A BABEL pár hete érkezett vissza Angliából, ahol stúdióztak egy neves producer vezetésével, és több koncertet is adtak. A kint szerzett tapasztalataikról elképesztően lelkes élménybeszámolót tartottak nekünk, és a további terveikről is faggattuk őket. Kérdéseinkre Ipolyi-Gáts Hunor frontember és Balasi Ádám dobos válaszoltak.

 fotó: Klecska Márton

Meséljetek, milyen volt Angliában? Miért pont Anglia?

Hunor: Annak a zenének, amit mi játszunk, onnan jött a kultúrája. Úgyhogy ez egy alapvető érzés volt bennünk mindig is, hogy szeretnénk megnézni közelről. Szerettünk volna inni abból a patakból, ahonnan ez az egész csordogál.

És hogy sikerültek a bulik?

Hunor: Nagyon jó élmények voltak. Jó nagy csóróságban éltünk, de megérte! Egyszer sikerült kijutni utcazenélni is, el is eredt az eső, de ez se tántorított el minket. A bulikról meg nagyon jók voltak a visszajelzések is, ott egyszerűen jobban benne van az emberekben a zene, mint kultúra. Érződik, hogy nem 30 éve kezdődött ott ez, hanem hogy egyáltalán, onnan indult.

Ádám: Voltak például 60-as nénik a közönségben. Azt láttuk rajtuk, hogy minél zúzdább a zene, annál jobban mosolyognak. Itthon ugyanez a korosztály azt reagálja ugyanerre, hogy „úristen, mit művelnek ezek a mai fiatalok”. Alapvetően sokkal idegenebb Magyarországon a mi zenénk. Az, hogy ott már a Beatles óta több generáció nőtt úgy fel, hogy fontos neki a zene, egyszerűen tapintható.

Nem csak koncerteztetek, hanem dalokat is vettetek fel a Toe Rag stúdióban, egy elég menő producerrel, Liam Watsonnal. Hogy sikerült a közös munka, milyen volt Liam?

Hunor: Stúdióügyileg is teljesen más történet folyik Angliában, mint Magyarországon. Felvettünk két számot kint, és az egész egy hatalmas katarzis volt nekünk.

Ádám: Ez egy vintage, teljesen analóg stúdió. Olyan körülmények között vettük fel a dalokat, ahogy mondjuk annak idején a Beatles. Szalagos, 8 sávos magnóra vettük fel az anyagot, egy Grammy díjas producerrel. Ez egy nagyon király dolog!

Hunor: Egy ilyen analóg stúdióban tényleg elképesztő érzés volt ott lenni. Nem egy monitort néztünk végig, konkrétan nem volt számítógép a rendszerben. A mentés egy szalagra történt, a végleges masterelés is szalagon történt, úgyhogy amíg nincs kész a végleges mix, nem lát számítógépet a történet. Ez nagyon más és szuper érzés volt.

Ádám: Meg persze azért is volt jó élmény, mert jól sikerült az anyag. Ugyanazt csináltuk, mint máskor: bementünk, zenéltünk, de a végeredmény mégis más lett, mint a megszokott. Hallgattunk Liamre, aki vérprofi volt, és hangmérnökként és producerként is dolgozott velünk. Az analóg megszólalás és rögzítés pedig olyan hangzást eredményez, hogy még a csöndek is jobban szólnak. (nevet)

kép: Nemes Tamás

Hunor: Azt a produceri munkát, amit Liam csinál, azt itthon nem csinálja így szerintünk senki. Mondjuk, el is kéri érte a pénzt! (nevet) De tényleg nem enged ki olyan munkát a kezéből, amivel nem elégedett 100%-osan, és ez megnyugtató érzés. Tudod, hogy belerakja a lelkét is abba, hogy jól dolgozzon. A napi meló 8 óra volt, amit teljesen betartottunk, és így volt ideje az agyunknak is pihenni közben, meg a munka is elkészült. Nem az van, mint itthon, hogy beköltözünk gyakorlatilag a stúdióba, és elfárad a fülünk egy nap többször, de nem haladunk.

Ádám: Magyarországon is stúdióztunk nemrég, egyetlen dalt vettünk fel. Hát reggel 10re mentünk, és hajnali 6kor jöttünk el. Kint nagyon megvolt az, hogy pontosan 11kor kezdünk, ami nem 10:59, és 7kor végzünk, ami meg nem 6:59. De tényleg, percre pontosan betartatta velünk a dolgokat az ember.

Hunor: Az is látszott rajta, hogy ő nem zenész, tehát nem is olyan füllel hallgatta az egészet, hanem ő egy külső fül, aki mondja, hogy neki mi esik jól. Eleve mesélte is, hogy ő nem szeret koncertre járni, mert az nem szól jól, és vigyáz tudatosan a hallására. Jó érzés volt, hogy tényleg hozzá tudott adni a zenéhez.

Honnan jött az ötlet és a lehetőség, hogy ez a kinti felvétel megvalósulhasson?

Ádám: Mi egyszerűen szerettük volna így is kipróbálni a munkát, tehát teljesen saját kezdeményezés, saját ötlet volt ez a kinti stúdiózás. Magunknak szerveztük, ez úgy néz ki ilyenkor, hogy be kell küldeni egy demót nekik, és akkor megmondják, hogy dolgozhatunk-e ott, vagy sem. De az egészben Nemes Tominak, a managerünknek is nagy szerepe volt, hiszen ő korábban élt Londonban pár évet.

Hunor: Mi például élő felvételt küldtünk, egy Instantos fellépésről. Ez bejött nekik, a mi legnagyobb örömünkre. 

