Mihalik Ábel kilép a Kiscsillagból – derült ki február 20-án párhuzamosan a zenekar facebook oldalán, és óbudai Menetszél akusztikus koncertjükön. Azt is elárulták akkor, hogy utolsó alkalommal Szentendrén láthatjuk őket együtt. Az Elevenkertben tartott koncert után kérdeztük Ábelt a döntés mikéntjéről, és a hogyan továbbról. 

Milyen volt az utolsó Kiscsillag koncerted?

A beálláson nagyon furcsa volt. Mentem meghallgatni a zenekart, és akkor fogtam fel, hogy bazmeg, nem én dobolok! Elég érdekes realizálása volt ez a valóságnak. Eddig azt gondoltam, hogy kilépek, mert ez és az és amaz, aztán meg nem fogtam fel, hogy kiléptem. Maga a koncert viszont jól ment, és élveztem azt, hogy most más szerepben is ott lehettem. Például előrementem Lecsó mikrofonjához énekelni, vicces volt. Nagyon meglepett az ajándék egyébként. Tudtam, hogy lesz valami kis turpisság, de hogy énekmikrofont ajándékoztak… Egyébként megsúgom, hogy már van egy énekmikrofonom, ami kifejezetten ez a típusú dinamikus mikrofon, de nagyon örültem neki, és meg voltam hatva. Nem mondom, hogy teljesen váratlanul ért, hogy valami lesz, de ez nagyon kedves gesztus volt. Egész jókedvű voltam ma és vagyok most is. Nyílván van szomorú része is, hogy nem játszunk így ebben a formában már együtt. Bár tulajdonképpen igazából Marcitól (Erős Marci, basszusgitár) búcsúztam el, mert Lovasival és Lecsóval együtt játszom a Kispál idei turnéján, Csaszi (Császári Gergő, multi-instrumentalista) saját zenekarában (Császári PillanatmŰvek) is benne vagyok, úgyhogy itt tényleg csak Marcitól búcsúztam el. Szerintem ez nagyon kellemes lezárása egy korszaknak. 8 és fél évig voltam Lovival ebben a formában és azalatt már a sejtjeim ki is cserélődtek, tehát ha azt nézzük, akkor eléggé indokolt volt ez a lépés most. Annak is örülök, hogy Bajkai Feri lett az utódom, mert jól is dobol és emberileg is rendben van. Nagyon kedves és vidám srác.

Mennyire vettél részt az ő kiválasztásában, vagy a dobos keresésben?

Feldobtam egy-két nevet, néhányuknak azt hiszem, írtam is, hogy lenne ez a lehetőség, és mit szólna hozzá, de ők pont nem vállalták. Úgyhogy igazából nem segítettem semmit se… (nevet)

Mennyire játszott szerepet a döntésedben, hogy a saját projektjeidre akarsz koncentrálni, és mennyire az, hogy a dobok mögül előtérbe kerülj?

Azt érzem ebből a mikrofon ajándékozásból is, hogy Loviék azt gondolják, én most énekessé szeretnék válni. Ez így ebben a formában nem annyira igaz, dobolni is ugyanannyira szeretnék, sőt… alapvetően, ha azt nézem, hogy miben vagyok a legjobb, az a dob. Ez a fő instrumentum az életemben. Az, hogyha esetleg az oldalvízen a Putto (Drastik Putto) eljut oda, hogy VOLT Fesztivál vagy Sziget Fesztivál vagy akármi, akkor arra nem fogom azt mondani, hogy ez már sok. Ha a Putto – ne adj isten – híres lenne, akkor azért boldogan lubickolnék a sikerben. Nem azt mondom, hogy erre sor fog kerülni, de bízom benne.

Ebben a döntésben az is benne van, hogy akartam mást csinálni. Volt egy-két hullámvölgy, gondolkodtam, hogy biztos ez kell-e nekem, de ezen felül ebből a nyolcból nagyon sok év szinte felhőtlen volt.

Ma volt időm és erőm elgondolkozni azon, hogy arra számítok, hogy ez, és a Kispál is, ahogy most van, nem fog megszűnni, hanem ugyanúgy járunk koncertekre, bebaszunk együtt, satöbbi. Ez simán benne van a pakliban,
én nem zárkózom el legalább is. Szerintem ez most így jó, ahogy van. Minden pozitív és negatív dologgal együtt.

