Csütörtök este megtelt a Müpa vámpírokkal és vámpírnőkkel, hiszen a Péterfy Bori & Love Band adott koncertet a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarával kiegészülve. Nem ez volt az első alkalom, hogy hasonló történik, hanem konkrétan a harmadik, de míg pár éve még a kisebb Fesztiválszínházban léptek fel, most a nagyobb Hangversenytermet is sikerült csurig megtölteniük, hiszen az esemény már hetekkel ezelőtt sold out-os volt.
kép: péterfybori
Hogy a legfontosabbal kezdjük: Bori ruháját nagyon eltalálták, gyönyörű, bár nagy eséllyel baromi kényelmetlen volt. Sokat sejtető szoknyarésze és fémesen csillogó felsőrésze volt, Bori káprázatosan nézett ki benne, a haja pedig ziláltan göndörödött ahogy azt tőle el is várjuk mindig. Az este nagy kérdése természetesen az volt, hogy hogyan fogja kibírni, hogy ne ugorjon le a színpadról egyszer sem az este folyamán. Nagy feladat ez egy rockdívának.
Kicsit, de tényleg csak egy picit komolyabbra véve, hiszen ez mégiscsak a MüPa: ami a dalokat illeti, nagyon, de nagyon jól állt nekik az áthangszerelés meg a szimfonikus zenekar. Boriék szerencsére nem próbáltak meg kibújni a bőrükből teljesen, és többségében abszolút az amúgy is koncerteken sokat játszott dalaikat vették elő most is, nem próbáltak meg egy lassabb és csendesebb programmal előrukkolni. Náluk ez abszolút pozitívumként értékelhető: azt csinálták, ami jól áll nekik, csak különlegesebb tálalásban. Ennél visszafogottabra venni magukat meg Borit már vétek lett volna. Minda Endre is csatlakozott hozzájuk egy Bizottság dal erejéig, ami szintén behozta a MüPába azt az őrületet, amit a klubkoncerteken megszokhattunk, csak sokkal több lámpafénynél. Két új dal is előkerült, amiből a második első hallásra betalált, alig várjuk, hogy megjelenjen!
Tövisházi Ambrus és Nagy István a színpad szélén álló zongoránál ülve mindeközben gyakorlatilag kétszemélyes kabaré-estet tartottak, hol jobban passzolva ahhoz, ami a színpad többi részén folyt, hol pedig teljesen abszurdan és szinte oda nem illően egészítették ki azt, de mindig el kellett rajtuk mosolyodni. Ambrus egy hatalmas csokornyakkendőt és egy úszószemüveget (igen, úszószemüveget) használt kiegészítőnek, bár már épp elég lett volna, ahogyan önmagát kifigurázva, túljátszva, arcokat vágva tolja végig az estét, Pistiben pedig jó cinkostársra talált az ökörködéshez. Amúgy Pisti egyszer felment a MüPa orgonájához is játszani, ami elég menő dolog, lássuk be.
A Love Band többi része picit jobban elveszett a nagy forgatagban a színpadon, kevésbé voltak hangsúlyos szereplői az estének (Gáspár Gergő dobos konkrétan “bebújt a zuhanyfülkébe”, ahogy Bori fogalmazott a dob köré hangtechnikai okokból felszerelt plexiről), de azért mindenki hozta amit kellett. Szóval szép is volt, jó is volt, szimfonikus is volt meg őrületes is: szívesen visszanéznénk vagy hallgatnánk bármikor!
