 50 percnyi pihenő és egy kávé. Kicsit bajos volt kikeveredni a kordonok útvesztőjéből, de letettük magunkat a fűbe és szusszantunk egyet. Szükség is volt rá Likó Marciék előtt, mert a fiúk szintén nem kímélték a közönséget. A Vad Fruttik mintha még a depressziós dalaik közül is a legdepressziósabbakat hozta volna erre az estére. Keserű csoki volt ez a javából, így a menü végére. Többedszerre is rájöttünk, hogy nagyon-nagyon jó, ha Likó Marci beszél kicsit a közönséghez, kommunikál velük, énekelteti őket, vagy bármi, a hangulat egy pillanat alatt fel tud pörögni olyankor. Mint aznapi fő fellépő, a Fruttiknak másfél órás koncertidő jutott, amit jól használtak ki, dübörgött a gépezet a javából. Ezúttal – ellentétben a szülinapi koncerten – nem sok régebbi csemegét kaptunk, a jazzes dalokat otthon hagyták sajnos. Volt helyette Másodpercek és decibelek, Darabok, Szemben a nappal, Válaszok nélkül, Nekem senkim nincsen és a szokásos kavalkád. Kicsit tömény volt, nem tagadjuk, de azért ami jó, az jó. Fájó lábat, hátat, zúgó fület hagytak hátra a fiúk, és valószínűleg hozzánk hasonlóan, ők is hamar indultak tovább.

A pontot az i-re a 30Y koncertje tette volna fel, de a négy végigtombolt és -üvöltött koncert megtette a hatását, és képtelenek voltunk megmozdulni. Pedig Beck Zoli hangja lehetett volna a hűsítő fröccs a nap végén.

A körítés

Az EFOTT elég nagyszabású fesztivállá nőtte ki magát az évek során, idén legalábbis iszonyú sok ember tette tiszteletét. Kis túlzással lépni nem lehetett a tömegtől már a későbbi órákban. A helyszínnek megvoltak a maga előnyei és hátrányai, ahogy a szervezésnek is. Jó volt, hogy a színpadok közel voltak, így keveset kellett sétálni egyik buliról a másikra. Ezzel együtt járt viszont az a hátrány is, hogy két színpad között tartózkodni szó szerint fájdalmas volt. A hatalmas területen jó sok ember elfért, térképet viszont szinte sehol nem találtunk, a színpadok sem voltak kitáblázva – vagy nem vettük észre. A kaja- és piaválaszték nagyon bőséges volt, paypassos kártyával lehetett fizetni, nekünk nem is kellett sokat várakozni soha, de később sokaktól hallottunk félórás-sörért-sorbanállós rémsztorikat. Szintén pluszpont, hogy volt egy kitelepült drogéria, ahol a hanyag, feledékeny vagy épp előrelátó fesztiválozó gyakorlatilag bármit be tudott szerezni a borotvától az óvszerig.

A biciklik felügyelete is nagyon szuperül volt megoldva, a drótszamarakat egész éjjel őrizték. Bár korrekt módon le is lehetett kötni, még kis nyilvántartást is vezettek az érkező járgányokról. Sokkal mostohább volt a parkoló autók sorsa, a felverődő por ugyanis egy pillanat alatt belepte szinte mindet, amire aztán nem túl bájos üzeneteket írogattak az kisebb-nagyobb mértékben illuminált emberek. Sajnos a partot is lezárták elég hamar, így oda esélyünk sem volt lejutni.

Összességében azt kell mondjuk, nagyon ízlett az EFOTT menüje, és bár sok dolgon lehetett volna javítani, mindez maximum apró kellemetlenség volt, ami teljesen elhalványult a szuper fellépők, a jó hangulat és az alapvetően nagyon kedves emberek mellett. Köszi szépen, jövünk jövőre is, és ha lehet, ne menjünk túl messzire 2016-ban sem.

fotók: EFOTT fb