Felhoztad már korábban, hogy gondolkodsz a váltáson, vagy konkrét tényekkel álltál a többiek elé?

Egy ilyen beszélgetésünk volt előtte, de akkor igazából konkrétan nem került az szóba, hogy kilépek. Nem volt kimondva, hogy ha ez és ez a dolog így alakul, akkor lépnék, csak beszélgettünk a dolgainkról, amolyan év eleji letisztázó ülésként. Aztán azt hiszem utána egy hónappal vagy fél hónappal jelentettem be.

Tehát akkor bejelentetted.

Tulajdonképpen igen.

Meglepődtek?

Meg. Először azt hitték viccelek. Pont valami hülye pillanatban dobtam be, hogy kilépnék. Kicsit meglepődtek.

Azt mondtad a dob a fő instrumentumod. Hol fogsz ennek hódolni?

Egy – két ismerősöm már megkeresett, hogy csináljunk együtt zenekart. Most folyamatosan jönnek a kérések, nem nagyon sok, de azért jönnek. A zenében ez abszolút úgy működik, hogy ha hallják a hírt, hogy már nincs zenekarod, akkor találnak meg azzal, hogy „gyere hozzánk!”.  Abban reménykedem, hogy a továbbiakban is fognak jönni, mert most az a tervem, hogy nem hagyom magam elkapkodni. Egyébként képzeld, felkértek körül-belül egy héten belül ketten is, hogy legyek a producerük. Az egyik Csaszi volt. A nemrég megjelent kislemezünknek akkor még külsősként voltam a producere és én is kevertem, illetve egy grunge zenekar is megkért, hogy a nemsokára megjelenő második lemezüknek legyek a producere. Ők a VL45, és szerintem fasza lesz a lemezük. Majd hallgassátok meg! Szóval többfelé is terjeszkednék. Keverni is szeretek, bár utóbbinak csak megmondó embere leszek. Az a vicc, hogy munkanélküli vagyok, még sincs szabadidőm, ezer fele vagyok, barátokkal találkozom, ezt meg azt csinálok, ilyen projekt, olyan projekt, néha Puttot próbálunk, egy csomó minden van az életemben. Hívogatnak lassan, talán majd elterjed a hírem, annak örülök. Ha meg nem…

Ha meg nem, akkor mi lesz? Ráfeküdnél jobban a Puttóra, vagy az mindenképpen egy mellékprojekt?

Is. De szerintem, amire a Puttó feljebb tud emelkedni, az még egy-két év. Mire lesz belőle egy anyagi létbiztonság, az még lehet, hogy több év is.

Szóval akkor tervezel vele hosszabb távon.

Abszolút, de nem szeretném, minden energiámat és megmaradt anyagi forrásomat abba fektetni, mert abból nagyon csúnya égési sérüléseket lehet szerezni. Azt mondják, hogy ez csak így működik, szerintem meg nem. Én attól még dobos vagyok, hogy vannak más gondolataim is a zenében. Például tanítást is tervezek, az meg egészen jó kis kiegészítés tud lenni. Úgyhogy van sok terv. Próbálom most nem az árnyoldalát látni, mert azért elég jól elvoltam ebben a zenekarban, minden szempontból.

Tehát akkor elsősorban saját magadat szeretnéd erősíteni. Vagy inkább megtalálni?

Nagyon jól tudom, hogy mivel akarok foglalkozni. A Puttó ilyen szempontból a saját gyerekem. Azt én szültem. Nyilván van egy fajta bizonytalanság bennem, hiszen ahogyan dobolok, és ahogyan éneklek, az nem ugyanaz a szint. Viszont azt figyeltem meg, hogy a frontemberséghez nem igazán az kell, hogy jól tudj énekelni. Mármint persze nem árt, de ez sokkal több összetevős. Az jó, ha nagyon jól énekelsz, de ha nem vagy ott az emberek arcában, hogy ’itt vagyok, én vagyok a frontember’, akkor leszarnak, akárhogy énekelsz is. Ez pedig kezd megjönni nálam. Oké, éneklek valahogy, nem vagyok egy Jonny Lang. De ha hallottál volna 3-4 éve énekelni, ahhoz képest most azért már egészen más. Azt gondolom, hogy még ez is fejleszthető és van is hová fejlődni. Most az a célom, hogy kigyúrjam az éneklést, és nem feltétlenül a mindennapos skálázással. Inkább úgy gyakorlok, hogy énekelek valamit. A hangszereken is így játszom, a basszusgitárral sem úgy gyakorlok, hogy leülök és skálázok, hanem ötletelgetek, vagy rájátszok számokra.

