Lovasi András ma 50 éves. Lehet őt szeretni vagy nem szeretni, és bár ő biztos, hogy utálná az ilyen patetikus és sablonos megfogalmazást, mégis tagadhatatlan, hogy a magyar könnyűzene nem lenne ugyanaz nélküle. 20 éves volt, amikor vezetésével megalakult a Kispál és a Borz, ami alighanem a mai napig minden egyes alternatívnak mondott, magyar szövegekben gondolkozó zenekar gyökerének lehetne tekinthető, ha akarnánk. A Kispál és a Borz életútja azóta ugyan 2010-ben már egyszer nagyon hivatalosan lezárult, majd azóta néha mégis egy-egy koncertre főnixmadárként újraéled, Lovi pedig pécsi ikonból orfűi ikon, közben meg a magyar zenei, kulturális és olykor közélet meghatározó megfigyelője, megmondója, jelenlévője lett. Legutóbb mostanában leginkább aktív zenekarával, a Kiscsillaggal csináltak színpadra álmodott rockkoncertet. Az minden esetre biztos, hogy sokunkra volt sokféle hatással – nincsenek ezzel máshogy zenésztársai sem, akik közül megkértünk egy párat, hogy köszöntsék fel őt ezen a kerek szülinapon. Íme!
Likó Marci (Vad Fruttik)
A Kutya Vacsorája
Szabó Benedek (Szabó Benedek és a Galaxisok)
“A nagynénémtől kaptam egy kazettát, a Naphoz Holddal és a Föld, kaland, ilyesmi… fele volt rajta, illetve a Pál Utcai Fiúktól a Bál, amiről ezért évekig azt hittem, hogy Kispál. Ezt a kazettát kamaszkoromban nagyon sokat hallgattam, mert nagyon szerettem. Most is nagyon szeretem. Utólag is köszönöm. (És kösz, hogy annak idején hagytad megjelenni a Naphoz Holddal-feldolgozáslemezt, pedig béna voltam és nem kértem előre engedélyt.) Boldog születésnapot.”
Lázár Domokos (Esti Kornél)
“Azt hiszem sokan sokféle képpen megfejtették már, hogy mitől különleges az, amit a Lovi csinál. Én ezeket a megfejtéseket eleve utálom, szerintem Bandi is, úgyhogy inkább leírom azt, ami először eszembe jutott, amikor elolvastam a leveleteket. Szóval amikor 2009-ben még sehány évesek voltunk, kiderült, hogy Lovasi a Megadó Kiadóval kiadja az első Esti Kornél-lemezt. Nagyon izgultam, izgultunk, hogy hű, most akkor mit kell neki mondani, hogy kell leülni vele dumálni, mégis csak A LOVASI, aki annyi idős, mint anyukám (nem mintha önmagában az életkor bármit is számítana) és rohadtul imádom (és azt gondoltam, hogy azért az mégis ciki, ha ez teljesen egyértelműen lejön neki). Úgy alakult, hogy valami miatt csak ketten tudtunk összefutni, mármint ő meg én és nem beszéltünk meg konkrét helyszínt, hanem csak annyit, hogy valahol a Budafoki út/Karinthy Frigyes úti villamosmegálló körül fussunk össze. Mondta, hogy keressünk valami helyet, ahova beülhetünk. Gondoltam, na, most akkor elmegyünk a Hadikig, iszunk valami szar limonádét jó drágán, elmondja a matekot, hogy mi mennyibe fog kerülni és szevasz. Ehelyett kb. egy sarkot mentünk, benyitott a legklasszikusabb “4-es számú italbolt”-jellegű kocsmába, berendelt két Kőbányait a bögyös pultus nénitől és dumáltunk egy tök jót, illetve inkább ő beszélt egy csomót, én meg hallgattam és nagyon sokat röhögtem. Jó, ez így külső szemmel, olvasóként gyenge sztori. De a lényeg, hogy Lovasi ki*aszott trú. Isten éltesse!”
