Hőség szempontjából a csütörtöki nap sem hozott enyhülést, cserébe viszont érezhetően nem kellett különösebb pulóver-kabát erősítéssel készülni még a hajnali órákra sem.
Idén ez a nap kapta a poposabb szerepet, a Kacat nagyszínpadon a Halott Pénzzel, de azért bőven akadt alternatíva is. Kezdésként a Margaret Islanddel indítottunk az Orfű10-nél. Lábas Viki igazán nyáriasan, kipirult arccal és hosszú pótfonatokkal érkezett, mezítláb táncolta végig az ismerősen andalgós dalokat. Annak ellenére vagy azzal együtt is, hogy mostanra már egy 50 perces programra bőven elég sajt daluk van, elhangzott a Reptide című sláger is, a Mary Popkids-ből ismert Kama segítségével. Panasz nem lehetett, egy profi, szeretettől túlcsorduló, de mégsem nyálas koncertet kaptunk.
Innen egyenes út vezetett a Kacathoz, ahol az Anna and the Barbies robbantott fel földet, vízet és levegőt a következő egy órában. Szubjektív megítélések szerint az eddigi napok egyik legjobb, legtartalmasabb koncertje volt. Azt minden esetre mindenkinek be kell ismerni, hogy Pásztor Anna szerencsére figyelembe vette azt a megmásíthatatlan tényt, hogy egy-egy koncertet nem lehet kiemelni a többi közül azzal, hogy gyors egymásutánban játszott dalokkal igyekeznek a leginkább kihasználni a rendelkezésre álló időt. Helyette a menetrendet nem sajnálva mesélt átéléssel, őszintén, ahogy szokott. A zenekar és főleg a „szabadnapos anyuka” igazán felszabadultak voltak, nem csak a Segges a Balatonba című most megjelent daluk hangzott el, hanem még megjelenés előtt álló, új szerzemények is. A csúcsok csúcsán Anna felszólította a fiúkat, hogy dobják le a textilt, aminek a többség eleget is téve a fejük fölött lóbált pólókkal csápolta végig a ráadást.
Némi érzelmesség és ellágyulás után igazi hidegvizes megmerülésként érkeztünk bele az Elefánt kb. második dalába az Orfű10-nél. Szendrői Csabi középső ujjait mintha már be sem tudná hajlítani, ismét előbújt az ördög ebből a hipszter-bölcsész fazonú báránybőrbe bújtatott szelíd farkasból. Az új lemez, a Minden dalai között kísérletező jellegű, műfaji határokat feszegető darabok bújnak meg: Csabi ezen az estén a Saiddal közös Faunnal is megbirkózott Said nélkül, ami nem kis teljesítmény, nem beszélve az igazi rekeszizom tornáztató, végtelenül humoros dalokról sem, mint például az abszolút külön show elem Paula, amikért nagyon hálás is volt a közönség. Gyakorlatilag kifogástalan utazásban volt részünk, amihez különösen passzoló vizuált is hoztak magukkal, és ez összeségében abszolút járt is a zenekarnak a tavalyi, vihar miatt félbemaradt koncertjük után.
Ugyanitt üdvözölhettük nagyjából egy órával később a Kistehén zenekart is, Kollár-Klemencz Laci hatalmas lelkesedéssel, kibomló inggel és már nem lobogó hajjal indult neki az koncertnek. A fesztiválokon megszokott slágercsokor egy kis technikai problémával tarkítva került terítékre, amit az érzékeny zenész lelkek némi morcona kommentárral jeleztek is, de aztán viszonylag hamar túllendültek rajta, a közönség kedvét pedig pláne nem volt olyan egyszerű elrontani. Így következő dalok alatt is teljes átéléssel támogatták meg a vokálokat, a pogózás pedig, ami az első-középső sorokban töretlen elánnal folyt végig, egyszer a mostanában egyre inkább dívó közös leülésbe, majd a megfelelő taktikai ponton együtt felugrásba is beletorkollott.
Annyi biztos, hogy ezek a zenekarok és zenészek mindent megtettek és megtesznek azért, hogy a hőség által kiszívott energiákat maximálsan pótolják bennünk. Irány a negyedik nap, gyere kínzó napsütés, gyertek orfűi dombok!
szerzők: édes anna, bíbor lea
