A BABEL körül tavaly nagyot fordult a világ: a srácok búcsút vettek egyik alapító tagjuktól, Kocsis Zoli basszusgitárostól, menedzsmentet váltottak, és gyakorlatilag újra kellett értelmezniük saját magukat. A zenekar annak ellenére, hogy még csak két éve robbant be a magyar zenei világba, már két lemezt, több teltházas fővárosi klubkoncertet, számtalan fesztiválbulit, egy Nagy-Szín-Pad!-os szereplést, és egy angliai stúdiózást is maga mögött tudhat (az erről készült interjúnkat itt olvashatjátok), így érdeklődéssel figyeltük, merre haladnak tovább. Most már nagy örömünkre úgy tűnik, túl vannak a legnehezebb időszakon, és ezt egy új anyaggal, a négyszámos The End Of It All EP-vel bizonyítják, amiben dinamikusabbak és erőteljesebbek, mint valaha. A fiúkat az EP kapcsán nem csak az új dalokról, hanem a megváltozott zenekari kémiáról és további terveikről is kifaggattuk.

fotó: Sámpár Anna

Mikor, hogyan született ez az EP, és a rajta lévő dalok?

Ipolyi – Gáts Hunor (ének, gitár): A dalok viszonylag rég születtek, úgyhogy bőven van már történetük. Tavaly nyáron íródtak, abban az időszakban, amikor szinte bent laktam a próbateremben, úgyhogy nagyon sokat foglalkoztam velük. Sokszor hajnalig játszottam egy-egy témát, ennek ellenére nem untam meg őket, sőt még mostanra sem sikerült! (nevet) A címadó, a The End of it all, és a Be safe az éjszakázás, vagyis a bulizós, kicsapongóbb lét ihlette dalok, amikor ezeket írtam, ebben voltam, és ennek a filozófiai hátterén gondolkoztam sokat. Ezeket aztán ahogy leírtam, ki is jöttem ebből az időszakból, valahogy túllettem rajta ezeknek a számoknak a segítségével. A másik két dal inkább egyfajta belső megvilágosodás, olyan témákról amiken sokat gondolkoztam akkoriban. Mind a négy dal nagyon személyes, így ezért számomra különösen fontosak. Az alapötleteket, kiindulópontokat is én hoztam hozzájuk, de nyilván lehetett vétózni, meg a többiek is sok mindent hozzátettek a dalokhoz. Ennyire jól talán még sosem működtünk együtt. Az is fontos, hogy most volt a legelső alkalom, hogy négyen voltunk a felvételek alatt, és a megújult és átalakult kémia most tudott először érvényesülni, amellett, hogy nyilván mindenkinek megmaradt az esszenciális önmaga.

Sidó Attila (gitár): Ezek a dalok négyünk közül talán tényleg leginkább a Hunihoz köthetőek, de mindannyian nagyon szeretjük őket, mindegyiket jó érzés játszani. A felvételeket a sounday stúdióban készítettük, és nem görcsöltük túl a dolgot, úgy mentünk be, hogy mindent rugalmasan kezelünk, aztán alakult is még egy csomó minden ott helyben. Xilofon is van az egyik dalban, azt még sose használtunk előtte például, meg persze Vasti (Vastag Gábor, hangmérnök, többek között A Kutya Vacsorája zenekar tagja – szerk.) is mondott egy csomó jó ötletet. Úgyhogy jó környezetben, jó hangulatban vettük fel a dalokat.

Balasi Ádám (dob): Sokat köszönhetünk Vastinak, akinek már az előző két lemez kapcsán is sokat köszönhettünk, és nagyon örülünk, hogy újra vele dolgozhattunk. A keverés pedig zenekaron belül történt, ugyanott a stúdióban, mert én egyébként dolgozom a Vastival más anyagokon is. Most először csináltunk mastert is, ami eddig még csak az angol anyagnak volt, úgyhogy ez is újdonság volt. Ami még újdonság és különleges az EP-vel kapcsolatban, az az artwork, amit Mirk Norbert csinált. Ő régi jó barátom, és Angliában tetovál egyébként. Szerintem nagyon jó lett, nagyon elégedettek vagyunk vele, ezzel is sokkal többet foglalkoztunk, mint eddig bármilyen megjelenésnek a csomagolásával.

