2015. augusztus 29.

Ilyen volt a Strand Fesztivál alter szemmel

A Strand Fesztivál, mint a szezon utolsó jelentősebb fesztivál eseménye, idén is az augusztus 20-i hosszú hétvégén került megrendezésre, a Balaton Sound-nak, és most a B.my.lake-nek is otthont adó Zamárdiban.

A fellépőkön végignézve elsőre elég nehéz meghatározni a Strand karakterét, irányvonalát. Leginkább az elérhetőség lehetett a fő szűrő a program összeállításában, illetve nyilvánvalóan szükség volt néhány headlinerre is. Főként az előbbi okán azért bőven akadtak alternatív zenekarok, előadók is.

A helyszínt szeretjük, befogadható méretű, és a Balaton mellett van, szóval elvileg minden adott egy jó kis fesztiválhoz. Idén a tavalyi két nagyobb színpad mellé még egy főleg egyszálgitáros, akusztikus koncerteknek helyet adó kis sátorral bővült a kínálat, aminek mi nagyon örültünk. Az idő sem bánt velünk olyan cudarul, mint tavaly, ámbár ahhoz, hogy a névhez és a helyszínhez jobban passzoljon, még lett volna mit javítani rajta.11885119_421436804729642_5593860269610106817_o.jpg

fotó: strand fesztivál facebook

 A nyitó napon, szerdán a Vad Fruttik koncertjére sikerült csak beesnünk a fesztivál helyszínére. Likó Marciék mint mindig, most is biztosan tolták a bulit, és nemkevés fényjátékkal volt megtoldva a koncert. Marci sajnos megint keveset beszélt, de a szabad tér mindenképp jót tesz a buliknak, többek között a Hold című viszonylag új dal alatt nézegethettük elérzékenyülve a nevezett égitestet, miközben már minimum a második fröccsöt kortyolgattuk.

A csütörtök estét az OTP Junior színpadnál töltöttük. Elsőként Péterfy Bori & Love Band lépett színre. Némi extra kíváncsiságra adott okot a tudat, hogy a zenekar 10 napon belül 7 fellépést vállalt, melynek első állomása ez volt. Azonban csak egy pillanatig fordult meg a fejünkben az a buta gondolat, hogy Bori esetleg majd kicsit visszavesz és spórolni fog az energiákkal: fesztiválkoncerthez képest olyan remek show-t nyomott, hogy csak pislogtunk. Borinál nagyobb rocksztár nemhogy az országban, de a világon nincs… Ki más lenne képes arra, hogy stage diving közben úgy gyújtson rá, hogy sem cigi, sem öngyújtó nincs nála? Mindezt olyan kecsesen, és mégis bravúrosan tette, hogy hirtelen egy vágya maradt minden csajnak a koncerten: életében egy percre Borinak lenni.

A Quimby volt aznap a színpad legmenőbb idősávjában, ami nem okozott meglepetést. Csalódást sem, a zenekar nem félt nem csak a slágereit nyomni az arcunkba, és hatalmas bulit kerekítettek még a hátsó sorokban is. Észrevételeink szerint Nagy Dávid (Óriás, a zenekar road-ja) egyre többször fellelhető a színpadon Livius mellett, ami nagyon nem tesz rosszat, sőt.11902259_420315048175151_3539894760002555812_n.jpg

fotó: facebook

Meglehetősen megfáradva már, de azért bepréselődtünk a Kiscsillagra összegyűlt tömegbe is. Ha Bori a legnagyobb rocksztár, akkor ezen az estén Lovasi volt az anti-rocksztár, akit mégis imádtunk. A beállás után úgy döntött, felesleges sztároskodva lemenni, és újra visszajönni, egyszerűen közölte, hogy miután felemeli a bal kezét, már koncert van. Nem volt életük koncertje, bár ez várható volt egy fesztiválon, de azért becsülettel lenyomták a slágercsokrot. Lecsó szokás szerint a biztos alap és a figyelő szem volt Lovi mellett, Gergő és Marci rendesen hozták a cukiság faktort, Ábel pedig a szokásos módon egyszerre volt a szépfiú hátul, és A zenész véna.

