2016. május 9.

„Én ott akarok állni a Sziget nagyszínpadán” – Twentees lemezpremier és interjú

Bár a Twentees elnevezésű formáció még valószínűleg nem cseng olyan sokaknak ismerősen, a négy hódmezővásárhelyi srác zenéje talán mégsem teljesen ismeretlen: tavaly már a Petőfi Rádió is rotációban játszotta a Boldogság Kht. című dalukat, és új, magyar nyelvű lemezüknek is minden esélye megvan arra, hogy valamelyik dalt felkapják róla. Ha fogadnom kellene, biztos a Régóta próbálom-ra tenném a voksomat. De ne szaladjunk ennyire előre.

twentees2_masolata.jpg

Nem véletlen a Twentees név, hiszen a srácok még csak a húszas éveikben járnak (ketten az elején, ketten a végén), de azért van már mögöttük tapasztalat, nem is kevés. A zenekar 75 százaléka, szóval a négyből hárman, egyébként nem élnek Budapesten, ami nagy rugalmasságot igényel az egyeztetések, utazgatás terén, de mindent megoldanak. Csak egy tag, a frontember-gitáros-énekes-menedzser, Balázs Konrád él Budapesten, így a lemezbemutató kapcsán is őt kaptuk el és beszélgettünk el vele.

Már amikor a premier miatt egyeztettünk, akkor is feltűnt, hogy Konrád (akire a Balázs is éppúgy illene keresztnévként, de nem, az a vezetékneve – emlékeztettem magamat többször) nagyon céltudatos. Határozott kézzel vezeti a zenekart, és látja el annak a menedzsmentjét is, utóbbit pedig egyáltalán nem csak azért, mert kicsi zenekarként nem tudnának megfizetni plusz egy embert. Olyan feladatkör ez, amit nem is szeretne a kezéből kiadni. De erről majd kicsit később.

 (A türelmetleneknek, vagy csak simán az interjú végigolvasásához pedig íme maga az album!)

Fiatal, de tapasztalt

Konrád szívesen mesélt arról, hogyan indult el a zenésszé válás útján. „Elsősorban a bátyámnak köszönhetően lettem zenész. Nyolc éves voltam, amikor kapott egy gitárt, én meg 12-13 éves koromig mindent akartam csinálni, amit ő is, ezért egyértelmű volt, hogy nekem is gitároznom kell.  Hamar kiderült, hogy nekem van több kedvem és affinitásom hozzá. Ő le is tette a gitárt, viszont nagyon jó dobos lett belőle” – mesélte a kezdetekről. A két év klasszikus gitár-tanulás után – ami állítása szerint gyorsan homályba is veszett – tanult elektromos gitáron is játszani, ami végülis meghatározónak bizonyult az életében. Az alapokat tehát zeneiskolában tanulta meg, később pedig autodidakta módon folytatta – ez amúgy a zenekar többi tagjára is igaz.

Nem kis meglepetésemre a huszonpár éves énekes-gitárosnak egyáltalán nem ez az első zenekara, sőt. Konrád már 13 évesen elkezdett gitározni egy bandában, ahol – nem meglepő módon – ő volt a legfiatalabb. Ezzel a zenekarral már többször fel is léptek, de ez még azért korántsem volt felhőtlen: „Kábé nem is örültem annak, hogy koncertezünk, mert azt gondoltam, hogy úristen, el fogom rontani. De most már tudom, hogy ez a tapasztalat hatalmas előny. Állítólag Bono is azt nyilatkozta, hogy izgul koncertek előtt, szóval ezzel nyugtatom magam”.