Milyen számodra a Puttó, miben különbözik a többi projektedtől?

Képzeld el azt, hogy elmész egy építkezésre. Ott mondják neked, hogy „Lacikám, hozd már ide azt a keresztgerendát!”, odamész, odaviszed, segítesz felrakni. Aztán képzeld el azt, hogy ezután fogod magad és azt mondod, hogy most építek egy házat én. És amikor kész az épület, lehet, hogy azt mondod, hogy szarul néz ki, de azért te csináltad. Nálam ez már nagyon korán elkezdődött. 17 éves koromban volt egy Reason nevű programom, és nem is csak szintin játszottam valamit, hanem midi cuccokat jelölgettem be a számítógépen, és hallgattam, hogyan szól. Kísérletező jelleggel figyeltem, hogy mi van, ha ezt ide rakom, vagy azt oda. „Na, ez nem is olyan rossz, lehet, hogy lesz egy zenekarom egyszer!” Aztán mégis csak 24 évesen csináltam meg a Puttót. De például az Olajoshordó című Kiscsillag számot akkor írtam, amikor 20 évesen megvettem a gitáromat. Az pont nem eredeti verziójában került fel a lemezre, de a 2014 szinte igen. Nagyjából úgy volt minden a hangszerelésben, ahogy én kitaláltam. Annyi, hogy Ambrus (Tövisházi Ambrus, producer) mondta, hogy „itt legyen már egy kis akusztikus gitár”.

Szóval elég korán kialakult, hogy valami sajátot akarok. Tanult zenész is vagyok, meg ilyen szempontból nem is. Nagyjából tudom, hogy mik az oldások, mivel lehet feszítést létrehozni a zenében, de nincs olyan, hogy ez most nem jöhet ide. Leszarom. Ha azt kívánja, akkor oda rakom be azt az akkordot. Szóval kísérletezgetési jelleggel születtek a dolgok, és szerintem ez jó.

Ezek szerint a Kiscsillagban is ki tudtad élni magad valamennyire, írtál saját dalokat.

Egy bizonyos szintig igen. Nekem összesen ez a két számom van, a nagyjából 52-ből.

Akartál volna többet?

Hogyne, persze. Szerintem az sokkal jobban mutat papíron, hogy Mihalik Ábel: ének, dob, basszusgitár, gitár.

Ez a fontos, hogy Mihalik Ábel?

Nem tudom, nyilván. Egyfajta egoizmus belém is szorult, de én mindig is tiszteltem azt, ha valaki egyedül csinál valamit. Szerintem az egy fasza dolog. Amellett, hogy különben a Puttoban azért ilyen jó a kémia, mert a színpadon nem tudok mindent egyedül megcsinálni, és erre ott vannak a többiek. És kurvára jó. Pont az erősítette meg a frontemberi hozzáállásomat is, hogy ők ott voltak mögöttem. Ha nem ők vannak ott, hanem kicsit gyengébb zenészek, kicsit más hozzáállással, akkor már nem ilyen lenne az egész. Olyan koncerteket csinálunk mostanában, amin nincsenek 800 ezren, de az a 40 ember nem fogy el, hanem lesznek 50-en a végére. Az első koncertek még úgy kezdődtek, hogy „bocs, hogy itt vagyok a színpadon, hát… ezek az én számaim, mehet?”. 4 év alatt csináltunk 12 koncertet, ami gyakorlatilag nevetséges. Szerintem nincs még egy ilyen zenekar, aki ennyit koncertezik. Az évi három már most meglesz áprilisban, és havonta egy lesz utána is valószínűleg. Ez pedig Orsinak (Facsády Orsolya, manager) köszönhető 80-90 %-ban. Én nem vagyok szervező típus. Nem vagyok az a srác, aki telefonálgat. A Kiscsillaggal számtalan helyen jártunk, és azt hiszem nyolcvan helyből egynél kérdeztem meg, hogy „figyelj, van egy másik zenekarom, nem lehetne, hogy itt játsszunk?”. Abszolút nem az én asztalom.

