Szabó Benedek a Galaxisok nevű zenekarral vált igazán ismertté. Nevezték az új Cseh Tamásnak, a Pesten élő vidékiek szószólójának, a nagy generációs életérzés prófétájának is. “Jól berendezett” lakásában beszélgettünk vele, két cica, gitárok és festmények társaságában. 

Nem unod még az interjúzást?

De. Interjút készíteni is untam annak idején, szerkeszteni meg egyenesen gyűlöltem, úgyhogy már nem is csinálom. A harmadik Galaxisok-lemez után (Focipályákon sétálsz át éjszaka, 2017- a szerk.) elég sok interjú készült, amiknek az elenyésző részéről gondolom azt, hogy az olvasó számára is érdekes lehetett. Ezekben olyan dolgokat kérdeztek, amiket általában nem szoktak, emiatt úgy éreztem, hogy én is valami érdekeset tudok mondani. Ahhoz képest, hogy egy átlagos zenész mennyi izgalmas dolgot tud mesélni, nagyon sok interjú készül velük, magamat is beleértve. Persze, ha erre van igény, akkor miért ne.

fotó: Nagy Mihály

Az első két lemez szövegeiben felkelsz, elmész boltba, borostás vagy és sápadt, illetve felkelsz, dolgozol, berúgsz, lefekszel és így tovább, míg a harmadik lemezen virágokat locsolsz heti rendszerességgel, leszeded a ruhákat, bezárod az ajtót. Igazából hogyan telnek most a napjaid?

Amikor a harmadik lemez készült, egy elég rossz időszakot éltem meg, örültem, ha meglocsoltam a virágokat és bezártam az ajtót, ezen kívül pedig semmit nem csináltam. Most is locsolok virágokat és az ajtót is be szoktam zárni, mert különben elég nagy huzat van, de összességében mind a három lemez hangulatánál sokkal nyugodtabban és kellemesebben telnek a napjaim. Itt ülök egy jól berendezett lakásban és ásványvizet iszom. (Ez valószínűleg azt is jelenti, hogy nem lesz miről írni a következő lemezen.) Hosszú évek után most először, nincs egy ’kilenctől hatig’ jellegű munkám, idén tavasszal és nyáron csak a zenélésről szól az életem, amire eddig még nem volt példa. Nem tekintem végérvényes dolognak, inkább átmeneti időszaknak, ha pedig vége lesz, akkor majd levonom a megfelelő következtetéseket belőle.

A szövegeidben elég konkrét események, helyszínek jelennek meg. Szerinted hogyan tud ezzel mégis azonosulni a közönség?

Főleg az első kettő lemezre (Kapuzárási piknik, 2013 és A legszebb éveink, 2015 – a szerk.) jellemző, hogy bár bizonyos helyszínek és események valóban nagyon személyes jellegűek voltak, a hangulata mégis nagyon általános, mindenki által könnyen átélhető élethelyzeteket vázol fel. Nekem sem voltak speciálisabb problémáim, mint a legtöbb embernek. Visszatekintve nagyon szép párt alkot az első két lemez, de onnan már nem vezetett tovább az út. Most szeretnék egy kicsit elmegyakorlat-szerűen szöveget írni. Visszatekintve a korábbi zenekaraimban írt szövegekre, amik ugyan most már kicsit nevetségesek, de sokkal absztraktabbak, tőlem függetlenebbek voltak. Aztán ha évekig nem csinálod, kicsit elhülyülsz és elkezdesz nagyon konkrétan és egyszerűen írni. Ez lehet hatásos és lehet jól csinálni, de engem most kicsit az foglalkoztat, hogy megpróbáljak mindent másképp csinálni. Nem csak a dalszerzésben, az életemben is. Kíváncsi vagyok, hogyan fog sikerülni.

fotó: Galaxisok fb

Ha már a konkrétumoknál tartunk: úgy tűnik, több személy is megjelenik a szövegeidben.

Úgy tűnik, de az első két lemez hatalmas csalás. Olyan, mintha rendkívül személyes és intim lenne, miközben gyakorlatilag semmi nem derül ki belőle senkiről. Nagyon elvétve találni olyan számot, ami egy-egy bizonyos személyről szól, olyat pedig, amiből fel lehet ismerni, hogy ki az, biztosan nem. Annyira sokat foglalkoztam akkoriban magammal, hogy mások nem is fértek bele. A harmadik lemezzel kicsit más a helyzet, mert azon sok a szerelmes szám. Akiről szól, persze tudja, de ha bárki más meghallgatja, számára nem fog kiderülni. Mostanában szeretném a történetmesélős szövegeimet kicsit visszahozni, jobban benépesíteni a világot, amiről írok, mert egyelőre eléggé gyéren lakott.

Az első két lemezen Baja és Pest jelent meg otthonodként, a harmadikon mintha több lakást és költözést lehetne megbújva hallani. Hol vagy most otthon?