Az angliai tapasztalataitokat mennyire tudtátok hasznosítani most is?

Hunor: Az angol kiruccanásunk, és a Liam (Liam Watson, angol Grammy díjas producer – szerk.) által adott tanácsok nagyon benne vannak még a fejünkben. Nekem ez segített például a szövegek leegyszerűsítésében. A kinti produceri munkához képest viszont most itt inkább a magunk feje után mentünk, bár a Vasti, meg a gyakran benéző Kiss Tibi is mondott ötleteket, tanácsokat. A végleges döntés azonban a miénk volt, és ez nagyon jó érzés.  

Ádám: Én azt érzem, hogy ebbe az EP-be most beleraktunk mindent. Sokkal többet dolgoztunk ezen a négy dalon, mint mondjuk az előző lemezeinken. Maximalistábbak lettünk, és úgy is álltunk ezekhez a dalokhoz. Szóval tényleg sok munka van benne, és az eredményt is jónak érezzük.

Mennyire lettek mások maguk a dalok szerintetek az eddigiekhez képest?

Ati: Úgy szoktunk fogalmazni, hogy letisztultabbak, bár szerintem koszosabbak is valahol. Talán egyáltalán nincs is bennük olyan dolog, amire utólag azt mondanám, hogy kivenném belőlük. Igyekeztünk a kevesebb több elve alapján gondolkozni, és ez sikerült is. Nincsenek annyira bonyolult gitártémák például, mint az első két lemezünkön, de az egyszerűbb reméljük nagyszerűbbet is jelent most! (nevet)

Áldott Andris (basszusgitár): Régebben többször estünk abba a hibába, hogy túl sok mindent akartunk belepakolni a számokba. Most próbáltuk esszenciálisabbra venni a dolgokat. 

Ádám: Egyébként csak három számot terveztünk felvenni, de ott a stúdióban a harmadik napon annyira gyorsan sikerült feljátszani a Be Safe-et, hogy nekiálltunk még egynek, így lett négy dal. 

Állandó kérdés veletek kapcsolatban, hogy milyen nyelven születnek a dalok: angolul vagy magyarul, és miért. Ez az új EP ismét teljesen angol nyelvű.

Ádám: Tényleg angol nyelvű mindegyik dal, ami az egyetlen apró szívfájdalmam az egésszel kapcsolatban, mert így talán tényleg nehezebben fog eljutni az emberekhez.  

Ati: Az angol nyelvű szövegeket sokan negatívumként hozzák fel velünk kapcsolatban. Bár a szövegek tényleg angolok, de egyébként jók szerintem, tartalmilag is meg minden értelemben megállják a helyüket. A magyar szöveg ettől függetlenül tényleg fontos lenne, és lesz is a jövőben még bőven magyar dalunk. 

Ádám: Ehhez a zenéhez most az angol szöveg illett, ez jött könnyedén. Egy nehéz időszakon vagyunk túl, több sebből vérzett a zenekar tavaly, és ezért muszáj volt ahhoz nyúlni, azt csinálni, ami a legkényelmesebbnek tűnt. A zene is most inkább ezt kívánta, ezekre a dalokra magyar szöveget írni a megerőszakolása lett volna a zenének. De tervezzük a magyar szövegeket visszahozni később.

Ati: Régen többet írtunk vegyesen szöveget, a legtöbbet Hunor és Ádám, és abban sok magyar volt. Mostanra már azt gondoljuk, hogy hitelesebb a dolog, ha a szöveg egy embertől jön, leginkább attól, aki elő fogja majd adni, szóval jelen esetben a Hunortól.

Hunor: Igen, velem meg az van, hogy a BABEL előtt sosem írtam még magyarul, inkább csak irodalmi szinten gondolkodtam benne, zeneileg nem. Aztán a BABEL kapcsán elkezdtem dalszövegeket is írni, de az angol még mindig könnyebben, kényelmesebben jön, és most mondjuk ebben az elmúlt zűrösebb időszakban tényleg jó volt kapaszkodni valamibe, ami kényelmes.                                                                     fotó: Sámpár Anna

Mennyire és miben változott meg a zenekar a négyes felállástól?