Hogyan találtátok meg Orsit?

Csaszi zenekarában játszott Árpi (Szabó Árpád, hegedű), az ő barátnője Orsi. Eljött egyszer egy Putto koncertre teljesen véletlenül, pedig nem is mi hívtuk, és láttam, hogy tetsző szemekkel nézi a produkciót. Aztán azt hiszem szülinapja volt, és írtam neki, hogy „boldog szülinapot, nem akarsz egy zenekarral foglalkozni?”. Mire mondta, hogy „persze, szívesen, érdekel”. Elmentem egy megbeszélésre vele, egy kávézóba, és konkrétan előhúzott egy három oldalas tervet. Nem hittem el. „Lemezmegjelenés nyár, jó, fesztiválokra én majd fogok telefonálni, szponzorkeresés.” Ki vagy te, és hogy kerülsz ide, zseniális vagy, hadd vegyelek feleségül! Teljesen tájékozott volt, utána pedig elvarázsolta a Drastik Puttot is. Nagyon lelkes, és engem is lelkesít. A múltkori koncertről kaptam húsz pozitív kritikát és egy negatívat. Amúgy is hajlamos vagyok ráhúzni magamat a legapróbb kritikára is.

Mi a helyzet a Császári PillanatmŰvekkel?

Nem tudom. Csaszi megváltoztatta az egész zenekarát. Hívott fúvós szekciót, és az előző zenekarát, – akik mi voltunk, – kvázi kirúgta, majd egyszer csak visszahívott ebbe, mondván, hogy a dobos frontra kellene egy kis változás. Átgondoltam, és azt mondtam, hogy rendben. Igazából még nem is játszottunk ezzel a felállással, azt hiszem májusban lesz az első buli, és az már lemezbemutató lesz. Belecsöppentett engem egy lemez elkészítési stádiumba. Egy picit aggódom is, hogy ebből lesz-e lemez, de miért ne, elég lazák vagyunk. Még nem tudom én sem, hogy ezzel a zenekarral mi van. Azért mentem bele, mert vannak számok, amik nagyon tetszenek, vannak, amik kevésbé, de mivel most szabad vagyok nagyjából, ezért miért ne. Szóval ilyen miért ne alapon.

Márciusban lesz a Drastik Puttoval egy akusztikus koncertetek, erről mit szabad tudni?

Nagyon izgat, mert még sosem volt ilyen. Csak Zsoltival (Csókás Zsolt, gitár) leszünk ketten. Zsolti, hozzáteszem, szerintem az ország egyik legjobb gitárosa, teljesen világszínvonal. Ha ő egyedül kiállna gitározni már az is elég lenne. De ugye jövök én! Hát én azért be vagyok szarva kicsit… Itt fog kiderülni, hogy a Putto számok dalok-e. Élőben a legegyszerűbb jammeléssel is lehet érvényesülni, ha azt jól adod elő, de itt már tényleg az akkordok számítanak, és az, hogy mit énekelek rá. Egyelőre azon mennek a számítgatások, hogy ki mit vigyen. Vigyem-e a kaoss pad-emet, az ének effektemet, vagy ne és a többi. Igazából fogalmam sincs, hogyan fog ez kinézni. Március 25-én lesz az Instantban, és addig van egy szűk hónap. Addig össze kell raknunk egy 70 percnyi anyagot. Tudjuk ugyan az akkordokat, és nem is az lesz a nehézség, hogy úgy játsszuk el, ahogyan a lemezen van, hanem az, hogy ezt át kell alakítani egy olyanfajta akusztikus formába, amiben megél. Nem szeretném, hogy egy kezdő alternatív zenekaros lötyögés legyen belőle, azt szeretném, hogy ez nagyon ki legyen találva. Szóval nagyon várom, és nagyon kíváncsi vagyok.