2016. április 26.

Elefánt: “Fontos, hogy mindig újszerűt alkossunk”

Az Elefánt a picit csendesebb téli időszak után újra belecsapott a lecsóba: ismét az Esti Kornéllal karöltve járják az országot, szombat este pedig az ő koncertjükkel indul be az A38 nyitott része. A srácok mindeközben gőzerővel dolgoznak új dalokon is, amik várhatóan tőlük megszokottan izgalmasak és újítóak lesznek. Mindezekről, meg például arról is meséltek nekünk, hogy milyen magyar zenéket hallgatnak mostanában.

Kérdéseinkre Tóth Andris gitáros, és Szendrői Csabi frontember válaszoltak.12804841_989930524414531_6107108568062607928_n.jpg

fotó: Elefánt facebook

Szombaton ti nyitjátok az A38 Tetőteraszt. Hogy készültök, van valamilyen konkrét rituálétok koncertek előtt?

 

Tóth Andris: Persze: a gyógyfürdő, thai masszázs, kaukázusi kefír hármas mindig kihozza belőlünk a koncetre a vadállatot. Komolytalanra fordítva a szót, megpróbálunk minél hosszabban és idegesítőbben tökölni a beálláson a hanggal. Amúgy, alkohol.

 

Mi a helyzet új dalok írásával? Hogy kell elképzelni a folyamatot nálatok, többen is szoktatok ötleteket vinni a zenekarból?

 

Andris : Dolgozunk rajtuk aktívan, ez mindig nagyon izgalmas időszak, persze nem könnyű, ha fontos szempont az, hogy mindig újszerűt alkossunk. És mivel fontos szempont, ezért nem könnyű. Két év után hazatért a mi Zolink (Kovács Zoltán, a zenekar billentyűse – szerk.) Skóciából, és ez mindenképp új löketet ad mindenhez, beleértve a dalszerzést is. A nem próbán megírt, egyéni ötleteket Csabi és én hozzuk, a többiek általában próbán szoktak újdonsággal előrukkolni, ha épp improvizálunk, vagy hangszerelünk. De például van, hogy Zolival ketten kísérletezünk, és próbálunk megfejteni egy bonyolultabb, időigényesebb zongora-gitár témát. De olyan is van, hogy dob-basszus-gitár próba van, vagy dob-basszus, vagy csak az Endre bőg egymagában lent, és olyan is van, hogy senki nincs ott, csak a terem szelleme húzza szeginyem a halk thereminjén, mi meg a városba’ fröccsözünk. Szóval nagyon változó. Csomó témát írunk turné közben akusztikus gitárral-énekkel, buszban, backstageben, de volt már, hogy beálláson is született valami. A lényeg, hogy a közösség a kohézió és a környezet nagyon inspiráló és végsősoron sokkal fontosabb, minthogy ki az ötletgazda.

 

Az új dalokról, esetleg akár a következő album megjelenéséről van valami, amit már elárulhattok?

 

Andris: Megpróbálunk zeneileg úgy újat adni, hogy közben hűek maradjunk magunkhoz. Fontos szempont, hogy legyen izgalmas, ugyanakkor természetes az, amit létrehozunk, és az ehhez hasonló általános bullshit. A zenekar fejlődése hangzás, vagy összhang szempontjából mindenképp pozitív irányba mutat (remélhetőleg), hisz új hangszerekkel, minőségibb felszereléssel, több kütyüvel, tudunk kisérletezni, ami egy borzasztóan áldásos állapot. Persze ez nem minden, ezért ehhez már csak a fasza zenét kéne megírni, és nagyon ezen vagyunk. Nagy álmunk, hogy szokatlan környezetben (nem stúdió, hanem erdő, barlang, tópart, Jáki-templom, Sixtus-kápolna stb) készítsünk felvételeket, s bár ebből valószínűleg semmi nem lesz egyhamar, az sem baj, ha nem szól szarul. Az új albumot, ha minden jól megy, 2016/17 telén fogjuk felvenni és kiadni, az ötödik szülinapunk ajándéka torta helyett lehetne az új anyag.

10599698_704083452999241_4829169806648143573_n.jpg

fotó: Benke Hunor 

Nemrég az Instart keretein belül egy csendesebb, szuper koncertet adtatok kettesben. Itt nem csak saját dalok voltak, hanem játszottátok például a Fekete Vonat Hol van az a lány című dalát is, ami meglepően jól állt nektek. Honnan jött az ötlet ehhez a dalhoz, illetve van még olyan ezen kívül, amit szívesen feldolgoznátok?

Andris: Köszönjük szépen! Ez az a dal, amit szerintem kivétel nélkül, minden koncert előtt vagy után eljátszunk a turnébuszban, mert egyszerűen csak imádjuk játszani. Szegény estikornélék nem is tudom, hogy bírják még. Igen, van jópár személyes kedvencem, rengeteg köztük a magyar zene. Nagyon bízom benne, hogy lesz erre valamikor alkalom, mert igencsak jó lenne Fekete Vonatot, Kalmár Pált, Eddát vagy Horváth Hamit nem csak a buszban, de koncert közben is játszani.

 

Egyébként milyen zenéket hallgattok mostanában? Van például olyan magyar

zenekar, akiket szerettek?

 

Andris: Hogyne, ha mostani magyar zenékre gondolok, én például imádom Apey bármelyik zenekarát, a Grand Mexican Warlockot, vagy a nemrég debütáló Trilliont, de ott van még a nagy favoritok közt a Kamikaze Scotsmen és az Analog Balaton is. Nagyon sok a kurvajó zenekar, most hirtelen csak ezek jutnak eszembe. Régebbi magyar zenék közt meg annyi jó van, hogy minek kezdjek neki.

Csabi: SlowVillage, Soul Clap, nekik most jelentek meg a lemezeik, meg a Bobafett-től a Nem van takarékon a Kotorék Szeretet. Amivel azt hiszem történelmet írt. Amúgy meg többnyire már csak klasszikus zenét hallgatok. Mert sznob vagyok.

Csabi, te a zenekari ügyektől függetlenül nekikezdtél egy könyves projektnek, a Képzeletbeli Barátok Rehabilitációs Intézetének. Erről lehet valamit tudni, hogy halad a dolog?

 

Csabi: Írok már évek óta egy regényt ami kb. sosem lesz kész, de nem adom fel. Ahhoz gyűjtök inspirációt, szerintem nagyon érdekes kísérlet, és egészen jól is működik,mármint hogy az emberek küldik folyamatosan a saját képzeletbeli barátaikat, vagy épp a gyerekük aktuális kitalált barátait. Sokan le is rajzolják őket. Izgi’.

A szombati koncertről mindent megtudhattok ide kattintva!

nka_csak_logo_1.pngcstp-logo-web-small_1.pngA cikk megjelenését az NKA Cseh Tamás Programja támogatta.