Jónás Vera üdítő, energikus színfoltja a hazai női előadók palettájának: énekes, dalszerző, gitáros, egyszerre nagyon közvetlen és nagyon profi, dalai nagyon személyesek, ugyanakkor a világ bármelyik színpadán megállnák a helyüket. Zenekara, a Jónás Vera Experiment 2011-ben alakult, azóta itthon és külföldön is számos fellépést és mind szakmai, mind a közönség részéről rengeteg elismerést tudhatnak maguk mögött. A legutóbbi a legújabb, Tiger, Now! című lemezüknek szóló Fonogram-díj volt, de Veráék előtt máris újabb nagy feladat áll: ők ugyanis az egyik résztvevői a hamarosan induló Nagy-Szín-Pad! tehetségmutatónak.

Nemrég nyertetek a Fonogramon, az Év hazai alternatív/ indie rock albuma kategóriában. Mennyire lepett meg ez téged, mennyire foglalkozol az ilyen jellegű, „hivatalos” visszajelzésekkel?

Nem számítottunk a jelölésre és a díjátadó napjáig nem is gondoltam rá, viszont aznap délután valami motoszkált bennem, “mi van, ha mi nyerjük?!”. Óriási megtiszteltetés ez számunkra és nagyon büszkék vagyunk rá. Azt gondolom ez a díj a múltat dícséri, tavaly jött ki a Tiger, Now! és azóta ezer új dolog történt már velünk. A kritika a szakma dolga, a miénk pedig az, hogy jó zenét csináljunk és egy ilyen díj ösztönző hatással van ránk, de azért nem nem szállunk el tőle.

Ha jól emlékszem, a köszönőbeszédedben valahogy úgy fogalmaztál, hogy egy lemez készítése egy sötét alagút. Ennyire belső, elvont folyamatnak élted meg a felvételt, vagy mit értettél ez alatt?

Igen, azt mondtam egy lemez elkészítése sötétben tapogatózás, és ezt a kijelentés most is igaznak tartom. Nem volt könnyű szülés a kis tigrisünkkel, az utolsó pillanatig benne volt a lehetőség, hogy nem olyan lesz, amilyet szerettünk volna. Szokták mondani: egy lemezt nem lehet befejezni, csak abbahagyni. Az utolsó hetekben nem nagyon pihentünk, a stúdióban aludtunk és már alig maradt fülünk a sok hallgatás miatt. Végül leadtuk és emlékszem nagyon izgultam mi lesz. Ez ilyen, és ez az izgalmas benne, ha a sikeres munkát előre láthatnánk a készítés közben, semmi értelme nem lenne. És még azt is megkockáztatom, hogy akkor is megérte volna minden, ha a Tiger, Now! nem lesz sikeres lemez.

Szerinted mennyivel nehezebb női előadóként érvényesülni itthon, mint férfiként?

Ezzel a kérdéssel gyakran megtalálnak. Én nagyon szerencsés csaj vagyok. Nálunk otthon hárman vagyunk nők plusz az apukám, nem volt csend soha. Mindig arra neveltek, hogy küzdjek és dolgozzak és azt csináljam, amit szeretek. Ez egy olyan plusz, amit semmire nem cserélnék, hisz enékül sehol nem lennék. De igen, van különbség, megnézed például a Nagyszínpad mezőnyét (2 női előadó a 8-ból) vagy kb bármelyik fesztivál line-up-ját, nem arányos. De a szakmai összetétel se az. Nincs (még) annyi női előadó, dalszerző, hangszeres zenész itthon, mint férfi. Viszont ez épp most fog változni, nagyon sok helyen kapok úgy meghívást, hogy kifejezetten női előadót keresnek. Ez jelen pillanatban akár diszkriminatívan csenghet, de ez az út ahhoz, hogy kiegyenlítettebb legyen a felhozatal.

Van egyébként olyan magyar női példa előtted, akire különösen felnézel, vagy akinek különösen szimpatikus a pályája?

Több is van. Azt gondolom az én, és az utánam jövő női generációnak Péterfy Bori és Pásztor Anna az “út kitaposó” előljárói. Felvállalják magukat, a testüket, a hangjukat és  azt az üzenetet, amit tényleg ők képviselnek és nem mások adták a szájukba. Megosztóak és bátrak. Mindkettőjüket volt szerencsém turnéban kísérni előzenekarként és úgy éreztem, szárnyakat kapok tőlük.

Mesélj egy picit a dalról, amit a s(o)unday sessions videójában hallhatunk!

A Szél Hozott Szél Visz El szerzői Szabó Lőrinc és Bródy János. Gyerekkoromban sokat hallgattam és nagyokat léggitároztam rá. Aztán kb 15 évvel később egyik éjjel valahogy a fülembe mászott a dal és elkezdtem alá beatbox-osan énekelni azt a kromatikus ereszkedést, ahogy a feldolgozásunk indul. Jött hozzá a gitárom, szokásos módon nem tudtam mit játszom, csak keresgéltem a megfelelő akkordokat. A dal lemezre kerülése előtt ismertem meg Bródy Jánost, aki a dal meghallgatása előtt rábólintott a felvételre és nemrég egy díjátadón el is játszottuk neki élőben. Nem tudom mi van ebben a dalban, fura szabadságérzetem lesz tőle.

Mennyire áll hozzád közel amúgy az akusztikus megszólalás?

Elég változó, koncerttől függ.

Rengeteget koncerteztek most, hogy bírod az ezzel járó utazgatást, hogyan töltődsz fel mindeközben?

Nagyon élvezem, szeretek utazni, furcsa módon a buszban ücsörgést se élem meg fárasztónak. Nekem elképesztő töltést adnak a koncertek, akármilyen fáradtan érkezem, mindig rájövök, hogy a legtöbb energiát a színpadon kapom.

Hamarosan a Nagy-Szín-Pad! versenyén is láthatunk titeket. Hogy készültök, mit jelent számotokra ez a feladat?

Nagy lehetőséget látunk benne, sok megjelenést kapunk és szélesebb körben is láthatóvá válhatunk. Ezen kívül új dalokon is dolgozunk, ezek között több magyar nyelvű is készülőben van.

A Jónás Vera Experimentet a Nagy-Szín-Pad!-on május 20-án láthatjátok, a többi koncertdátumárt pedig katt ide!

Ha zenekarod van, és kedvet kaptál részt venni a s(o)unday sessionsben, jelentkezz bátran a soundcityszeged@gmail.com e-mail címen! 🙂