Határozottan az az érzésünk, hogy kis hazánk zenei színterén egyre több az izgalmas női egyéniség. A neveket sorolhatnánk a már kicsit nagyobb színpadokra is feljutott, de még nem annyira régen feltűnt nevektől (Lábas Viki, Schoblocher Barbi, Jónás Vera) a már felkaptuk rá a fejünket, és nagyon várjuk, hogy mi lesz belőlük kategóriáig (Csordás Zita, Nyilas Reni, Szatmári Juli), és persze a „nagy öregek”-re is bőven van még miért odafigyelni (Péterfy Bori, Pásztor Anna, Bocskor Bíborka). Az Éva Presszó is egy frontcsajos banda, ráadásul itt egy mind hangban, mind zeneileg, és valószínűleg minden más témában is kiforrott véleményű, vagány énekesnő, Vigh Évi gyűjtött maga köré szintén messze nem kezdő zenészeket, és csaptak bele együtt a zenekarosdiba. A jó értelemben vett tapasztalat énekhangban, zenében és a szövegek problémafelvetéseiben is érződik.
A Nyitva című lemezt már így együtt dobták össze a debreceni srácok, ráadásul, mint ahogy azt már a nálunk megjelent Vitorláshajó klippremierjénél is kiemeltük, nem csak a fronton, hanem a gitárnál is egy jó csajjal erősítenek Pesti Viktória személyében. A további tagok Vincze Krisztián (gitár), Urhegyi Pál (basszusgitár), Takács Richárd (dobok), Jónás Péter pedig a dalszövegekért felelős. Mint dalszöveg mániás zenehallgató, ez utóbbi tényt egyből elraktároztam, mert számomra az igazán hiteles előadók általában a saját dalszövegeiket éneklik, és bár nyilván sok olyan sikeres énekes van, aki nem, talán az Éva Presszó dalai is még eggyel ütősebben tudnának szólni, ha Évi teljesen saját gondolatai lennének bennük.
Persze őszinteségért és szókimondásért így sem kell a szomszédba menni, ezek a dalok egy érett, érző ember tollából származnak, és leginkább egy fiatal felnőtt problémáival foglalkoznak. Zeneileg kellemes, igényes, a rocktól a jazzig sokféle stílusba belecsípő, és mégis jellegzetes, felismerhető stílusú anyagról van szó, ami egy induló zenekarnál nem utolsó tulajdonság. A habkönnyű nyári hangulattól (Lebegős) kezdve az igazi cigifüstös keserűségig (Kóbor kutya) van rajta minden, sőt, a Nadrágból az is kiderül, hogy bizony nem csak 16 évesen eshet haza az ember részegen egy buliból, és pisilheti le magát véletlenül, ennek a karcos női hangon való szókimondó megfogalmazásáért külön köszönet. Egy kissé avittos zenei újságírói fordulattal élve több rádióbarát slágerbe is belefutunk hallgatás közben, a Pauza és a már emlegetett Vitorláshajó is kérdés nélkül beillik ebbe a kategóriába. A minden kérdést elsőre elsöprő, rögtön folyamatos játszásra állított dal mégis egy picit mintha hiányozna az összképből, de ne legyünk telhetetlenek, ez még csak az első lemeze a srácoknak.
A Nyitván az egyetlen felesleges dolog a számomra már szájbarágósan a névre rájátszó fel- és lekomferálás, de ez a kör valószínűleg annyira adta magát, hogy a zenekar nem bírta kihagyni. Lessük a még erősebben pulzust felgyorsító folytatást!