A pénteki nap a többinél korábban kezdődött, a 30Y ugyanis már ötkor a húrok közé csapott. A korai időpont leírva rosszabbul hangzott, mint ahogyan a koncert sikerült: aznap volt a legnyáriasabb idő, és a napfénynél több pozitív energiát már csak maga a zenekar adott nekünk. Zoli kedvesen „rendes engedetlenségi mozgalom” létrehozására szólította fel a közönséget, Ádi eszméletlen beleéléssel basszerozott, Papa egyszerre két billentyűn tolta, Zaza pedig szokás szerint őrületesen dobolt. Az egyetlen felróható hiba a Sötét van hiánya volt a koncert végéről, de ezt is csak halkan tesszük hozzá, mert hát tényleg nem volt sötét…

A Petőfi Live dalszerzői sátrába meghirdetett Esti Kornél akusztik már megint kicsit ellentmondásosan csengett, és továbbra sem tudtuk eldönteni, hogy a közönség vagy a zenekar fog nehezebben hozzászokni ehhez a formához. Eljátszották a saját dalok mellett a Foals Spanish Sahara-ját, ami még mindig annyira jól áll nekik, mintha rájuk öntötték volna. Az utolsó számnál azért nem bírtak magukkal, és az ülő helyzetből felemelkedő közönség példáját követve egy picit azért zúztak a srácok is. Szerintünk ezt abszolút a javukra írhatjuk, legközelebb nagyobb színpadra kérjük őket!11899841_941100202599459_7020134272050211610_n.jpg

fotó: szörfdeszka

A pénteki nap volt a legsűrűbb alter-szempontból, még Szabó Balázs Bandáját is sikerült belepasszírozni a napba. A zenekar tapinthatóan hatalmas népszerűségnek örvend, ami nem kis szó, főleg, ha tudjuk, hogy a frontember hangszere a hegedű. Ez nem az a hangszer, amiről elsőre örjöngő tömeg és teltházas fesztivál-sátor ugrik be az embernek, de Szabó Balázs olyan hihetetlen energiával és lelkesedéssel létezik a színpadon, amit a legnagyobb rocker arcok is megirigyelhetnek. Ennek élőben rendre meg is van az eredménye, most is táncban és együtténeklésben tudták végigcsinálni a koncertet a srácok.

A napot ismét az OTP Juniornál zártuk, éjfél után kezdett a hiperkarma_193″ target=”_blank”>hiperkarma. Őszintén mondjuk, hogy soha, de soha nem volt még Robi akkora rocksztár, mint ezen az estén. Azzal a bejelentéssel kezdte a koncertet, hogy nagyon zúzós setlist-et állítottak össze. Először csak elmosolyodtunk, de aztán leesett az állunk… Kibontott hajjal, letérdelve gitározott, táncolt, pörgött-forgott, és eszméletlenül felszabadultnak és boldognak tűnt, nem csak ő, hanem az egész zenekar is. Nem hiányzott a koncertből semmi, egy másfél órás ráadáson kívül.

A szombati napon, már a levezetés részeként az Intim Torna Illegál nagyszínpados szelével szemben a Petőfi Live sátorban Frenk (Budapest Bár, hiperkarma) próbált egyszál gitáros énekelgetést végrehajtani. Ennek 10%-ban az lett a vége, hogy az ITI-t hallgattuk, 90%-ban meg nagyon próbáltunk Frenk-re figyelni. Az előadás a szokásos volt: egyedi, karakteres, és dögös. Komolyan, dögös és szexi.

Akik mégis Intim Torna Illegál koncertre mentek, azoknak nem mellesleg egy még a szokásosnál is jobb, és hangulatosabb koncertben volt részük. Ezek a srácok mindig akkora lelkesedéssel és olyan jókedvű mosollyal az arcukon zenélnek, hogy egyszerűen nem lehet nem imádni őket. Bár még világos volt, mégis igazi fesztiválhangulatot varázsoltak nekünk, és a kedvükért még a nap is kisütött. Pár dal erejéig még a pulcsit is lekaphattuk és szállhattunk az ég felé.

Ezen a ponton érdemes megjegyezni, hogy az ITI előtt a MOL Nagyszínpadon lépett fel az Ivan & The Parazol, akik bár nem kimondottan az altersodorba tartoznak, mi mégis úgy gondoljuk, hogy nagyon-nagyon érdemes rájuk odafigyelni. A kicsit a The Rolling Stones-ra emlékeztető zenekar tagjai bár fiatalok, meglepően érett és kiforrott a zenéjük. Nagyon várjuk, mi lesz a folytatás!

Este felé Odettet néztük meg az OTP sátorban. Mi alapvetően nagyon bírjuk a csajt, jó nő és a hangja is dögös, bár bizonyos dalai tekintetében még akadnak némi kétségeink. Minden ellenére azonban el kell ismerni, hogy bár messze nem volt teltház, ő úgy állt hozzá a koncerthez, mintha legalábbis egy teltházas sportcsarnokban lenne éppen. Szóval elég tökös a csaj, az egyik dala alatt jópár embert felhívott maga mellé a színpadra, akik valószínűleg örökre szerelmesek is lettek belé nemre való tekintet nélkül. 11942179_421436508063005_1432203019403291985_o.jpg

fotó: facebook

Összességében jól éreztük magunkat, ár-érték arányban simán megérte ez a pár nap, bár a minket érdeklő koncertek picit jobban is el lehettek volna osztva. Azért így is megoldottuk! 🙂