A következő zenekarban tetszettek meg neki a fúvós hangszerek, aminek köszönhetően egy évig alt-szaxofonozott, majd két évig trombitált is – ezeknél az információknál már igencsak kapkodtam a fejemet: plusz két hangszer, oké. Ez a kis kitérő végül a zeneiskolai fúvószenekarban hozta meg valódi értelmét, itt alakult meg ugyanis a Twentees kezdetleges formája.

twentees1_masolata.jpg

Nem sokkal később azonban a basszusgitáros lediplomázott, munkát kezdett keresni és így abbamaradtak a próbák. 2012 májusa volt a fordulópont a zenekar életében, amikor leültek kávézni és megbeszélték, hogy ezt folytatni kéne. „A srácok azt javasolták, hogy keressünk egy énekest, de én mondtam, hogy nem, én szeretnék énekelni.” Konrád már Szegeden elkezdett énektanárhoz járni, majd miután Budapestre költözött, itt is folytatta a tanulást. Egyébként a magabiztossága mellett kritikus is magával: „Nem azt mondom, hogy egy Pavarotti vagyok, de nagyon komolyan veszem a dolgot és folyamatosan képzem a hangom”.

A Twentees története komolytalan feldolgozásokkal kezdődött, de aztán a srácok arra gondoltak, csinálhatnák ezt komolyabban is. Így aztán ráfeküdtek a dalszerzésre, hogy meglássák, lesz-e ebből valami. És lett. A lelkesedést még az sem törhette le, hogy a frontember Budapestre költözött, hiszen innen is mindent el tud látni, sőt, van, amit jobban is. Bár próbálni gyakran hazarohangál Hódmezővásárhelyre, a zenekar menedzselése már egyértelműen Budapesthez köti. A Cseh Tamás Programban való részvétel (találkozók, egyeztetések) szintén könnyebb így a Program támogatásával készült el végülis a második albumuk, a Múlandó is.

Összefér a művészet és a menedzserkedés?

„Én is sokat szoktam ezen agyalni. Azt szokták mondani, hogy a művész alkosson, hogy legyen el a saját kis világában, és ne foglalkozzon azzal, hogy milyen stratégiát kell alkotni, milyen lesz a kommunikáció vagy bármi más. De én nem tudom ezt így csinálni. Muszáj gondolkozom üzleti szempontokból is, igyekszem a bevételeket maximalizálni, hiszen legyen ez jó vagy rossz, a zenekar dolgait is előreviszi a pénz: legyen elég jó stúdióra, elegendő stúdióidőre, jó hangmérnökre, kommunikációra, ez nagyon fontos dolog. Egy szóval sem mondanám, hogy ez a legfontosabb, de ha már csinálunk valamit, csináljuk jól” – mondja Konrád határozottan, és ez az elv egyébként mintha alapvető lenne az életében.

twentees4_masolata.jpg

Persze azzal is tisztában van, hogy nehéz egy zenekarnak saját magát menedzselnie, mert kívülről kell látnia a munkájukat, úgy, hogy közben benne van. Ezt tartja a legnehezebbnek ebben a műfajban – na meg persze az adminisztrációt, a pénzügyeket. „A precizitás nem tartozik az erényeim közé” – vallja be nevetve. Konrád kicsit controlfreak módon egyébként tényleg mindent szeret kézben tartani, de ezt mégsem sínyli meg a zenekar, sőt, előre viszi a dolgokat, hiszen ő az, aki szeret és tud is ezzel foglalkozni.

A „ha már csinálunk valamit, csináljuk komolyan” elv itt is megnyilvánul, hiszen a menedzserkedést sem csak l’art pour l’art csinálja: „A zenekar mellett cikkeket fordítok, egy kiadónál vagyok asszisztens, és mellette persze aktívan figyelem a zeneipart. Úgy érzem, hogy egyre jobban megy ez a része is, érdekel a háttér, elvégeztem a Majdnem Híres Rocksuli menedzsment tanfolyamát, most pedig ugyanitt egy zenei brandépítésről szóló képzésre járok. Tényleg nagyon érdekel a háttér, csinálok sajtózást is más zenekaroknak például.”

„Működik a kémia köztünk, zenekarilag meg emberileg is.”

