.amondó. vagyok, hogy ez a hiperkarma szülinap így volt megírva. szeptember 25.-én egész nap szakadt az eső, mintha dézsából öntötték volna, gondolom valamennyire mindenki aggódott is emiatt, aki várta már az eseményt. egyébként ez volt a Budapest Park záró hétvégéjének, a Kapuzárási Pikniknek az egyik fő attrakciója, úgyhogy több oldalról is volt miért izgulni.

az előzenekar Szabó Benedek és a Galaxisok volt, pontos kezdéssel, 7-kor léptek színpadra, és bejött a hiper-karma: .szószerint. csak a koncertek alatt nem esett az eső. Benedekék igazán jók voltak, úgy tudták megtartani a rájuk nagyon jellemző keserű, realisztikus hangulatvilágot, hogy közben mégis erős volt a színpadi jelenlét, bénázás és sablonos konferálások nélkül. abszolút nem okozott csalódást, még úgy sem, hogy elég nagy elvárásokkal mentem. mióta megjelent a második nagylemezük, azóta az egész szakma csak dicsérgeti őket, nekem viszont még soha nem volt hozzájuk szerencsém élőben.

.ha bámészkodni jöttél., akkor a hiperkarma koncertje ideális választás volt: mintha a zenekar valami egészen belsős ünneplésbe, valami intim zónába engedte volna be a közönséget. a Parkban legutóbb a Vad Fruttik szülinapon láttam kifutót a színpad előtt. most kicsit gondolkozóba estem, hogy az aerobicos mozdulatokkal, energikusan pörgő-rohanó Likó Marcihoz mérten Robi mennyire fogja ezt kihasználni, de aztán lassan megnyugodtam ezzel kapcsolatban is. Robi ment és őrjöngést váltott ki minden megtett lépése. nem mellesleg pedig maga Marci is megjelent, mint vendég az RnR2000-re.

Robi teljesen felszabadult volt, az utóbbi időben minden koncerten egyre nagyobb rocksztár. .csak az kiabál, aki fél., de úgy tűnik itt ötezer ember rettegett nagyon valamitől, mert a közönség végig boldogan kiabált és egy-egy óriási levegővel próbálta tartani a lépést Robi szövegeivel. olyan volt a hullámzó embertömeg, mint valami hatalmas rockandroll .erdő., az esős időjárás a leglelkesebb rajongókig szűrte meg a közönséget. de hát .mindenki függ valamitől., mi a hiperkarmától.

Szekeres Andrást is vártuk volna egy dal erejéig vendégeskedni, de ő nem érkezett meg, nem úgy, mint SONYA. kedves és finom jelenléte volt ennek a lánynak, kicsit erősebbre és extravagánsabbra számítottam volna, de azt hiszem így még jobb is volt.

éppen csak a koncert vége fele kezdett csöpögni az eső, de az sem volt több, mint egy .tenyérnyi tenger., akit pedig nagyon zavart az megoldotta helyben egy esernyővel vagy kabáttal. a finálé kifejezetten megható, nagyszabású, kedves és teljesen profil idegen volt, szóval nagyjából mindenki imádta. a színpad megtelt .királyok, királynők. hadával, sok vendég, barát, zenész kolléga énekelt és zenélt együtt velük a Brotherly Love-ban, amit hagyományosan Frenk énekelt a dobok mögül előlépve. annyira előlépve, hogy lágyan ringó csípővel vette birtokba a kifutót, miközben volt konfetti eső, ütőshangszerek széles skálája, fúvósok, szép lányok, szexi fiúk, és egy nagyon boldog hiperkarma zenekar.

én csak akkor jöttem rá, hogy .lassan vége lesz., meg .nemsokára elmúlik a nyár., már el is múlt, és .szépen lassan mindenünk leépül., meg az összes ilyen eszembe jutott, de aztán emlékeztetnem kellett magamat, hogy úgyis .újrakezdjük, és megint együtt., mert nekik az is megy. jó érzés volt őket ünnepelni látni, jó érzés volt, hogy ebbe beengedték a közönséget is, és a kamszkorba lépett, örökbefogadott gyereküket, a hiperkarmát, elengedték kicsit velünk bulizni.

fotók: első és második – Lengyel Balázs, harmadik – Regina Szodorai