2016. július 1.

És a végén mindenki összeáll egy képpé

A kilencedik Fishing On Orfű szombati napjának azzal a szent elhatározással vágtunk neki, hogy kihasználjuk minden percét, ha már az utolsó, meg persze még mindig maradt jó pár olyan koncert, amit igen nagy érdeklődéssel vártunk.13517614_1145588555464321_2770074986187264778_o.jpg

kép: fishing on orfű

Félretettük így hát a hőgutát és a lustaságot, és megnéztük délután 3-kor az Esti Kornélt a víziszinpadon, viszont az Elefántot már nem tudtuk megvárni nagy bánatunkra, mert elsiettünk Horváth Gergely beszélgetésére a Mozihoz. Az Esti fiúknak egészen érdekesen sikerült ez a kis koncert, a sötét szövegekhez, a sűrű gitárzenéhez, na meg a fekete szerelésükhöz szinte ironikus volt ez a csillogó-villogó, lágyan ringó tó. Szerencsére ezt a fiúk is érezték, a konferálásokba bele-beleszőtték a helyzet kicsit abszurd voltát. (Kedvencünk volt a Ne félj című dalnál, melynek fő motívuma a süllyedő hajóról való ugrás a vad hullámok közé.)

Fent a kempingben Horváth Gergely a Csaknekedkislánnyal és Bérczesi Robival kezdett beszélgetést, majd az Elefánt vízi koncertje után fent termett Szendrői Csabi is becsatlakozott. Nagyon különböző karakterek kerültek össze egy kötetlen beszélgetésbe, akik valószínűleg maguktól még nem ültek le egymással így, és üdítő volt látni, hogy a fesztiválozáshoz képest korai időpontban több maréknyi érdeklődő gyűlt oda. 

A beszélgetésen fellelkesülve meg is néztük a Csaknekedkislányt a Borfalu színpadán, és nem csalódtunk: pörgős és kifejezetten szórakoztató előadás volt. Nagy erősségei a dalaiknak a meglepő, néha kicsit csípős rímek, önironikus szövegek és egészen szokatlan témák. Azt kell mondanunk, a csaknekedkislány az egyik olyan zenekar a palettán, akik klasszisokkal magukkal ragadóbbak képesek lenni élőben, mint a felvételeiket hallgatva, nagy valószínűséggel az igen szuggesztív frontemberi jelenlét miatt.13490786_1061421070574186_4989697048338252511_o.jpg 

kép: csaknekedkislány

Tőlük szaladtunk az Óriásokhoz, mert szuper alkalomnak éreztük, hogy a nemrég 10. évfordulóját ünneplő zenekar szülinapi koncertjét pótolni tudjuk valamelyest. A koncerten remekül karcoltak a zenekar odalépős, refrénekre enyhén hajat rázós rockdalai, és az akkori időpontban még bőven hőguta-közeli állapotokhoz képest különösen szép, hogy mennyien rázták is különböző testrészeiket mind a közönség, mind a zenekar soraiban.

A követező napirendi pint, a 30Y már a beállás első hangjaival hipp-hopp megtöltötte a Nagyszínpad előtti domboldalt, és nem is hiába: profi rockzenekarhoz méltó, ütős, főként gyors dalokból álló koncertet adtak. A zenekarnak nyilvánvalóan van már miből válogatni, még az ismertebbek közül is, amikor leülnek összeírni egy setlistet, de szokásukhoz híven Orfűre se csak a kötelezőket hozták: imádtuk a Kex – Elszállt egy hajó a szélben feldolgozásukat. A koncert egy pontján egy hatalmas, színes strandlabda pattogása fokozta a hangulatot a közönség köreiben, az egyéb kisebb labdákhoz, lufikhoz és szappanbuborékokhoz hasonlóan, amikből valahogy az átlagnál több került ezen a koncerten közénk, úgyhogy ha valakinek addig még véletlenül nem érkezett meg a nyári fesztivál-feelingje, ezen a ponton már biztos. 

Vissza a Dadan színpadhoz: Elefánt. Csabi csodálatos frontember, ez nem kérdés, eszméletlen hangulatot tud csinálni a semmiből is. Nem egyszer fordult már elő, hogy elcsigázottan, fáradtan mentünk egy-egy koncertjére, de a foghegyről odavetett ‘tánc-tánc-tánc!’ felszólításának maguktól engedelmeskedtek a lábaink. A koncert vége felé közeledve szinte a semmiből jött a hideg, viharos szél, elborult az ég, és a színpadmesteri utasításra az Elefántok konkrétan félbehagytak egy számot, és elhagyták a színpadot, amit derekasan viseltek. A közönséget is felszólították, hogy hagyják el a színpad előtti területet, és a szervezők azonnal munkához láttak. Profi munka volt a helyzet felismerése, és még annál is profibb a kezelése. Gyors, de igen erős esőzés jött, de egyik színpad programja sem csúszott végül fél óránál többet. Bármelyik fesztivál vagy szabadtéri rendezvény példát vehet róluk, semmiféle kellemetlenségét nem éreztük az eseményeknek, leszámítva azokat, amikről nyilvánvalóan nem a szervezők tehettek.13528406_1079372468803669_5667413097383552438_o.jpg 

kép: elefánt

Kiválóan kapóra jött azonban, hogy amúgy is az Esti Kornél második aznapi koncertjére igyekeztünk, ami a Jameson sátorban kapott helyet, és egy kiadósat tomboltunk a befülledt, meleg sátorban.

A Nagyszínpad programját a tavalyihoz hasonlóan a hiperkarma_193″ target=”_blank”>hiperkarma zárta. Bérczesi Robi többször elmondta már a délutáni beszélgetésen is, hogy ez az első koncertje, amit teljesen tisztán csinál végig, ehhez a projekthez pedig rengeteg ember asszisztált neki, ahogy mindig: a hiperkarma dalok sok embernek jelentenek nagyon sokat, és bárhogyis, de behúzzák az embereket.

A fesztivál lezárásáként kihagyhatatlan elemnek éreztük a szintén minden évben utolsó Kutya vacsorája zenekart a kisebbik nagyszínpadon, és jól is tettük, hogy nem hagytuk ki idén sem őket. Varga Livius elképesztően szuggesztív előadó, valószínűleg egyedül is be tudná lakni a színpadot másfél órára, nehéz levenni róla a szemünket és fülünket. A zenekarral kiegészülve ezen az estén egy kicsit nehezen behatárolható, kicsit stílusok között ugráló performanszot prezentáltak, a tavalyihoz képest talán kevésbé felépítve, de azért így is teljesen lekötötték az őket választó közönség minden érzékszervét.

Összességében Orfű még mindig a szívünk csücske, imádtuk az ideit is, és jövőre is biztosan visszatérünk!

szerző: édes anna, bíbor lea

nka_csak_logo_1_1.pngcstp-logo-web-small_1_1.pngA cikk megjelenését az NKA Cseh Tamás Programja támogatta.