2015. szeptember 7.

“A beckeket nem kell tervezni”

A 30Y-t alapító testvérpár, Beck Zoli és Beck Zaza 2013 őszén jelentette meg bezzegakurvabeckek névre keresztelt duó lemezét. Az élőben nem gyakran játszott anyaggal szeptemberben újra koncertre készülődnek. Hogy szerintük mennyire állják meg a helyüket ezek a dalok most, és hogy mennyire kellett ez a lemez ahhoz, hogy a 30Y újult erővel váltsa meg a világot – interjúnkból kiderül.bezzeg_a_kurva_beckek_1.jpg

Amikor megjelent a lemez 2013-ban, azt mondtátok, hogy csak az ahhoz kapcsolódó turnén hallhatjuk élőben a dalokat. Ennek ellenére tavaly is volt egy beckek koncert, és idén is lesz.

Zaza: A rákövetkező évben az volt, hogy kaptunk egy visszautasíthatatlan felkérést egy kedves barátunktól, aki az Ördögkatlan fesztivált csinálja.

Zoli: És akkor játszottunk egyet ott. Amikor létrejött a beckek-ügy, akkor abban borzasztó sok indulat, és nagyon sok frusztráltság volt. Egyfajta bizonytalanságban voltunk abban a tekintetben, hogy nem nagyon találtuk a választ arra a kérdésünkre, hogy hogyan tudjuk elmesélni a saját történetünket. Ilyen távolságra, majdnem két évre attól a lemeztől, és attól a zsigeri indulattól, nagyon izgalmas, hogy elkezdtük újra felfedezni a dalokat. A múlt héten elkezdtük újra próbálni őket, és egészen máshogy beszélnek most. Ez összességében hoz létre egyfajta jó játékot. Amikor először vállaltunk el még egy koncertet, nem tudtuk, hogy ilyen lesz. Nem tudtuk, hogy valami, ami egy adott időpillanatban értelmet nyert, az egy másik időpillanatban egészen másfajta módon értelmezhető-e. Nem az a nagy kérdés, hogy el tudjuk-e játszani újra a dalokat, hanem hogy tudunk-e a mostani helyzetünkben is valamit kezdeni velük. De amikor az első hangot lejátszottuk, már tudtuk, hogy állati jó, hogy csinálunk még egy ilyen koncertet, mert számunkra is nyílnak ezek a dalok. Ez egyfajta zárvány maradt volna bennünk, ha nem hagyjuk időről időre megmutatkozni. Persze nagyon kevésszer hagyjuk, és nagyon piciben tartva, de mégiscsak hagyjuk, és ettől maradnak számunkra is élők a dalok. Akkor ezek az akkori kérdéseinkre való válaszok voltak, ahogy a Zaza fogalmazott két éve, akkor ez nekünk egyfajta terápia volt…

Zaza: És most évente visszajárunk kontrollra.

Zoli: Igen, és most úgy tűnik, hogy ezekről a dalokról is kiderült, hogy dal természetűek. Hogy nem az van, hogy egy időszakot dokumentálnak, és az akkori indulatot rögzítik, hanem valódi dalok, amik másik szituációba helyezve másik arcukat tudják mutatni. A 30Y dalok közül is a legfontosabbak nyilván ilyenek. Ki tudod őket venni például a lemezből, mert nem abban a sorrendben játszod el, hanem játszod koncertprogramban. Játszod kis fesztiválon, vagy nagy fesztiválon, vagy városnapon, vagy klubkoncerten. A valódi dalok képesek rá, hogy maguk teremtsék meg a saját, aktuális kontextusukat rajtad keresztül. A beckek dalokkal kapcsolatban volt bennem egy félelem, hogy azok nem ilyenek. Hogy azok csak rögzítették az akkori szituációnkat, és utána már nem fogjuk tudni őket használatba venni. Állati nagy élmény volt tavaly az Ördögkatlanon megtapasztalni, meg most is a próbafolyamat során izgalmas látni, hogy elkezdtek maguktól beszélni ezek a dalok is.

És akkor hogy látjátok, vajon lesz még folytatása ennek a beckek-ügynek?

Zaza: Nem tervezzük.

