A mai sessionben az éppen pihentetett ZUP magját és dalszerző testvérpárját, a most Muzsik és Volkova néven futó duót láthatjátok-hallhatjátok. A srácok tavasz óta vettek egy hivatalosan, névileg is jelzett más irányt, de máris járják az ország fesztiváljait, a Veszprémi Utcazenéről pedig nemrég elhozták a szakmai zsűri díját. A soundcityvel videó mellett alább interjúnkat is megtaláljátok velük!

fotó: Kozák Máté

A ZUP-ból alakultatok át Muzsik és Volkovává tavasszal. Mennyire volt nehéz ez a döntés, vagy mennyire organikusan alakult? Miért éreztétek úgy, hogy mindenképp kell a másik név?

Az történt, hogy elindultunk egy radikálisan új zenei irányba a ZUP-hoz képest még tavaly nyáron, de azon nem törtük a fejünket akkor, hogy közben ez már nem is ZUP, és hogy nevet kellene változtatni. Van persze nem egy példa a rocktörténetben arra, hogy egy zenekar új zenei stílusban próbálja ki magát, vagy új felállásban játszik tovább ugyanazon név alatt. Ezért döntöttünk amellett akkor, hogy a kislemezeinket Muzsik és Volkovának nevezzük, jelezvén azért a változást és az új felállást. Tavasszal pedig már úgy adta magát a helyzet, hogy elhagyjuk a ZUP nevet. Vicces, mert a szűk baráti körünk egy jó ideje már az új nevünkön szólított minket „civilben” is. A fő indok a váltás mellett az volt, hogy tényleg más ez az egész zeneileg, meg ugyebár ketten maradtunk a bandában és a ZUP név is annyira terhelt volt már a 10 éves múltja miatt, meg a megannyi felállás miatt. Az egy klasszik zenekar volt, több tag zeneisége együtt. Ez meg most két nagyon közel álló ember produktuma. Talán ebből fakad, hogy nagyon személyes és nagyon őszinte a közlésmód.

Mi lesz az új irány, ha van ilyen a fejetekben, amit ezzel a változással leginkább jelezni szeretnétek?

A koncepció most az, hogy igyekszünk mindent ketten megoldani, már ami a színpadi hangszerelést illeti. Ez persze kicsit ilyen megalomán, hangszerbohóc attitűdnek hathat, de nekünk egyelőre nagyon nagy kihívás és egyben szórakoztató is. A visszajelzések alapján a közönségnek is ez egy újfajta élmény, mert loopolás nélkül törekszünk kerek hangzás kialakítására és amikor ez duóban összejön, az elég jó érzés. Mondanivaló terén továbbra is szeretnénk minél szabadabban írni, úgy hogy közben valamifajta párbeszédet indukáljunk a közlésmód és az üzenet révén. A magánéleti és közéleti témák mellett most egy másfajta gondolatiság is meg fog jelenni. Ez a ködös megfogalmazás azért van, mert még javában íródnak az új dalok.

Két dalt jelentettek meg eddig ebben a felállásban. Mik a további terveitek?

Ősszel-télen szeretnénk felvenni egy nagylemezt, az idei nyárra pedig tervezünk még egy-két live sessiont kihasználva a természetet. És persze szeretnénk bejárni az országot a következő egy évben a lehetőségeinkhez mérten.

Hogyan oszlik meg kettőtök között a dalírás, illetve az egyéb a zenekari teendők?

Mostanában a kezdeti fázisokban mindig önállóan dolgoztunk és amikor már volt egy váz – majdnem kész dalszöveg, dallammal és kísérettel-, akkor mutattuk meg a másiknak, aki véleményezte átjavította, hozzátett stb. És aztán meghangszereltük. Ebben volt segítségünk is néha, például Prommer Patrik, aki korábban dobolt is nálunk, nála vettük fel a Muzsik és Volkova kislemezek nagy részét. Némely dal esetében kikértük a szakmai tanácsát. Ő egy nagyon sokoldalú zenész és nagyon gördülékeny vele dolgozni, pofásabb is lett jó pár dal általa.

Nemrég megnyertétek a Veszprémi Utcazene Fesztiválon a szakmai zsűri díját. Mennyire lepődtetek meg ezen, milyen élmény volt az egész utcazene?

Nagyon-nagyon meglepődtünk! Az új felállásunk az emberek nagy részéből kivált valamifajta benyomást, aminek nagyon örülünk, mert a közönynél még az is jobb, ha azt mondják: „mi ez a szar?” Főleg a szövegek tekintetében kaptunk olyan visszajelzéseket eddig, hogy ez már nagyon arcbamondós. Az utcazenén a zenésztársainktól és a közönségtől is nagyon pozitív véleményeket kaptunk. 4 napig hallgattuk egymást, beszélgettünk, meg Veszprémnek minden kis zuga a zenéről szólt abban a pár napban. Nagyon jó élmény volt. Ebben az évben a tavaly elhunyt alapító szervező, Horváth Károly tiszteletére egy emlékdíjat is alapítottak a szervezők. Ezt az a zenész kapta, akit a versenyben lévő zenészek megszavaztak. Ezt Kriszti kapta, ez is elég hihetetlen és persze nagyon megtisztelő volt. Igyekezni fogunk tényleg méltóak lenni ezekre az elismerésekre. És hát nem titkolhatjuk, hogy mekkora löketet ad most ez nekünk.

fotó: Kozák Máté 

Merre fogtok még a maradék nyárban koncertezni?

A nyár hátralévő részében megyünk még majdnem hazai terepre, Mátészalkára, a  vajdasági Malomfesztiválra, Szombathelyre a Savaria Történelmi Karneválra, Nyíregyházára a Vidor fesztiválra és fogunk még meghittebb hangulatú, minimál akusztik koncerteket is adni több alkalommal is Budapesten teraszos, kiülős helyeken. Az őszünk pedig a Budapest Parkban kezdődik, ahol lehetőségünk lesz a Quimby és az Óriás előtt játszani.  

Meséljetek a dalról, amit a sounday sessionsbe hoztatok! Miért pont ez választottátok, és mennyire kellett átgyúrni a forgatás kedvéért?

A Hangerien feritél c. dalunk volt talán az első Muzsik és Volkova dal, ami eredetileg gitár-ukulele kíséretre írodott, de aztán télen egy koncert miatt átalakítottuk, ekkor került bele a harmonika. Sokkal sötétebb lett valahogy tőle a hangulata és elkezdtük így jobban élni. A címet a jegybank elnökünk szavajárása ihlette. Ez egy sztori a legalizáció jegyében, ami egy kicsi korkép is tud lenni a mi szemszögünkből.

Ha zenekarod van, és kedvet kaptál részt venni a s(o)unday sessionsben, jelentkezz bátran a soundcityszeged@gmail.com e-mail címen! 🙂