Ez elég érdekes, mert én anno nem vettem benne észre ezt a Baja – Pest ellentétet, bár visszahallgatva valóban úgy tűnik, mintha lenne ilyen kettőség. Pedig pont azt akartam elmondani ezzel az egésszel, hogy Budapesten és Baján is pont ugyanaz történik, csak más léptékben. „Mindig lesz ló, amit adhatsz alám, mindegy, hogy Pesten vagy mondjuk Baján”. Sokat kérdeztek a Budapestre költöző vidékiek problémáiról, amihez nem tudok hozzászólni; nekem nem voltak problémáim, teljesen jól érzem magam itt. Nem éreztem úgy egy percig sem, hogy ez az amúgy sem éppen homogén közeg kivetne magából. Az való igaz, hogy tavaly többet költöztem, mint egész életemben összesen, de aztán kikötöttem itt, és remélem, sokáig itt is maradok. És ezt érthetjük metaforaként is.

Újra játszotok a Zombie Girlfriend-del is. Mi motivált arra, hogy felélesszétek ezt a korábbi zenekart?

Nekem rettenetesen hiányzott az utóbbi egy – másfél évben. Általában három év után unom meg végérvényesen a zenekaraimat és a Galaxisokkal is elkezdtem így érezni, de mégsem szerettem volna elengedni. Sikerült is túllendülni ezen a hullámvölgyön, de azt éreztem, hogy amit magyarul éneklő magyar zenekar frontembereként szerettem volna elérni, azt sikerült is. Persze nem azt akarom mondani, hogy innentől kezdve utálom és unom, de amit elképzeltem magamnak 16 évesen, az megvan. Jól működő zenekar ez, nem utáljuk egymást, sőt, jóban vagyunk, nem utáljuk a dalokat és a koncerteket sem, szóval van ebben még pár jó év. A Zombie Girlfriend ezzel szemben mindig is sokkal jobb terep volt a kísérletezésre, felfedezetlen utak bejárására. Szeretek külföldön koncertezni, akkor is, ha csak ketten jönnek el megnézni minket. Nem titkolt cél, hogy a Zombie Girlfrienddel szeretnénk majd kisebb Európa-turnékra menni. Másrészt pedig nagyon szeretek angolul írni, az utóbbi egy évben újra neki is álltam. Ezek a szövegek már más irányt mutatnak, mint a korai ZG számok, amik szándékosan primitívek voltak.

Gyakran posztolsz / posztoltok a zenekar Facebook oldalán könyvekről, lemezekről, filmekről. Van ebben egy kis kultúrmisszió, vagy csak el akarod mondani, hogy neked ez és ez tetszett?

Van benne egy kis kultúrmisszió, természetesen nem azért, mert lenézném a saját közönségemet, azt gondolva, hogy ők ezeket nem ismerik. Viszont sokszor látom azt, hogy itthon – és ez nem csak a zenére értendő – a legtöbben egy bizonyos dolgot szeretnek (mondjuk az ún. „alternatív zenét”), és hajlamosak nem kitekinteni ebből. Mint ahogy a londoni magyarok elmennek egy ottani Kiscsillag-koncertre, de nem mennek el másokra, holott abban a városban minden sarkon fantasztikus koncerteket találhatnának. Azt szeretném megmutatni, hogy bár a Galaxisokkal ilyen zenét játszom, rengeteg más is érdekel.

Olyan sok csodálatos dologgal van tele ez a világ, még ha ezek egy része elsőre furcsának is tűnik.

Azt szeretem, amikor jönnek a kommentek ezekhez a posztokhoz és megírják az emberek, hogy ők mit hallgatnak, mit néznek és mit olvasnak. Nagyon fontos ez az interakció.

Most fogtok játszani a KOBUCI-ban, mire számíthatunk, lesz valami különlegesség?

Nem. Nem lesz különleges, ez egy sima Galaxisok koncert lesz. A nagykoncert szó eleve irritál, azt üzeni, hogy egyébként kis koncerteket szoktunk adni, de most aztán! Ez egy teljesen normális Galaxisok-koncert lesz, örülök is neki, hogy azok, akik a teltházas Akváriumra már nem tudtak bejönni, most ott lehetnek. Az Akváriumos lemezbemutató amúgy is elég szarul sikerült, legalábbis én nem éreztem úgy, hogy a legjobbat nyújtottam, szóval most itt a lehetőség a javításra. Barkóczi Noémi pedig teljes zenekarral játszik majd előttünk, amiben Ákos (Günsberger Ákos Galaxisok-gitáros) basszusgitározik. Noémi az elmúlt évek egyik legjobb magyar lemezét hozta össze a Nem vagyok itt-tel, szóval nézze meg mindenki az előzenekart is.

Az eseményre itt tudtok ránézni minden részlettel együtt, jegyek még kaphatóak!