Előző beszámolónkban már sorra vettük, hogy – véleményünk szerint – miért van igenis keresnivalója Bánkitón egy alterzene kedvelőnek, de mi is pontosan tudjuk, hogy Bánk sokkal-sokkal több, mint pusztán zene. Íme a mi tapasztalataink a fesztiválról!

A helyszín

Bánk vitathatatlanul varázslatos környezetet biztosít egy ilyen eseményhez. A tó csodás, a környezete is szép, rendben tartott, zöld, így kiváló „háttér” például a Tószínpadhoz. A színpadnál lévő lelátókat kimondottan megkedveltük, hiszen viszonylag kevés fesztiválon akad ennyi normális ülőhely az események sűrűjében. Ki is használták sokan a lehetőséget, hogy lehet enni-inni, beszélgetni koncerthallgatás közben. Ettől a helyszíntől úgy 10-12 perc sétára helyezkedett el maga a központ, ahol a többi színpad volt, köztük a legnagyobb egy cirkuszi sátorban kapott helyet. Elsőre ez a távolság talán nem is tűnt nagynak, de naponta többször megtenni egy idő után igenis fárasztó tud lenni. Ezt igyekezték kiküszöbölni úgy, hogy késő este a Tószínpad már bezárt, tehát a problémát mindenképpen át lehetett hidalni.

A Tószínpadhoz közel helyezkedett el az Auróra kempingben felállított sátor, illetve a fesztivál kulturális központja, ahol a színházi előadások és a civil szervezetek kaptak helyet. De itt volt például a masszázs, a reggeli jóga, a teázó vagy a gyerekfoglalkozások sora is. Minket Bánk egy kicsit Orfűre emlékeztetett, ennek oka talán az volt, hogy itt is egy kellemes, árnyas, fás környezetben tölthettük a napokat, a szomszédban egy tóval, szóval aki a Fishinget szerette, annak vélhetően Bánk is bejönne. Az egész hely abszolút barátságos, hívogató, pihenésre, bulizásra csábító volt. A szervezők igyekeztek több ülőalkalmatosságot is elhelyezni erre-arra, de ha nem esett volna az eső, a fűben is lett volna lehetőség ücsörögni.

A kempingek

Mivel Bánkra legtöbben sátorral jöttek, így mindenképp érdemes néhány szót szólni a kempingezési lehetőségekről. Akik szerettek volna, tudtak közvetlenül a fesztivál területén, gyakorlatilag a nagyszínpad mellett (az eső miatt akár alatt) is sátorozni, ami bár nagyon praktikus, felveti a nyugodt pihenés kérdését – szerintünk a hajnalig tartó buli mellett ez képtelenség, de természetesen ízlés kérdése. A közeli Auróra kempingben is sokan voltak bánkitósok, ez valóban nagyon közel volt, rendes mosdóval, zuhanyzóval.

Messzebb kellett menni az Alsópetényi kempinghez, ugyanakkor a festői környezet mindenkit kárpótolt az utazásért. Ha valaki dolgozni, pihenni, nyaralni megy Bánkra, ez az ideális választás. A sátrunkat akár egy pár négyzetméteres, bájos kis tó partjára is felverhettük, reggel volt lehetőség meleg reggelit, kávét kérni, és volt ingyenes kisbuszjárat is a fesztivál főbejáratához. Ennek ugyan nem volt megadva a menetrendje, de elég sűrűn járt a két busz, illetve mindig akadt pár kedves autóval közlekedő fesztiválozó is, akik a stopposokat megszánták. A szervezők nem ajánlották a biciklizést a kempingig és vissza, hiszen sötétben azért elég veszélyes volt ez a 8-10 kilométer, nem kevés emelkedővel és kanyarral tarkítva. A sétálás meg sem fordult a fejünkben.

Kaja-pia

Azt tapasztaltuk, hogy bár kevesebb az enni-inni lehetőség, valahogy mégis elég keveset kellett sorban állnunk. Az árak a szokottnál talán egy hangyányit magasabbak voltak, amit megdobott a kötelező repohár „bérleti díja” is, ezt a nem túl dekoratív darabot pedig rendre elhagytuk valahol. Szeretjük a környezettudatosságot, de nem vagyunk 100 százalékig meggyőződve, hogy sokkal kevesebb hulladék keletkezik így, mint mondjuk szelektív kukák kihelyezésével keletkezne. Enni tudtunk a központi placcon is, vagy a Tószínpadnál is, mindkét helyen néhány lehetőség közül választhattunk, de összességében minden amit megkóstoltunk, nagyon finom volt, szóval a street food szerelmesei sem fognak azért üres hassal hazamenni. A kultúrplaccon lévő barkaszt például nagyon ajánljuk, finom a lecsó és puha a kenyér!