Hunor: Felborult a kémia, és azzal, hogy én lettem a második gitár a kettőből, átalakult a hangzás is nyilvánvalóan. Én soha nem tanultam „rendesen” gitározni, úgyhogy úgy játszom ahogy játszom, ezt bevállalom. Úgy tudnám megfogalmazni, hogy ritmusgitárt nyomok, „pengetőset”, míg Andris inkább „szögelőset”. Most úgy van, hogy Andrisé a basszusgitár, ami ezáltal kicsit szögelősebb, én koszosan játszom, ahogy tudok, Ati meg gyönyörűen, mint ahogy eddig is, és így áll össze a hangzás. Ezáltal más az egésznek a lüktetése, hiszen a négy hangszerből kettő más lett.

Ati: A régi számokat meg újra kellett gondolni teljesen. Ehhez az akusztikot vettük alapul, mert azokban a Huni eleve gitározott már az ötös felálállásban is.

Hunor: Ettől függetlenül van olyan dal, amiből nem lehet kihagyni az Andris bizonyos témáit, így inkább azt mondanám, hogy átírtuk az összes dalt az új kémiára.

Ádám: Én azt gondolom egyébként, hogy nem felborította a kémiát ez a váltás, hanem inkább összerázta. Könnyebben zenélünk együtt, és szerintem jobban is játszunk. Azért merem ezt így kimondani, mert Zoloval is rendeződött már a viszonyunk, nem vagyunk haragban.

Nem csak Zolitól váltatok el az utóbbi időben, más változások is történtek körülöttetek.

Ádám: Valóban, menedzsert is váltottunk, Váradi Marci vette át a kormányt.

Ati: Meg próbatermet is, úgyhogy szerintem azért is csak ez a négy dal lett most, mert ezekbe fektettük az összes energiánkat, ami a sok minden mellett még belefért.

Ádám: Az új próbateremmel kapcsolatban egyébként érdekesség, hogy a BABEL és az ék zenekar nagyon jóban van egymással, és most már a próbatermünk is közös. Nemrég jómagam, Andris és Lee Oliver (az ék zenekar frontembere – szerk.) építettünk ott közösen egy stúdiót is, ami már térdelő pozícóban van, hamarosan pedig feláll, vagyis elkészül remélhetőleg. (nevet) Ha ez kész, ott tervezzük majd felvenni a következő dalokat, ami egyébként reményeim szerint egy lemez lesz. 

Mondhatjuk, hogy ez az EP a lezárása ennek a zűrősebb, váltásokkal teli időszakotoknak?

Ádám: Én szeretném azt mondani, hogy az új lendületet jelzi inkább. Lezárásnak én inkább a Let you down-t éreztem.

Hunor: Szerintem abban az értelemben mondhatjuk, hogy ezzel a kiadással most ténylegesen lezáródik ez a szakasz. Az alkotás még része volt a folyamatnak, hiszen időben alatta, körülötte zajlottak a dolgok, ez a megjelenés most az egésznek a végét jelenti tényleg.

Amikor legutóbb beszélgettünk, eléggé Anglia felé kacsintgattatok. Ezzel a tervvel mi újság?

Hunor: Soha ne mondd, hogy soha, és bár nyilván nem zárjuk ki, hogy kimenjünk, erre most nem tervezünk koncentrálni. 

Ádám: Az, hogy szeretnénk kimenni, még mindig igaz, meg az is, hogy nagyon jó élmény volt kint lenni. Nyilván sokkal nehezebb hatni külföldön magyar zenekarként, de mivel sok angol nyelvű dalunk van, nem zárjuk ki, hogy ha jön még lehetőség, ezt kihasználnánk. Nem szeretnénk, meg szerintem nem is kell eldönteni végérvényesen, hogy itt vagy kint szeretnénk karriert. Most azt érezzük, hogy annyi minden történt körülöttünk, hogy itthon kell megint bázist építenünk, és onnan elkezdeni újra terjeszkedni.

Ati: Én most azt gondolom, hogy mindent a maga idejében. Egy időben volt nagyobb figyelem a zenekar körül, amit az utóbbi időben elvesztettünk, így most itthon is van tennivaló bőven. Sok mindent már elértünk, de sok mindent meg még nem, és még közel sem aknáztuk ki itthon az összes lehetőséget.

