vaghy ft. e – #pianoset elnevezéssel kerül megrendezésre december 22-én, csütörtökön (katt ide!) egy nagyon különleges produkció. A két főszereplőt, de legalábbis munkájuk eredményét már többször láthattátok / hallhattátok, ugyanis Vághy Tamás az Anna & the Barbies billentyűseként ismerte meg e-t, azaz Palkovits Edinát, aki Annáék mellett többek közt a hiperkarma vizuáltechnikusa is. Neki köszönhetjük a csodás látványvilágot, ami estéről estére kiegészíti a koncerteket. Ők ketten álltak most össze, hogy egy nagyon igényes, nagyon modern módon kalsszikus produkcióban elállítsák a lélegzeteket. 

Igazán különleges dologra készültök most, nagy kihívásnak tűnik elsőre. Lesz benne improvizálás, nagy hangsúllyal lesz jelen az egyébként háttérvetítésnek szolgáló „vizu” és még egy tematikus címe is van az estének: „szertartás”. Honnan jött az ötlet, külföldi példából merítetek?

Vághy Tamás: Igen, elsőre nem gondoltuk mekkora fába vágjuk a fejszénket, de ahogy haladtunk az időben előre úgy tisztult a dolog mikéntje. Úgy 2007 körül már voltak dalképződményeim, ötleteim, amik ebbe az irányba mutattak, csak a kivitelezés mikéntjére és a műfajra nem találtam még rá. Az alap ötletem az volt, hogy mint billentyűs, úgy tegyek össze egy koncertre való szóló anyagot, hogy a témák után ne őrületes öncélú szólózgatás következzen nyakatekert harmóniákra. (Amivel persze semmi baj, de én nem jazz-t szeretnék játszani.) Sokáig kerestem a műfajt amiben mind az ötleteim, mind én magam önazonosak lehetünk. Ha nagyon műfaji behatárolást kell végeznem, akkor modern klasszikus zene minimalista felfogásban napjaink zenéjének eszenciájával. Az improvizáció itt úgy jeleneik meg, hogy nem minden esetben vannak konkrét témák előre megírva, motívumok vannak a fejemben, amik hol így, hol úgy jönnek elő, és ebből jönnek létre elemek. Jelen esetben elég lírikus vonal jellemzi az estet, amin most próbálok ellenpontozni kicsit tempósabb ötletekkel. Az est neve #pianoset lett, ami arra utal, hogy mint egy dj set fog lemenni, megállás nélkül. Van egy-két előadó, akiket személy szerint nagyon szeretek. Ugyan nem ebben a formában, de stílusukban hasonlóak. Ilyen Hauschka, Nils Frahm vagy Ólafur Arnalds, az utóbbi kettőt kicsit meg is idézem az est folyamán.

Ez a felállás az én ötletem volt, E-vel (Palkovits Edina) már régóta dolgozunk együtt. Én mint zenekartag, ő pedig mint “vizu”-s. Innen jött az ihletésem, mivel az alapötlet meg volt, csak az a bizonyos plusz hiányzott a dologhoz. Félve kérdeztem meg, hogy volna-e kedve…mire mondta, hogy küldjek zenét. Én küldtem. A vizuális megjelenés szinte már elengedhetetlen manapság, de mindig koncepcióba ágyazva. Itt nincsenek előre kitalált témák, ötletek amik megjelennek a vetítés során, pusztán a zenei témák hangulatára teljesednek ki a vizuális ötletek.

Palkovits Edina: Az ötlet Tomié. Megmutatta a zenéit, megkérdezte, hogy van-e kedvem közösen összehozni egy estét, nekem pedig volt.

Valójában szerintem semmi újdonság nincs abban, hogy a vizualitás szerves része vagy akár alapja is lehet egy színpadi produkciónak és ehhez már jó ideje nem is kell külföldre tekintgetni példákért. Nagyszerű vizuális világa van sok hazai produkciónak, legyen az koncert, színház vagy tánc előadás és a vetítéstechnika sem elérhetetlen.

Mit rejt, vagy hogyan keretezi majd a műsort a „szertartás” tematika?

