A Haraszti Ádám Project zenekar a névadó Ádám londoni tanulmányai alatt állt össze. Stilusuk érdekes kalandozás a downtempo, a jazz és a hip-hop műfajok között, emellett erősen jellemzi a zenekart a kisérletezés. Első Közép-Európai turnéjuk tavaly ősszel a Szegedi Jazz Fesztiválos nagykoncertjükkel kezdődött és egy hosszabb erdélyi kiruccanállas folytatódott. Ennek sikerén felbuzdulva 2017 tavaszára is kaptak felkéréseket a Kárpát medence környékéről. Ádám sok szegedi produkcióban zenélt, emellett a Kőbányai Zenesuli dobszakos diákja volt. A kétlaki zenész-lét kapcsán és különleges zenekara terveiről is kifaggattuk a s(o)unday sessions következő videója kapcsán.

Itthon is jártál zenei képzésre, a Kőbányai Zenei Stúdióba, és Londonban is, az Institute of Contemporary Music Performance-ba. Ha össze kéne hasonlítanod a kettőt, mit mesélnél? Mennyire más  a kettő?

Ez egy nagyon érdekes kérdés, sokan feltették már és azt kell, hogy mondjam, talán, ha a kettőt ötvöznénk, az lenne a legjobb. A Kőbányai Zenei Stúdióban – amikor oda jártam – egy nagyon jó felépített zeneelmélet és szolfézs-oktatás volt, ami szerintem nagyon fontos egy zenész fejlődése szempontjából. Mindegy, hogy milyen hangszeren játszik az ember, én úgy gondolom, hogy minimum középszinten tisztában kell lenni a zeneelmélettel és szolfézzsal. Az iskola kis mérete miatt nagyon kevés hely jut a próbatermeknek, valamint dob gyakorló teremnek. Emlékszem, heti 2-3 alkalomnál többször nem nagyon tudtam lejutni gyakorolni, és akkor is maximum 2 órát. Persze aki nagyon elszánt volt – én akkor még nem –, az bérelt egy kis termet valahol a városban és ott gyakorolt, és ugyanez vonatkozott a zenekari próbákra is. A londoni egyetemen ezzel szemben nagyon gyenge volt a zeneelmélet oktatás és ami volt, azt is rendszertelenül tanították, úgy értem, nem magyarázták el az alapokat, hanem egyből a négyeshangzatok és a tengelyrendszer került elő, amikor volt olyan diák, aki azt se tudta megkülönböztetni, hogy dúrt vagy mollt hall. A legfőbb pozitívuma ennek az egyetemnek számomra az volt, hogy sokkal jobban fel volt szerelve, mint szerintem bármelyik magyarországi zenei intézmény. Nyilván ennek a fő oka, hogy sokkal több pénz van ilyen fejlesztésekre. Sok próbaterem és külön dob gyakorlásra kialakított box is a rendelkezésünkre állt reggel 9-től este 10-ig. Összegezve, én úgy gondolom, ha Magyarországon létre lehetne hozni egy ilyen felszereltségű oktatási intézményt, akkor ez Európában is egyedi lenne.

Milyen Angliában zenészként az élet? Milyen a kinti a klubélet például?

Azt gondolom, hogy meg lehet élni zenészként Londonban, a zenekaromból Sheldon (gitáros) és David (basszusgitáros) is megélnek. Ez viszont azt követeli, hogy mindenhol ott kell lenni, ahol zenélnek, jammelnek, ami elég nehéz, mivel naponta több helyen is van a városban valamilyen jam session, a hét minden napján. David, ahogy már említettem a biográfiában, multiinstrumentalista, Ő például tényleg minden jamen ott van, valamelyikben basszugitáron, valahol elektromos zongorán, a Ronnie Scotts Jazz Club-ban pedig dobon játszik az úgynevezett house band-ben. Ez azt eredményezi, hogy rengeteg helyre hívják játszani, különböző stílusokban. Bármilyen stílusban lehet találni élő zenét a Londoni kisebb klubokban, sok ingyenesek ezek a helyek, de ahol fizetni kell, ott sem kell vagyonokat költeni és ez nagy pozitívum.

Sok magyar zenekarnak a fejében megfordul, hogy jó lenne Angliában szerencsét próbálni. Nekik milyen tanácsot adnál, szerinted erre mennyi reális esély van?

Én úgy gondolom érdemes, viszont meg kell gondolni, hogy mi a cél, mivel ismeretlen zenekaroknak nem fizetnek sokat. Ha nem a meggazdagodás a cél, hanem világot látni, valamint tapasztalatot szerezni arról, hogy milyen egy másik országban játszani, akkor természetesen megéri. Általában nagyon nyitott a közönség minden új, ismeretlen zenére, zenekarra. Hosszú távon már át kell gondolni alaposan, mert nem kolbászból van a kerítés, mint sokan gondolják. Ugyanúgy meg kell dolgozni a sikerért, viszont sokkal több lehetőség van kint.