A Twentees a Cseh Tamás Program pályázata segítségével készítette el második, jobbára már magyar nyelvű albumát. Az albumon hét magyar és két angol dal található, a zenekar pedig a vizuális megjelenésre is sokkal jobban ráfeküdt, mint korábban. A Szegedi Füvészkertben készültek a hivatalos fotók, amik tökéletesen passzolnak a borítóhoz, az egész megjelenés sokkal egységesebb, kigondoltabb, összerakottabb.

Nyilván ez nagyban köszönhető annak, hogy Konrád azon igyekszik, hogy el is adja azt, amin mindannyian szívvel-lélekkel dolgoznak. Pontosan látja ő is, hogy a vizualitás irányába megy a világ, sokat foglalkozik ezzel a témával, a grafikával, a fotózással. „Nyilván az sem véletlen, hogy magyarul kezdtünk énekelni – nem mintha ezt bánnám. Ennek egész egyszerűen az az oka, hogy Magyarországra szánjuk a zenekart a közeljövőben. Egyikünk sem az a típus, aki feltétlenül a zenekarral akarná körbejárni a világot. Persze nem zárkózom el attól, hogy egyszer majd nyissunk külföldre.”

img_7984.jpg

A Twenteesben Konrád írja a zenét és a szövegeket is – és ez az új albumon sem volt másként. Állítása szerint ő maga zenecentrikus zenehallgató, és ritka, hogy a szöveg fogja meg egy dalban. Neki a zene adja az impulzusokat. Épp ezért fektet kiemelten sok energiát a szövegírásra, mert tudja, hogy ez a gyengébb pontja.

„Úgy frappánsan szöveget írni, hogy az ne legyen faszság, ne legyen közhely, kijöjjön szótagszámra és passzoljon a zene hangulatához… ez embert próbáló feladat. Szívesen át is adnám ezt valakinek, de még nem találtunk erre megfelelő embert. Szöveget írni nekem sokkal nehezebb, mint zenét szerezni. Az új albumon nincs olyan dalszöveg, ami napfénynél született volna.  Ehhez a folyamathoz különösen fontos nekem az alkotói magány. Zenét bármikor, akár ebéd után teli hassal is tudok írni.”

Konrád kedvence az új albumról egyébként a Never returns című szám, és ezzel kapcsolatban azt is elmondta, hogy bár énekelni magyarul és angolul is szeret, a szövegírás jobban megy neki angolul.

Konrád egyébként kész energiabomba, és képtelenség elképzelni, hogy néha ő is lemerül. Ha épp nem próbál, zenét szerez, szöveget ír, vagy dolgozik, akkor ide-oda ingázik a két lakhelye között, szereti a jó söröket és az anyukája főztjét. Azt állítja, ha lesz egyszer ideje, zongorázni is szívesen megtanulna. Számomra nagyon meglepő volt, hogy egy ilyen fiatal zenész, ember, hogy tud egyszerre ilyen magabiztos és mégis önkritikus lenni. Egyrészt Konrád azt állítja, hogy tök magabiztosan kiállna az Aréna színpadjára is, hiszen tudnak játszani a hangereiken, tudják a dalaikat, akkor meg „miért ne?”.

Ebből akár azt is gondolhatnánk, hogy túlságosan magabiztos, de aztán hamar rájövünk, hogy egyáltalán nem. Nincsen elszállva saját magától vagy a zenekartól és pontosan tudja, hogy minden sikerért kőkeményen meg kell dolgozni, képeznie kell magát, és bele kell tennie ezerötszáz százalékot ahhoz, hogy elérjenek valamit. Nem várja, hogy a sült galamb a szájába repüljön, megy előre, szorgalmas, hatékony és szereti lekötni magát. Tudja azt is, hogy milyen elképesztően szerencsés helyzetben van. „Kaptunk szülői támogatást, ez nem titok meg nem szégyen. A szüleim kis korom óta támogatnak a zenében, a hangszereim nagy része nekik köszönhető, amiért nagyon hálás vagyok. Szerencsére tavaly már a zenekar is összemuzsikált innen-onnan annyi pénzt, hogy félre tudtunk tenni az új albumra”.