Hunor: A Kiss Tibivel sokat beszélgettünk erről is egyébként a stúdiózás alatt, és rávilágított, hogy egy jó zenekar aktuális kell, hogy legyen. Mivel mi magyarok vagyunk, és itt élünk, erre tudunk leginkább reflektálni. Ő úgy fogalmazott, hogy nem rosszabb magyar hírességnek lenni, mint angolnak: nem boldogabb az angol zenész, mint a magyar zenész. (nevet) Meg egyébként is, bár tényleg vannak dolgok, amik itthon kevésbé tetszenek, nem mehetünk el, hanem igenis meg kell próbálni változtatni rajtuk, hiszen ha mindenki elmegy, sose változik semmi. Szóval mostanában inkább ezek mentén gondolkozunk.

Ha az EP dalai tavaly nyáron születtek, azóta volt idő újabb dalok alkotására is akár?

Ati: Vannak félkész dalok valóban. Ötlet szerencsére mindig van bőven, de most többet foglalkoztunk azzal, hogy az aktuális anyag patentül szóljon. 

Hunor: Meg most már kicsit többet gondolkozunk rajta, hogy milyen sorrendben valósítsuk meg az ötleteinket, és nem ugrunk nekik egyből.

Lemezben, vagy dalokban gondolkoztok egyébként következő célként?

Ádám: Mindenképp lemezben, de nem akarunk vele sietni. A második lemezzel nagyon kapkodtunk annak idején, és érezni is rajta, hogy nem sült még meg a hús eléggé rajta a felvételekhez. Nem mondom, hogy rossz az az anyag, vagy hogy nem szeretem, de a következővel nyugodtabban, átgondoltabban szeretnénk foglalkozni. Most úgy általában is szeretnénk hosszabb távon gondolkozni, ami eddig abszolút nem volt jellemző ránk. Türelmesebbek próbálunk lenni, lassabban dolgozni, és jobban előre látni és tervezni a dolgokat.

Úgy érzitek, hogy túl gyorsan, túl intenzíven történtek a dolgok eddig a zenekarral?

Ati: Abszolút. Így visszagondolva mintha levegőt se vettünk volna idáig. Mindent egyből akartunk, és csináltuk is, lehet hogy ezért elkerülhetetlen is volt a tavalyi összeroppanás.

Hunor: Ezt én is így érzem, mert bár zeneileg eddig is egyben voltunk szerintem, a kémia most rázódott össze, most történik meg, hogy megtanuljuk, hogyan tudunk egymással jól működni, hogyan leszünk jó zenekar.

fotó: Sámpár Anna

Az EP-t több helyen is bemutatjátok élőben hamarosan. Várjátok már a koncertezést? 

Andris: Nagyon várjuk, mert nem sokat koncerteztünk az utóbbi hónapokban. Jó lesz újra zenésznek érezni magunkat! 

Ádám: Nagyon éhesek vagyunk már a koncertekre. Nagyon örülünk neki, hogy az Elephants From Neptune zenekarral megyünk, mert tök jó zenekarnak tartjuk őket, úgyhogy mindenki hallgassa meg őket is, aki eljön minket megnézni! Ők is inspirálnak minket egyébként, hogy kössük fel a gatyánkat. (nevet)

Hunor: Tényleg tetszik nekünk a zenéjük, így van bennünk egy egészséges versengés is, hogy mi is legyünk legalább olyan jók, mint ők. Amúgy meg tényleg nagyon várjuk már, hogy játsszunk!

Körvonalazódnak már tervek ezen kívül is idénre?

Hunor: Ami biztos, hogy május elejére tervezünk egy olyan kisebb fesztivált szervezni, ahova a haver zenekarokat hívjuk, illetve az olyan formációkat, amikben még játszunk, mint az ék, meg a Mongoose Limit. Ez előre láthatólag a Gödörben lesz. Ezen kívül most nekiállunk majd a lemez előkészületeinek lassan, lesznek dalok, klip, és remélhetőleg jól tudjuk majd dokumentálni mindazt ezekkel, ahol most tartunk!

A srácokat legközelebb a fővárosban a Kuplungban tudjátok elcsípni, részletekért katt ide, a többi koncert dátumait pedig itt találjátok!