A saját zenekarod a te nevedet viseli. Mennyire oszlik meg a dalírásban, vagy mondjuk a zenekar jövőjének a tervezgetésében a feladat köztetek a többiekkel?

Amikor eljött a pont, hogy nevet kell választanom a zenekarnak, akkor még nem gondolkoztam hosszú távú célokon, ez csak az első koncert után fogalmazódott meg bennem. Sokan mondták, hogy lapos, lehetne valami ötletesebb név, de ebben a műfajban szokás a zenekarvezető nevét használnia zenekar nevében is. én viszont mindenképp meg bele akartam ötvözni a nevemet, ami több féle stílusban is szokás. A ’projekt’ pedig arra utal, hogy esetleg a jövőben plusz zenészeket is be tudjak vonni. A következő lemezen, amit már nagylemeznek tervezek, biztos, hogy más zenészek is fognak játszani. A zenekarhoz kapcsolódó feladatokat (koncertszervezés, szállásfoglalás, repülőjegyek megvásárlása, stb.) főként én csinálom, de koncertszervezésben gyakran segít Rack András, akivel még a SKAtchban zenéltünk együtt. A zeneírás általában nálam kezdődik, én hozom az ötleteket, és amikor összeülünk mindenki hozzáteszi a saját hangját. Ezt nagyon fontosnak tartom, mivel azt szeretném, hogy az ő elképzeléseik is érvényesüljenek, ne pedig csak az legyen, amit én akarok.

Mik a terveitek a közeljövőben? Merrefelé terveztek koncerteket?

2017 elején megyünk egy 6 állomásos turnéra Romániába, ahol február 14 és 19 között fogunk játszani, 20-án pedig egy szegedi koncerttel zárjuk a sorozatot az IH Rendezvényközpontban. Legközelebb, valószínűleg csak ősszel tudnunk majd megint együtt játszani, mert a többiek nagyon elfoglaltak lesznek a nyáron, viszont akkorra egy hosszabb turnét tervezek, ahol remélhetőleg már az új lemezt fogjuk bemutatni.

Mesélj egy picit a Szegedhez fűződő viszonyodról!

Mindig jó érzés hazajönni, itt nőttem fel, itt töltöttem eddig a legnagyobb részét az életemnek. Itt él a családom, meg persze a legtöbb barátom is, nyilván nem könnyű  elszakadni itthonról. Zeneileg is itt fejlődtem eddig a legtöbbet, főleg a dobolás megalapozása tekintetében, amit Csizmadia Lászlónak köszönhetek, aki 6 éves koromtól 13 éven át képzett. Utána először Budapestre költöztem, ott 2 évig laktam, de minden héten hazajöttem a szegedi zenekaraim miatt. Aztán egy évet megint Szegeden töltöttem, és utána 2013 szeptemberétől költöztünk ki barátnőmmel Londonba, ami egy nagyon nagy lépés volt tőlem, mivel ahogy már említettem sosem szerettem elhagyni hosszabb időre Szegedet. Jó volt a kint eltöltött idő, nagyon sokat tanultam, minden szinten, viszont az se véletlen, hogy miután elvégeztem az egyetemet, visszaköltöztem Szegedre.

Végül beszéljünk magáról a s(o)unday sessions forgatásról! Milyen élmény volt, mit kell tudni a videóban lévő dalról?

Velcsev Dejanov Kosta keresett meg ezzel kapcsolatban még 2016 nyara végén és természetesen azonnal igen mondtam, nagyon megtetszett az ötlet és megtisztelőnek éreztem, hogy a sok nagyszerű zenekar mellett mi is lehetőséget kaphatunk. A felvételen is nagyon jól éreztük magunkat, mindig is szerettem Kostával dolgozni, mert amellett, hogy egy nagyon jó zenésznek és gitárosnak tartom, nagyon jó füle van a stúdiózáshoz is, szerintem remek szakember. A dal, amit eljátszottunk egy saját szerzemény,  a lemezünkön is hallható, a címe B&C, de különös jelentése nincs. Egy viszonylag egyszerű szólóközpontú szám, ami egy nagyon erős groove-on nyugszik, ez a megoldás egyébként is  jellemző a zenekar stílusára.

Ha zenekarod van, és kedvet kaptál részt venni a s(o)unday sessionsben, jelentkezz bátran a soundcityszeged@gmail.com e-mail címen! 🙂