twentees3_masolata.jpg

Ez az új album pedig sokkal koherensebb, kiforrottabb lett. Ezzel kapcsolatban Konrád azt mondta, hogy bár kell az egységesség és a kohézió – amire igyekeztek is figyelni – a Twentees nem akar egy skatulyába beleragadni, nem akar például kimondottan indie rock zenekar lenni. Az új albumon többféle hangulat megjelenik, a címadó dalban – ami amúgy magyar – például egy angol nyelvű rapbetét van, a Cloud 9-ből ismert Skeeny Boy közreműködésével. „Voltak aggályaim, hogy egyből meg fognak minket támadni hiteltelenség miatt” – mondja erről. „És ez igaz is valahol, a zenekar eddig kialakult arculatától tényleg eltér, de mikor a többiekkel elkezdtük összerakni a számot a próbateremben, a második verzénél Tokával (Böjti Tamás, a zenekar basszusgitárosa – a szerk.) egymásra néztünk, és kábé egyszerre mondtuk ki, hogy ide rapbetét kell. Abban megállapodtunk, hogy az nem lenne jó, ha mi rappelnénk. A Mi a nekem való című számunkban már van egy ilyen próbálkozásom, ami azért elég vicces. A saját zenémet nem tudom megítélni, hogy jó-e vagy rossz, de a rapbetét talán inkább a rossz felé húz (nagyon nevet). Skeeny Boy szerintem tök egyedülálló az országban, nagyon örültem, amikor igent mondott.”

Konrád az állítja, hogy az új album dalszövegei kicsit talán melankolikusabbak. „A szövegek az engem ért impulzusok miatt lettek kicsit mélyebbek. Sokat gondolkozom azon, hogy mi lesz velem, mit akarok én, hogy alakul a jövő. Ezen néha talán kicsit túl sokat is agyalok. De mindig megnyugtatom magam, hogy nem vagyok én olyan rossz helyzetben. Ilyenkor szoktam pofán vágni magam, hiszen emberek éheznek, meg család nélkül nőnek fel, akkor én minek szomorkodjak. Ebből jöttek talán az őszintébb, mélyebb szövegtémák, de zeneileg is jobban összehoztuk ezt az új albumot. Ligeti Gyuri producerkedése is sokat hozzátett. Teljesen elégedett nyilván nem vagyok, mert sosem vagyok az, és száz dolgot csinálnék már máshogy, de azért nagyon büszke vagyok rá és sokat remélek tőle. Persze próbálom reálisan szemlélni a dolgot. Remélem, hogy tud majd elég figyelem összpontosulni erre az albumra, még akkor is, ha kicsit rossz időpontban hozzuk ki. Nyáron lesz pár fellépésünk, és ősszel jó lenne valami nagyobb zenekar előtt turnézni. Idén persze a nagy fesztiválokon még nem leszünk ott, de én rohadtul ott akarok állni a Sziget nagyszínpadon. Vagy a VOLT Petőfi-színpadon. Aki gitározik és szereti a rock zenét, az tudat alatt is ilyen ingereket szívott magába.”

Elnézve azt az energiát és céltudatosságot, szorgalmat és alázatot, amivel Konrád dolgozik, és vezeti a zenekarát, ez egyáltalán nem lehetetlen. A Twentees új albuma jól összerakott, színes és abszolút ez érződik rajta: „ha már csinálnak valamit, csinálják komolyan”.

Íme tehát a zenekar második albuma, a Múlandó:

A zenekar május 20-án tartja a Múlandó lemezbemutatóját a GMK-ban, amire mindenkit sok szeretettel várnak. A Facebook-esemény ide kattintva érhető el.

Fotók: Nagy Mihály (interjú), Lénárt Gábor (promó)

A cikk megjelenését az NKA Cseh Tamás Programja támogatta.

logok.png