2015. szeptember 27.

18 dal egy levegővel – Esti Kornél @A38

Szombaton az egész napos esős időjárás után minden csupa víz volt, mélyek voltak a pocsolyák, és mindenki cipőjére odaragadtak a lehullott falevelek. Egészen álmosító nyugalom ült a városon, de az A38-on annál több minden történt.

Mivel az egész nap olyan volt, mint egy végtelen hosszú reggel, így a The Immigrants, Képzelt Város, Esti Kornél koncerthármas közepén sikerült megérkezni, ami egyébként elég szerencsés véletlennek bizonyult. A Képzelt Város dalainak a hangulata ugyanis tökéletes átvezető volt a félálomból az ébrenlétbe. Nyugodt, mégis dinamikus, főleg instrumentális számaik ebben az állapotban nagyon optimálisan befogadhatóak voltak.

img_20150927_133903.jpg

Az este fő produkciója az Esti Kornél volt, akik legutóbb az Elefánt lemezbemutatóján jártak a hajón, még tavasszal. Azóta kijött egy saját daluk, illetve egy feldolgozás is, mindkettőt hallhattuk a koncerten. Magában a produkcióban is voltak újítások, változások: az első dal előtt egy rövidebb intrót játszottak be, amíg a srácok színpadra álltak. Emellett sokkal több volt a közvetlen összekötés a dalok között, a konferálásoknak szigorúbban és pontosabban megvolt a helye és ideje, ami összességében jót tett a produkciónak. Az egész strukturáltabb volt, mégsem lett tőle túl rendszerezett, vagy merev. Ez valószínűleg annak köszönhető, hogy a fiúk ugyanúgy léteztek a színpadon, ahogy szoktak: egyszerűen azt csináltak, amit akartak, és nekik zúzni volt kedvük meg ugrálni. Nagyon kevés produkció képes arra, hogy nulla hatásvadász megmozdulás mellett mégis ennyire szuggesztív és hatásos tudjon lenni. Nem egyszerűen arról van szó, hogy jók a dalok, helyesek a fiúk, vagy hangos a zene, hanem az egész koncertnek van egy sodró, teljesen magával ragadó energiája, amiből nem lehet kijönni. Elkezdődik a Ti a rosszak, mi a jók, és olyan, mintha a ráadás utolsó daláig, a Meztelenig nem vennél igazán levegőt, és nem pislognál eleget. Az olyan dalok, mint a Rohadt eső vagy a Boldogság, te kurva pedig önmagukban leképezik a teljes koncert dinamikáját. Olyan erősen építkeznek ezek, hogy egy ponton szinte várni lehet, hogy felrobbanjon. Szóval igencsak sikerült felébredni este 11-re.

Nem mellékes az sem, hogy az A38 Hajó az egyik legjobb helyszín az ilyen koncerteknek, nagyon nagy pacsi azért, hogy tényleg nem engedtek be több embert, mint ahányan még kényelmesen lehettünk. A hangosítás kifele rendben volt, a fények kifejezetten diszkósra sikerültek, de még éppen belefért, a hőmérséklet nem volt vészesen magas, az ott dolgozók pedig szokás szerint kedvesek és jófejek voltak. Úgyhogy azt hiszem, ha ilyen őszi klubszezonnak nézünk elébe, akkor hajlandó vagyok kicsit kevésbé szomorú lenni a fesztivál és szabadtéri szezon vége miatt.