T: Mikor Edinával leültünk beszélgetni rövid idő elteltével kiderült, hogy nem egy koncert lesz ebből. Szeretnénk egy sorozatot csinálni belőle, amit reményeink szerint tematizálunk. Címet adunk egy-egy estének ami segít a hangulati elemek és az ötletek behatárolásában. Például december 22-én a Szertartás nem feltétlen direkt jelenik meg sem a zenei témákban, sem a “vizu”-ban, hanem picit rejtett módon, néhol asszociációs képességek használatával.

E: Improvizatív este lesz, de mivel teljesen instrumentális a projekt, arra gondoltunk, jót tesz, ha adunk egy irányt, amin elindulhatunk. A szertartás nem könnyű szó, rengeteg jelentéssel bír, ami ingoványos talaj is lehetne. Nem lesz sem esküvő, sem temetés. Azt pl. semmiképp nem szeretném, ha egy béna történelem órára emlékeztetne,vagy egy vallástörténeti filmmé állna össze az est képi anyaga. Inkább hangulatokkal, jelekkel, szürreális világgal készülök, amiben szabadon asszociálhatunk valamilyen szertartásra, vagy éppen szándékosan ellenpontozom azt.

Mi motivált Titeket arra, hogy belevágjatok ebbe? Milyen új forrásokat rejt ez egy billentyűs és egy vizuálos számára, akik egy csapat tagjaként már sokat letettek az asztalra? 

T: Nekem van egy vaghy nevű projektem amin belül próbálok innovatív lenni, keresem az újszerűséget, az érdekes megoldásokat. Ez a kollaboráció is újszerű, még nem találkoztam olyan formációval ahol a “vizu”-s színpadi tag és ilyen nagy befolyással bír a koncert kimeneteléről. Maga a motiváció elég egyszerű : újszerűség. Mindketten szeretjük ha valaminek van értéke  és bátor olyan értelemben, hogy esetlegesen fittyet hány konvenciókra vagy akár a kereskedelmi szempontokra.

E:  Az, hogy a kettőnk világát ennyire szabadon megpróbáljuk összeilleszteni, mindenképp érdekes próbálkozás lesz.

Mi a célotok a produkcióval? Értem ezt kulturmissziós értelemben és abban a vonatkozásában is, hogy hova szeretnétek eljutni vele.  A továbbiakban is ebben a felállásban gondolkoztok? 

T: Ennek azért van egy kísérletezési faktora. Itt azért nem öt srác összeül és nyomják a rock and roll-t. Az összehangolódásra, csiszolódásra itt is szükség van, ennek egy része már megtörtént, mivel ismerjük egymást, de így ketten színpadon még nem álltunk.  Az egészét tekintve a legizgalmasabb, hogy 100%-an még mi sem tudjuk, hogy hova fogunk eljutni az est végére vagy a későbbiekben milyenné formáljuk az egészet.  Kultúrmissziós célja zenei értelemben annyi talán lehet, hogy ugyan klasszikus elemeket használok zongorán, de mellé szintetizátort, dobgépet és egyéb zajkeltő eszközt vetek be az egyediség érdekében.

E: Abszolút kísérleti este. Nekem egyelőre annyi a célom, hogy legyen egy jó esténk és természetesen azoknak, akik a karácsonyi előkészületek őrületében megállnak meghallgatni és megnézni minket.

Hogyan lehet készülni egy ilyen produkcióra?

T: A teljes egészére nem lehet. Azt a stratégiát választottuk, hogy vannak bizonyos pontok kijelölve az est során ahová eljutunk vagy legalábbis el kéne hogy jussunk, amikből tudjuk, hogy merre vegyük az irányt. Direkt nem ültünk be egy próbaterembe és játsszuk körbe körbe, hogy aztán valami majd kialakul. Én küldözgetek ötleteket, motívumokat, zajokat, vokális loop-okat és mindent ami eszembe jut, aztán ezek közül ott mi fog megvalósulni azt még senki sem tudja.

E: Meghallgatom Tomi zenéit, beszélgetünk, készülök grafikákkal, animációkkal, videókkal, amiket majd élőben a zenére figyelve tudok mozgatni, effektezni. Plusz a vetítési felületet szeretnénk kicsit különlegesebbé tenni, elemeket elhelyezni a színpadon, megtörni a teret.