Zoli: A beckeket nem kell tervezni. A beckeknek pont ez a nagy kényelme, hogy még tervezni se kell. Ez nem tartozik az „üzemszerű” működésünkhöz. Pont ebben van a szabadsága is. Amikor megcsináltuk a lemezt, nem kellett kitalálni semmit, mondjuk hogy hogyan lesz ez elképesztően népszerű, nem akartunk köré építeni valamit. A turné is úgy nézett ki, hogy javarészt nem is hétvégi koncerteket csináltunk. Ami főleg a vidéki városokban eleve egy baromság azért. De valahogy nem izgatott minket ez, elmentünk, játszottunk, és örültünk, hogy azok az emberek akik hallottak erről, meg érdekelte őket, eljöttek. Aztán Pesten lezártuk a turnét, és ennyi. Azt gondoltuk akkor tényleg, hogy ez ennyi. De a beckekkel kapcsolatban pont az jó, hogy megengedhetjük magunknak azt a szabadságot, hogy akkor és úgy játsszuk, amikor és ahogyan akarjuk.

Mennyire volt ez az egész történet kitekintés a zenekarból?

Zoli: Az volt a legérdekesebb ebben, hogy a beckek lemez tulajdonképpen 30Y lemez. Abban az értelmben biztosan, hogy mindannyian ott voltunk a teljes lemezfelvételen. Az egy dolog, hogy mi ketten zenélünk rajta, de Ádi és Papa is végignyomták velünk az egész lemezfelvételi időszakot…

Zaza: Főleg az estéket… (nevet)

Zoli: …aztán utána a turnén is kivették a részüket a munkából, különösen az Ádi. Ők maguk mondták azt, hogy ha már ez úgyis egy szerelem-projekt, akkor ők jönnek. Érted, a nagy 30Y zenekar nagy rockandroll – sztár basszusgitárosa (nevet) volt a színpad technikusunk. A Papa meg mindenhova jött. Csoda ügy volt ez. A zenekar tagjai képesek voltak arra, hogy ne a féltékenységet, a hiányt érezzék ki a történetből, hanem részt tudtak úgy venni az alkotás örömében, hogy nem ugyanazt az alkotói tevékenységet végezték, mint a zenekarban egyébként. És ez nagyszerű élmény volt, mind pontosan éreztük, hogy most így tudjuk a lehető legtöbbet adni egymásnak. Így tudtuk tartani azt a 30Y nevű ügyet, amiben épp akkor nehezedtünk el egy kicsit. Nem akarom nagyon patetizálni a történetet, de ahhoz, hogy újra megtaláljuk, hogy mi a francot is akarunk állítani a világról, ahhoz kellett ez. A beckek-projekt legfőbb ereje tehát nem a beckek volt, hanem hogy a valaha volt legerősebb 30Y tudott visszatérni 2014-ben. Újra azzal az alkotói örömmel meg koncertélménnyel ismerünk rá a zenélésre, a dalainkra, amivel kell.

Zaza: A beckek kapcsán rájöttünk, hogy van még aktív teremtő erő négyünkben. Mert vagy az van, hogy folyamatosan meg akarod váltani a világot, vagy az van, hogy nem kell csinálni.bezzeg_a_kurva_beckek_2.jpg

Elmesélitek, hogyan került az utolsó előtti dalba a lemezre a rezes-fúvós részlet?

Zaza: Qka (Szűcs Krisztián – Auróra, Pál Utcai Fiúk, a 30Y-nal is többször dolgozott már együtt – szerk.) az ajkai múltunk szerves része, a barátunk. Nem utolsó sorban ő a vezetője az Ajka Városi Bányász Fúvószenekarnak.

Zoli: Alapítva: 1924! (nevet) Az ajkai gyerekkornak a naiv nosztalgiájához hozzátartozik, hogy minden május 1-jén reggel arra ébredt a város, hogy körbejárt a bányászzenekar ébreszteni. Emiatt kissé gyűlölt, kissé poros, de ugyanakkor irigyelt dolog is volt ez a rezes ügy. És arra gondoltunk, hogy ha már csinálunk egy beckeket, ami ennek a két tesónak a történetét beszéli el valahogyan, akkor nem hagyhatjuk ki, hogy rá ne tegyük az ajkai pecsétet, annak pedig emblematikus eleme a bányászzenekar.

Zaza: Az az induló, ami hallható végül a lemezen, egy olyan mars, amit simán lehetett hallani egy-egy ilyen reggel például. Amikor megérkezett a bányász fúvószenekar a stúdióba elkezdtek befújni, mi meg egyből mondtuk, hogy ez így akkor már mehet is, vegyük fel.

Zoli: Egyébként meghívtuk őket a hajóra, érdekes lesz.

Ti egyébként mindig ilyen jó tesók voltatok?

Zoli: Igen.

Zaza: Igen. Legalább egy verekedős sztorink lenne, de nincs. (nevet)

A beckek idei egyetlen koncertje szeptember 12-én lesz az A38 hajó tetőteraszán. A koncertről mindent megtudhattok itt!

Addig is ráhangolódásként itt hallgathatjátok a dalokat.