2015. augusztus 26.

Szabó Benedek és a generációs fájdalom

Nem nehéz meghatározni Szabó Benedek eddigi életművének fő csapásirányát. A galaxisok produkció dalai mind tele vannak a húszas éveik elején járó mai generáció fájdalmaival, félelmeivel, örömeivel és kétségeivel, mindezeket pedig a Pesten élés nagyon karakteres mozzanati foglalják keretbe. Biztosan vannak, akik nem érzik annyira magukénak, de akiben egy kicsi lázadás vagy művészi véna is van, az száz százalék, hogy legalább egyszer megélte már ezeket az érzéseket.

szabo_benedek_es_a_galaxisok_szombat_eva_1.jpg

1. a teljesség felé

Sokak szerint az idei év egyik legjobb magyar dala. Keserű, fanyar szájízzel hallgatjuk, hogy mivel telnek a napjaink „felkelünk, dolgozunk, berúgunk, lefekszünk, felkelünk megint”. „Fiatal vagyok és fáradt”, mennyi ismerős érzés, amit Benedek olyan könnyen önt szavakba. Mindegyik dalában van egy-egy hihetetlenül ütős sor, ám ebben mindegyik az.

2. haver

Talán ebben a dalban jelenik meg a legerősebben az a gondolat, hogy a gyomorforgatóan felkavaró érzések ellenére nagyon nem szeretnénk, ha elmúlna ez a szakasza az életünknek.

3. csak az a…

Őrlődés munka és egyetem, szabadság és felelősségtudat, felnőtt és kamasz lét között. Mindeközben meg ott az a fojtogató érzés, hogy nem akarsz hazamenni azzal, akit szeretsz.

4. huszonöt

Korábbi dal, az első lemezről, mégis mintha ebben teljesedne ki az előző által felskiccelt kérdés: aki huszonöt, az lázadni túl öreg, belenyugodni meg fiatal.

5. magánbeszélgetések

Mennyi baja lehet egy huszonévesnek… Például még az is, hogy végre lenne szabadsága és pénze azokra a dolgokra, amiket mindig is akart, de idő és energia már nem jut rá. Ebbe egy finomabb művészlélek kis híján belebolondul.

6. (a rólad szóló szám helyett)

Vannak ismerősök, akik úgy csinálják a dolgaikat, ahogy az elvárt: munka, kapcsolat, hobbi, kiegyensúlyozottság, néha egy kis buli. És rájuk nézünk, és elkezdünk rettegni, hogy a.) sose leszünk ilyenek b). már ilyenek vagyunk (unalmasak) vagy c.) egyszer olyanok leszünk.

7. és

Amikor azt halljuk, hogy a régi életünk, akkor mindenkinek beugrik egy kép, és tudja azt is, hogy mi volt a határvonal: felköltözni Pestre, egyetemre menni, munkát vállalni, összejönni valakivel… És meg vagyunk róla győződve, hogy ettől az egy teljesen más élet. Pedig nem. Miért lenne? Ebben a dalban elég arcunkba tolósan benne van ez.

8. így kezdem el…

Stílusosan a lista végén szerepel ez a szám, ugyanis a 22 és 25 éves lírai ének után itt a „mindjárt harminc vagyok” jelenik meg. Van már belefásultság, nem történik semmi egész évben, és már az is elég lenne, ha be lehetne rúgni munka után.

A teljes listát itt, Benedek és a Galaxisok dalait, szövegeit, borítóit meg itt éritek el.