A tavalyi évvel ellentétben az idei Fishing csütörtökön nem a fesztivál különböző standjainak felfedezésével kellett elütnünk az időt, bőven voltak kedvünkre való programok ezen a napon is.

kép: Hegyi Júlia Lily

A nap nagy részét a fröccstúrán töltöttük, mi Beck Zolival (30Y) és Háy Jánossal indultunk útnak a gyilkos hőségben, de lehetett még választani Szűcs Krisztián (HS7) és Szálinger Balázs vagy Varga Livius (Quimby) között is. A második legnépszerűbb off-programot, a sörtúrát pedig többek közt Kispál András és Dióssy Ákos vezették. A z általunk megtett fröccstúráról tudni kell, hogy a túra és a fröccs aránya az előbbi felé van eltolva benne, szerintünk érdemes lenne elgondolkozni rajta, hogy ezt legközelebb próbálják kicsit átbillenteni a másik irányba, a napközben a túlélésre hajtó fesztiválozókra és zenészekre való tekintettel. A mostani után a résztvevők többsége biztos nem tudta volna megmondani, hogy az állomásokon elfogyasztott fröccstől vagy a hőségtől került-e kábult állapotba, minden esetre a Beck-Háy páros összeszokott, mosolygós-nevetős előadásai azért sokat enyhítettek vélt és valós szenvedéseinken.

A koncerteket illetőleg pedig egy Pegazusok Nem Léteznek – Quimby – Péterfy Bori & Love Band – Kiscsillag quartettet sikerült abszolválnunk a napszúrásos túra után. A Pegazusok volt az első koncertünk az idén a Jameson által szponzorált nagy sátorban, és kicsit aggódtunk a hőmérséklet és levegőztetés miatt, de megkönnyebbülten tapasztaltuk, hogy a közelebbi oldalon nyitva hagyták majdnem a teljes hosszában. Erről a koncertről sem jót, sem rosszat nem lehet mondani a többihez képest. Eszter ugyanolyan csendesen konferált és énekelt, mint mindig, a dalok pedig továbbra is gyönyörűek, de szép volt látni, hogyan hat a zenekar kicsit sötét atmoszférája erre a csillogóan szép tájra. 

A Quimby koncertjén egészen új vizekre evezhettünk velük, több új dalt is hoztak magukkal. Ahogy annak többször hangot is adtak, a közönség nagyon türelmes és nyitott volt ezekre, mi pedig nagyon örülünk, hogy éppen Orfűt választották arra, hogy ezekkel az új szerzeményekkel előálljanak. (Kedvencünk egyellőre a már online is elérhető Forradalom.) Annyit elárulhatunk, hogy Dódinak is lett egy újabb dala, amitől még cirkuszibb és még mozgalmasabb az egész előadás. A koncerten az élőben eredeti felállásban már rég hallott Most múlik pontosan is felcsendült, igaz, természetesen az éneklésbe nagyrészt beszállt a közönség is. Minden ellenére vagy amellett, ami ezzel a dallal történt eddigi életében, azt kell mondjuk, azért csak így az igazi!

kép: Quimby.hu/photos/a.464993056329.249241.50575226329/10153445856226330/?type=3&theater” target=”_blank”>quimby

Péterfy Bori pedig, akit a lányok irigyelnek és akibe a fiúk szerelmesek, most sem okozott csalódást, a mögötte mindent beleadó srácokról nem is beszélve. A nem is annyira régen két tagcserén átesett banda mostanra teljesen összeért, a lábával is gitározó Nagy Pisti és Gáspár Gergő a dobok mögött is megtalálta a helyét, a többiek meg rutinos rókaként tesznek meg továbbra is mindent amit kell.  A Love Band-nek is a közelmúltban jelent meg új lemeze, a Szédülés, úgyhogy tőlük is több új dalt hallhattunk. Ezek is dinamikusak, jól beépültek a koncertprogramba, meg amúgy is, ez a zenekar annyira ért a fesztiválhangulatcsináláshoz, hogy ilyen közegben (is) képtelenek voltak hibázni. Az új elemek közül a Szédülést és a Párnacsatát különösen imádtuk!

A Kiscsillaggal terveztük zárni ezt a napot, és már jó előre sajnáltuk, hogy idén nem az utolsó napon játsszanak, ahogy az lenni szokott. Aztán ahogy telt-múlt a koncert, kezdett más véleményünk lenni. Lovasi szövegtévesztésének gyakorisága sokszor élvezhetetlenné tette a dalokat, sőt, volt olyan dal, amit elkezdtek, majd leállította és el sem játszották. Bizonyos értelmezhetetlen helyzetekben a színpadra keveredett az egyébként már kilépett Mihalik Ábel és az egyébként a hiperkarmában doboló Hámori Benedek, akik még messziről nézve sem nagyon tudtak néha mit kezdeni magukkal, és Lovi rá is mutatott: ebben a felállásban bizony nem gyakorolták a dalokat. Összességében a Qiumby szervezett cirkuszához képest ez inkább káoszra emlékeztetett minket, és a végére már nem sajnáltuk, hogy nem ez volt az utolsó koncertek egyike.

kép: kiscsillag

Azért persze Orfű varázsa körbelengett mindent, és ez a nap is egészen csodálatos volt minden hőségével és kisebb csalódásával együtt. Nem is beszélve arról, hogy tudtuk, még van két teljes nap a szépítésre.

szerző: édes anna, bíbor lea

A cikk megjelenését az NKA Cseh Tamás Programja támogatta.