A Bánfalvi Eszter Kvartett, vagyis a BEKVART röviden egy olyan formáció, ami zömében fiatal színészekből áll, akik saját meghatározásuk szerint csajozós rockot játszanak. Nem feltétlenül ilyen célokkal indultak neki  a zenekarosdinak, de már egy valódi, méghozzá igen vagány klipet és egy baromi jó nagylemezt is összehoztak. Nagyon kíváncsiak voltunk rájuk, így jól kifaggattuk őket: a népes csapatból Formán Bálint, a zenekar vezetője, gitárosa, énekese és Keresztény Tamás (Keri), a zenekar basszerosa válaszoltak nekünk.

Nemrég jelent meg A Hetedik Év című, első lemezetek. Miért tartott ennyi ideig, amíg összehoztátok ezt? Nem úgy indultatok neki, hogy szeretnétek lemezt? És ehhez képest milyenek a visszajelzések?

Bálint: Amikor elindultunk még Kaposváron, elkészült hat szám felvétele, az akkor meglévő számokból. Ma már azok a felvételek a vállalhatatlanság határát súrolják, minden esetre van közte olyan szám, amin jókat lehet mosolyogni. Az egyetem egyik termében vettük fel egy téli szünet első néhány napján, többen ott maradtunk a teljesen kihalt épületben, technikus nélkül, magunknak nyomkodtuk a „Felvétel” gombot, szürreális volt az egész.

Keri: Sosem fogom elfelejteni azt a pár napot, ami alatt összehoztuk. Nem tudtunk sávonként rögzíteni. Mindent egyben kellett feljátszani. Szerencsére baromira be voltak gyakorolva. (Nem.)

Bálint: Aztán miután diplomáztunk, kicsit szétszóródott a csapat, örültünk, ha koncertek, meg egy-két új szám összejött, de ami a legfontosabb, hogy ez bizony költséges dolog, a saját zsebünkből nem tudtuk volna összehozni, a Cseh Tamás Program egyik díjazottjaként viszont lehetőség nyílt rá. Az ismerőseink azt mondják, jó lett, de ha a nem ismerőseink is azt fogják mondani, az lesz az érdekesebb. Nekünk mindenesetre tetszik.

Keri: A lemezt rengeteg helyen dicsérik ismerősök, és félismerősök, de, hogy teljesen idegen emberek vitáznak róla a neten, vagy szidják… Na én ettől érzem, hogy most tényleg sikerült valamit csinálni.

A lemezen nagyon erős, más „alternek” nevezett magyar zenekar hatásai érezhetők szerintem, például a Vesznek el-ről nekem valahogy mindig eszembe jut a Kispál Hang és fénye… 🙂 Ez jogos szerintetek? Ti kiket neveznétek meg hatásnak a zenétekre?

Bálint: Na ezt még nem hallottam a Vesznek el-ről, inkább a 30Y Azt hittem, érdemes-t szokták emlegetni. Nyilvánvalóan hatottak ránk ezek a zenekarok is, mégiscsak őket hallgattuk évtizedekig. A baj az lenne, ha az album elejétől a végéig hasonlítana a zenénk valaki máséra, és ezt viszont nem lehet állítani. Igyekszem követni a mai trendeket is, de a Muse-nál jobbat még nem hallottam. A Von Hertzen Brothers-nél pedig kedvesebbet.

Keri: Ebben van különbség köztünk. A Muse egy végtelenül profi zenekar, de számomra a Radiohead sokkal meghatározóbb. De egyikből sem hallok semmit a lemezünkön. Amiből igen, az a Kispál és a borz, a Kiscsillag, a 30Y, a Péterfy Bori és a Love Band, a Quimby, az Európa Kiadó, Cseh Tamás. Most hirtelen ezek jutnak eszembe. Ha bárki más is hall hasonlóságot, akkor büszke vagyok. Ezek nagyszerű zenekarok. Bárcsak hasonlítanánk rájuk!

Hét év alatt megújul minden, lecserélődnek a sejtek – a zenekar életében is új korszak kezdődik mostantól?

Bálint: Abban bízunk, hogy igen is, meg nem is. Abban igen, hogy több koncertünk lesz, nagyobb ütemben készülnek új számok, új klipek, egyszóval kapcsolunk egy sebességi fokozatot. Abban nem szabad változni, hogy ugyanazzal a kedvvel és alázattal csináljuk, ahogy eddig is, mert ha nem jó hangulatban csináljuk, akkor semmi értelme. Ez nem egy gyár, vagy egy iroda, ahol el kell végezni a dolgodat, hanem egy baráti társaság, amely együtt hoz létre valamit. És az szinte másodlagos, hogy az éppen a zene, bár kétségtelenül szerencsés. Ha biokémikusok lennénk, vagy hobbikertészek, az nem biztos, hogy eljutna ennyi emberhez.

