Sok mindenre számítottam, amikor beültem megnézni Szabó Benedek és a Galaxisok turnéfilmjét a Vége a nyárnak, megint esiket, és végül kaptam is mindegyik elvárásomból, de összességében egyik sem jött be.

a Tisztítótűz c. videóklipből

Annyit tudhattam biztosan, hogy nem egy egész estés mozi lesz, ugyanis a műsoridő 30 perces volt. Ez nagyjából indokolttá tette számomra a feltételezést, hogy nem lesz egy erős, kidolgozott, felépített történet a kisfilmben. Egyébként sem annyira tudtam volna ezt elképzelni, ismerve a zenekar eddig klipjeit. Ez be is jött, ugyanis a Nagy Balázs által életrehívott műben szinte kizárólag életképeket láthatunk a zenekar nyarából, kiegészítve néhány interjúnak tűnő jelenettel vagy éppen csak hangsávval, amiken azért erősen érződik az életszag: félig vagy teljesen részeg bandatagok összevissza beszélve igyekeznek értelmes választ adni egy-egy kérdésre a nyári hőségben, valamelyik fesztivál backstage sátrában. 

A kicsit talán kaotikusnak tűnő, random jelenetek halamzáról nem olyan könnyű eldönteni, hogy az operatőr vajon millió órányi anyagból hozta össze ezeket a beszédes, mozgalmas, olykor kifejezetten vicces snitteket, vagy sokszor volt jókor jó helyen, esetleg ennek a zenekarnak tényleg nincsenek unalmas pillanatai. 

Minden esetre abban biztos voltam, hogy Galaxisok dalok lesznek a filmben. Ez csak kis részben jött be, ugyanis csak kevés instrumentális részt vágtak be a dalokból, összesen két helyen szólal meg egy-egy versszak. Először meglepő volt, hogy elindulnak a dalok, majd hirtelen egy vágás, és már vége is. A második vagy harmadik ilyen esetnél azonban már könnyen rá lehetett hangolódni, megadja a ritmust és utólag már világossá is válik, hogy ha teljes dalok szerepeltek volna, akkor elvitte volna egy furcsa koncertfilm irányába az egészet.

Történt a film során oyan is, amire viszont egyáltalán nem számítottam: olyan magánéleti szálakat pendítenek meg egy ponton, ami kifejezetten elgondolkodtató. Sok dalszerző-énekest hallottunk már arról beszélni, hogy bizonyos dalokat még a volt barátjának / barátnőjének írt, ezért nem olyan szívesen játsza már el, nem olyan jó a szájíz hozzá. Benedek ebben a kismoziban azonban teljes mértékben vállalja a párkapcsolatát, ami még egy plusz színt ad az amúgy sem éppen szürke filmecskéhez. Ezt a részét kicsit nehezebb eltenni egy erre a célra megfelelő dobozba, de végülis valamennyire érthetően kapcsolódik a témához, azaz a zenekar nyarának történetéhez.

Azért a vége felé a zenés-táncos összeállítás sem maradhat el az ugráló, önfeledt közönségről, de rögtön utána a zárójelenet adja a leginkébb disszonáns érzést, amit még mindig nem igazán tudok hova tenni. Javaslom megnézésre és egyéni elbírálásra.

Összességében talán az tetszett a legjobban, hogy ebben a kisfilmben az odafigyelésen és a készítő éleslátásán kívül semmi plusz nincsen a valósághoz képest. Nincsenek effektek, nincsenek egységesen szépre kihúzva a fények vagy a hangok, kerekre vágva a jelenetek, sejtelmesre faragva az átmenetek.

Azt hiszem annál nagyobb dicséretet nem kaphat egy ilyen kisfilm, minthogy tökéletesen illik a zenekarhoz. Méltatja ez őket, hiszen hitelesek maradtak, és fény derült arra is, hogy valóban olyanok a színfalak mögött is, mint amilyenek a dalok és a koncertek, és méltetja ez a film készítőjét is, aki el tudta ezt kapni és képes volt visszaadni a munkáján keresztül. 

Szóval itt a film, a zenekar pedig legközelebb november 10-én játszik az A38 Hajón.