A hetekben jelent meg a Drastik Putto második lemeze, Felnyitom én címmel, a Mohaember klipje aratott a II. Magyar Klipszemlén, a zenekar pedig egyre többet koncertezik és egyre több helyen hallhatunk róluk. Most mi is kicsit kikérdeztük aktuális és jövőben várható dolgaikról a frontembert, Mihalik Ábelt.
Gratulálunk a II. Magyar Klipszemlén elnyert díjhoz (az év legjobb animációs klipje)! Hogyan éltétek meg, milyen érzések voltak bennetek?
Mihalik Ábel: Nagyon fáradtan érkeztem, lemezt kevertem aznap és eléggé belefáradtam. Amikor állandóan hallgatod a saját zenédet, és közben figyeled, hogy a gitár itt halk, de még nem eléggé ott ahol kellene, és lényegében végig hangszennyezed a füled, az nagyon fárasztó tud lenni. Szóval így érkeztem a klipszemlére, ahol bombariadó volt, bár nem jelentettek be semmit. Egyszer csak megjelent négy rendőr, amit nem tudtunk mire vélni. Két oldalra terelték az embereket, egy darabig beszélgettünk, már kicsit kifakadtam, hogy ha fél óráig nem történik semmi, hazamegyek. Aztán kaptunk egy hívást a szervezőktől, hogy ’ugye ott lesztek?’, és akkor már nem tehettem meg, hogy elmegyek. Majd kinyitották az ajtókat és bemehettünk. Aztán szerintem az történt, hogy még a bombariadónak sem volt vége, de még a szervezők se készültek el, ugyanis nem voltak bejátszások a klipekből. Vida Vera nagyon aranyosan levitte a show-t, de azért nem mondanám professzionálisnak a konferálásokat, bár Fluor is jó volt. Átadták a díjakat, mindenki nagyon örült, persze mi is, hárman vettük át, Orsival (Facsády Orsolya, manager – a szerk.) és a grafikussal, Máté Andrással.
Andrással hogyan találkoztatok, mi alapján esett az ő munkáira a választás?
M. Á.: A takarítónőm segítőjének a fia volt az első számú célpont, de sajnos kiderült, hogy számunkra kicsit drágán dolgozik, úgyhogy keresgéltünk tovább. Több embernek megnéztük a munkáit, és végül hárman maradtak. Nekem nagyjából megvolt a vízióm erről, a figuráról és a sztoriról is. Ketten fejlesztettük tovább, most kicsit hasonlít is rám, meg kicsit nem is. Először, azt hiszem, egy teljesen szőrtelen, kopasz, szellemszerű figura volt, utána alakult át a véglegessé.
A lemezborító figuráinak van jelentősége, története?
M. Á.: A fából készült lány például adott, de mondta nekem később Andris, hogy a borítón szereplő húsz figurából kb. tíznek van a számokhoz kötődő jelentése, a többi csak rajz. Ami nagyon jó, mert elég beteg dolgok sikeredtek, persze jó értelemben. Számomra ennek a borítója és hanganyaga jobban összecseng, mint az előző lemezé.
Az első lemezt nagyjából egyedül vetted fel, most van mögötted egy zenekar (Borbély Mátyás – basszusgitár, Bubenyák Zoltán – billentyű, Csókás Zsolt – gitár, Papp Csaba – dob), illetve időközben bekerültetek a Launching Gagarin kiadóhoz is. Milyen változásokat hozott ez?
M. Á.: Alapvetően Orsi hoz változást, az is az ő érdeme, hogy egyáltalán megjelent a második lemez. Egymásnak adogatjuk az energiát mindenféle tekintetben. Nagyon nagy lendületet kapott tőle a Drastik.
A zenekar mostani felállását már egy kiforrt állapotnak érzed?
M. Á.: A dalszerzésben nem vesznek részt a többiek. Igaz nem kérdeztem őket, de ez azért van, mert olyan gyorsan megszületik egy dal, hogy nincs is erre idő, feleslegesnek tartom belevonni őket. Szinte csak kigurul a dal, nem kell megkérdeznem, hogy itt vagy ott mit játszanának, mert pontosan tudom, mit akarok hallani. A normális zenekari felállás az, hogy valaki bepácolja a húst, a másik megfűszerezi, a harmadik kisüti, viszont én ezt egy személyben csinálom. Utána még átalakítjuk a panírt meg a fűszerezést, mert ha például Zsolti játssza fel a lemezre, akkor neki kell jól állnia. Az is előnye ennek a lemeznek, hogy nem én játszottam fel mindent, így könnyebb és a végeredmény is jobb.
Magukénak fogják így is érezni, hogy fog szólni koncerteken?
M. Á.: Mivel ezt ők játszották fel így inkább közel fogják érezni, mint az előző lemeznél. Szerintem már csak azért is, mert nagyon jó zenészek, és ha együtt játsszanak, akkor biztosan valami jó dolog fog születni, még akkor is, ha valami alapjaiban rosszat kellene színpadra vinniük. A szerencse az, hogy ez nem így van. A lényeg a minőség, és hogy fent legyen a mérce.
Terveztek ezek szerint koncertezni az újabb dalokkal is?
M. Á.: Igen, de egyelőre óvatosan közelítjük meg vidéket. Szeretnénk havonta kb. egyszer fellépni itt Pesten.
Jó lenne félévente elmenni a nagyobb vidéki városokba, de még nem vonzunk annyi embert, hogy ezt nyugodtan megtehessük.
Készültök valami extrával a közelgő Akvárium koncertre?
M. Á.: Három új dalt fogunk játszani, amit eddig még soha.
Milyen terveitek vannak még a jövőre?
M. Á.: Szeretnénk pólókat nyomtatni, új zenekari fotókat készíteni, szóval brand építésbe fogni, most, hogy a zene már megvan. Reméljük sikerül a mostani Cseh Tamás Program pályázatunk és fel tudunk venni egy kislemezt, angol dalokkal. Jó lenne kicsit külföldre kacsintgatni. Illetve szeretnénk a Fából készült lányhoz is egy klipet, a Blacony TV-vel pedig ezen a héten forgatunk, ott egy vadonatúj dalt játszunk el. Akusztikus koncerttel készülünk a BARhole-ba és évzáró koncertet is tervezünk a Szimplába.
Kattintsatok ide a teljes lemezért Spotify-on, ide pedig a youtube listáért!