Mik a terveitek a kint felvett új dalokkal?

Hunor: Mindkét dalt klippel szeretnénk majd megjelentetni. Az egyik dal kapcsán már el is kezdtünk gondolkozni. Azt nyárra tervezzük, mert egy kicsit pörgősebb, vidámabb, a másikat meg majd ősszel szeretnénk klipesíteni, az kicsit jobban fog oda passzolni. Itt az ősz, legyünk egy kicsit szomorúak! (nevet) De azért az sem annyira szomorú talán, inkább szép. Aztán valószínűleg megyünk ki megint és folytatjuk Liammal a munkát!

kép: Nemes Zoé

A klubokban, koncerthelyszínekben is ekkora különbséget éreztetek az itthoni körülményekhez képest, mint a stúdiózásban?

Hunor: A klubokra nem mondanám, hogy jobban felszereltek, sőt, csak vintage-ebb motyóik vannak.

Ádám: Jaja, inkább azt mondanám én is. Rosszabb helyeken játszottunk, mint mondjuk itthon egy közepes budapesti klub. Volt, hogy csak egy pubban például, olyan helyen, ahol csak odébb tolták éppen az asztalokat, és volt két kis énekhangfal. A titok a kinti emberekben van, ők egyszerűen máshogy gondolkoznak, máshogy élnek, mint az itthoniak. Korábban és szívesebben is jönnek koncertre, este 7-kor már van olyan hangulat, ami itthon csak 10 után mondjuk. Addigra az emberek ott már a többedik sörüket isszák, és a zenélés hamarabb tud indulni. Olyan 9 körüli fellépéssel már a fő műsoridőben vagy, míg itthon ha előzenekar vagy, akkor kezdesz 9-kor, és az emberek csak az idő tájt kezdenek szép lassan csordogálni.

Hunor: Igen, már amikor elkezdesz zenélni, az emberek buli hangulatban vannak, és ez jó érzés, mert nem neked kell őket beizzítani szép lassan, és mondogatni, hogy „na, gyertek táncolni”, hanem már a kezdést alig várod, érzed, hogy jó lenne már játszani, mert jó a hangulat. Nem is izgultunk emiatt annyira, mint itthon hanem egyszerűen alig vártuk, hogy elkezdhessünk zenélni.

Mi volt a legemlékezetesebb sztori, vagy helyszín, ahol felléptetek?

Hunor: Van a zenekarnak egy haverja, aki kint él most Párizsban, és fotóz. Nála megálltunk kifelé menet két éjszakára, megnéztük Párizst is, és ő utána hirtelen felindulásból kijött utánunk Londonba meg Brightonba is, szerzett melót, megismert embereket, még utánunk is ott maradt azt hiszem. Azt mondta, Brigthon olyan Angliában, mint California Amerikában, nagyon szabad, művészi a közeg, laza a mentalitás, az emberek, és ezt mi is éreztük, különösen jól éreztük ott magunkat. Meg is beszéltük az ottani jó hangulatunkban, hogy ki is költözünk egyszer! (nevet)

Ádám: Pont tegnap beszéltünk is megint róla, hogy tényleg annyira jól éreztük magunkat kint, hogy most szinte hiányzik. Úgyhogy biztos megyünk még.

Ti ezek szerint abszolút külföldi karrierben gondolkoztok? Ha lenne lehetőség, akár ki is költöznétek?

Hunor: Ez folyamatosan téma nálunk. Magyarországot azért nem hagynánk csak úgy itt, az első két lemezünknek is a nagy részén magyar dalok vannak. Bár egyébként nem vagyunk ilyen múltba révedősek, hanem mindig előre nézünk, a jövőbe. Most a két új dalunk angol nyelvű lett, és most tényleg inkább arrafelé haladunk.

Ádám: Igen, mostanában nem is gondolkodunk magyar dalokban. Lehet, hogy eltelik majd megint egy-két év, és újra azt mondjuk, hogy csináljunk megint egy magyar lemezt. Most abban a fázisban vagyunk, hogy úgy érezzük, ezt az angol vonalat kell erőltetni. Illetve pont hogy nem, ez az, amit nem kell erőltetni, ez sokkal könnyebben jön, mint a magyar szövegek, ezért jó.

Hunor: A próbákon sokszor kamu angollal dzsemmelgetünk, és arra baromi nehéz utána magyar szöveget ráhúzni. Például, amikor kitartasz egy hangot, arra az angolban annyi szó van amit lehet használni, de a magyarban… Egyszerűen nem annyira kényelmes énekelni. Viszont olyan is van persze, hogy egy szöveg magyarul jön, azt nyilván úgy fogjuk akkor megírni.

Ádám: Ehhez a magyar-angol témához még az is hozzátartozik, hogy a zenekar tagjai mostanában egyáltalán nem hallgatnak magyar zenét. Nyilván van sok magyar zenekar, akiket ismerünk, szeretünk, és a barátaink koncertjeire el is megyünk néha, de például a kifelé vezető hosszú úton nagyon sok zenét hallgattunk, és egy magyar dalt se. Egyszerűen fiatal zenekar vagyunk, és keressük az utat. Most ez az irány, és úgy érezzük, ezzel rátaláltunk valami igazira, ami tényleg lehet a közös utunk, és érdemes ezen haladni tovább.

 A srácokat legközelebb pénteken, a GMK-ban kaphatjátok el élőben (a koncertről minden infoért ide katt), holnap este pedig füleljetek a Petőfi Extrára, ahol a zenekar bemutatja az egyik kint felvett dalát!

A cikk megjelenését az NKA Cseh Tamás Programja támogatta.