Keri: Remélem több lesz az idő, amit a turnébuszban tölthetünk együtt. Meg a közönséggel. Ezek az igazán fasza pillanatok.

Viszonylag sokan vagytok a zenekarban. Mindenki egyformán vesz részt az alkotói folyamatokban, illetve mennyit tudtok együtt próbálni?

Bálint: A próbakérdés mindig necces az egyeztetés miatt, de már ettől a szótól is kiráz a hideg, inkább hagyjuk is. Az utóbbi időben úgy alakult ki, hogy én viszek egy számötletet a próbaterembe, és azt boncolgatjuk. Sok zenei ötletünk van, de azok nem sokat érnek szöveg nélkül, úgyhogy szöveggel együtt viszem. Az utóbbi néhány évben ez az én reszortom, szívesen is csinálom, de bárki előállhat azzal, hogy írt egy számot.

Keri: Bálint ötletein dolgozni a legjobb dolog amit valaha zenészként csinálhattam. Amíg ez így van, a magam részéről nem akarok változtatni semmin.

Színészek vagytok mindannyian, ezt mennyire szoktátok/tervezitek kihasználni a fellépéseken? Vagy a koncert teljesen más világ számotokra, mint más színpad?

Bálint: A koncert is színpad, annyi a különbség, hogy a színházban a végén fogyasztjuk el azt, amit koncerteknél közben. Koncentrációban, jelenlétben nincs különbség, mind a két helyen 100%-on kell lenni. Egy rockkoncerten nyilván szabadabban mozog az ember, mint egy kötött szerepben, bár ott is vannak bizonyos szabályok, például nem mindegy, mikor mennyit beszél az ember a számok között. Ezeket érdemes megbeszélni előtte, aztán a színpadon éles helyzetben úgyis mindig minden másként alakul. Én sem gondoltam volna, hogy be fogom mondani a Szigeten, hogy „Achtung Achtung, elveszett egy német kisgyerek.”

Keri: A színház és a koncert majdnem ugyanaz. A legfontosabb, hogy nem elég jónak lenni, hanem kurvajónak kell lenni.

Mik a céljaitok a BEKVART-tal? Szeretnétek végigjárni egy „szokásos” magyar zenekari pályát, klub- és fesztiválfellépésekkel, pár évente új lemezzel, vagy ilyen pálya nincsen a fejetekben, hanem ez inkább kedves hobbi számotokra? 🙂

Bálint: Örülnénk neki, ha ilyen pályát futnánk be, nagy bravúr lenne ez, tekintve, hogy szinte mindenki főállású színész, ráadásul eléggé a foglalkoztatott fajtából, hálistennek. De azon dolgozunk, hogy zavarba hozzuk magunkat, és már egy idő után mi se tudjuk eldönteni, hogy akkor most színészek vagyunk, vagy zenészek. Nem mintha el kéne, persze.

Keri: Részemről Sziget Nagyszínpad. Minimum.

Mire számíthatunk a lemezbemutató koncerten, illetve mik a további biztos tervek most a tarsolyban?

Bálint: A jövő olyan, amilyen lenni szokott, bizonytalan. Tovább fogunk dolgozni, írunk új számokat, és tavasszal igyekszünk kiállni valami újjal, akár kislemez, akár klip formájában. Nagyon készülünk a koncertre, a zene mellett látványosságokon is dolgozunk, remélem minden összejön, amit elterveztünk. Nagy happeninget akarunk csinálni, mert ez mégiscsak a csúcspontja egy folyamatnak, ami jó rég indult, és csak a szívünk legmélyén mertük remélni, hogy idáig eljutunk, és egyszer egy rendes lemezünk, rendes klipünk és rendes lemezbemutató koncertünk lesz. Talán nem ez a jó szó, hogy rendes. Legyen inkább: fasza.

Keri: A nagy show mellett nagyon szeretnénk, és törekedni is fogunk rá, hogy egy személyes hangvételű este legyen. Ez az este mindannyiunk ünnepe lesz. Dicsőség. Dicsőség nem csak a zenekarnak, hanem azoknak az embereknek is, akik ott vannak. Egy koncert számomra mindig közös ügy a közönséggel. Energia tenisz. Szeretnék elégni a színpadon a barátaimmal, akik mellettem fognak állni, és azzal a sok emberrel, akik előttünk fognak állni, és ismeretlenül is nagyon szeretem őket.