Van-e tömeg?

Nincs. Na jó, csütörtökön este nyolckor nem volt. Csodálkoztunk is, hogy mi van itt, de pénteken határozottan megérkezett a tömeg. Szóval igazából van. Ennek ellenére valahogy sokkal kevesebb volt a lökdösődés, tolakodás, mint amit általában tapasztaltunk. Nem volt jellemző, hogy egy-egy koncerten az utolsó pillanatban akar valaki az első sorba furakodni, persze nem is voltak akkora nézőterek mint mondjuk a Liszt Ferenc nemzetközi nagyszínpad előtt. Bár féltünk tőle, hogy már a Bánkitó is olyan hely lett, ahol nem lehet mozdulni, ez azért szerencsére nincs így. Helytállónak tűnik az „ország legnagyobb kisfesztiválja” elnevezés, de a hely adottságaihoz képest abszolút tele volt a placc. Emellett az is feltűnt elég hamar, hogy szinte minimális a részegen dülöngélő emberek száma. Egyszerűen olyan kulturált érzésünk volt, hogy csak na. Mindenki barátságos volt, segítőkész. És plusz pont, hogy az egész hely abszolút kutyabarát volt! 

Zenén kívül minden más

Sajnos mivel nem tudtunk osztódni, ezért relatíve kevés kulturális programon tudtunk részt venni, ugyanakkor láttuk, hogy a kínálat igencsak széles és bőséges volt. Hosszabb, nagyobb lélegzetvételű színdarabok éppúgy voltak mint rövid, egyperces interaktív szösszenetek, ezen kívül a civil szervezetek is vártak mindenkit a legaktuálisabb témákról folytatott beszélgetésekkel. Ezek közül sok a városházán volt, s mikor ott jártunk, azt láttuk, hogy igenis tele volt a helyiség. Örvendetes volt látni, hogy a színházi előadásoknál is a tolakodás elkerülése érdekében kellett sorszámot osztani, illetve hogy a legtöbb nem zenei esemény is komoly érdeklődésre tartott számot.

Véleményünk szerint fantasztikus, hogy ekkora érdeklődést tud szülni egy fesztivál kulturális line up-ja, bár a szervezők ebben az esetben beoszthatták volna talán kicsit jobban az időt. A nagy színházi performanszok ugyanis este, főműsoridőben voltak, így kényszerű választás elé kerültünk minden nap: koncert vagy színház? Mi a magunk részéről örültünk volna, ha a kora délutáni sávokban, ebéd után ülhetünk be egy-egy darabra, rövidfilmre, így kevesebb kompromisszumot kellett volna kötnünk. Jó ötlet volt a mozi is az Aurórában, itt is szívesen láttuk volna műsoron akár többször ugyanazt, hogy nagyobb választási lehetőségünk legyen az időpontok tekintetében.

Az időjárásról

Sajnos nem lehet elvonatkoztatni attól, hogy idén Bánkon hideg volt, és eső. A legtöbben persze kitartottak, hiszen egy bérletet csak nem dobunk a kukába némi eső miatt, de sátorozni akkor is rém kellemetlen úgy, ha 24 órán keresztül megállás nélkül esik. Persze ez az, amiről senki nem tehet, ugyanakkor sajnos igenis olyan tényező, ami némiképp befolyásolta a fesztivált. Nagyon-nagyon reméljük, hogy jövőre sikerül jobb időt kifogni, és akkor bepótolhatjuk mindazt, ami elmaradt. Egész délelőtti fürdés a tavakban, napozás, heverészés és fagyizás a fűben. Egyébként hozzá kell tenni, hogy a szervezők ügyesen alkalmazkodtak az esőhöz, szombaton áthelyezték a programokat, és szerencsére minimális koncert maradt csak el emiatt.

Plusz egy: a dizájn

Klassz a karszalag! A legtöbb fesztivál rikító szalagjai után nagyon megkedveltük a minimalista Bánkitó-dizájnt, imádjuk ezt a kerítésszaggatós grafikát (ez nyilván az idei fő téma, a határ miatt volt különösen aktuális és figyelem felkeltő, ugyanakkor mutatós is), de a programfüzetről például képtelenség volt megállapítani, melyik az eleje és melyik a hátulja. Sokakat láttunk bánkitós tornazsákkal, de lehetett venni pólót, vászontáskát is, amik szintén nagyon vagányak voltak. Jövőre kérünk szépen pulóvert és bánkitós esőkabátot is, bár reméljük, nem lesz rá szükség 😉 Köszönjük, Bánk, jövünk jövőre is! 

Fotók: Nagy Mihály

A cikk megjelenését az NKA Cseh Tamás Programja támogatta.