A Heavenhike merengő-popja szoba projektből nőtte ki magát valódi zenekarrá, méghozzá igen ígéretessé. Volt már nálunk dalpremierjük, most pedig nagy örömmel mutatjuk meg először első albumukat, mindezt egy interjúba ágyazva!

Kezdjük a kötelezőkkel: hogyan alakult a zenekar, honnan ismeritek egymást, és honnan a név?

Mindnyájan régóta foglalkozunk zenével. Tanultuk, műveltük ilyen-olyan formában és keretek között már évekkel a Heavenhike megalakulása előtt. Picit ki is ábrándultunk belőle – legalábbis a járulékos dolgaiból – amikor 2013 tájékán az internet összeboronált minket. Noha mindnyájan Bács megyeiek vagyunk (Kiskunhalas, Baja), korábban nem ismertük egymást.

Egy közös kávézás és eszmecsere után végül Pistivel (Szolnoki István, gitáros, dalszerző) elkezdtünk dalokat írni, ami a gyakorlatban úgy működött, hogy ő átküldte e-mailen szinte készre hangszerelve a dalt nekem, majd én rövid időn belül visszadobtam neki énektémával, szöveggel az otthoni barkács-felvételt.  Abszolút tét nélküli volt ez a tevékenység. Élveztük a kreatív energiákat és az alkotás metódusának emelkedett hangulatát, illetve azt, hogy végre mindketten olyan dalszerzőtársra találtunk, akivel hasonlóképpen gondolkodunk a zenéről. A cél csupán annyi volt, hogy olyan pop zenét csináljunk, ami elsősorban nekünk tetszik. Ez a hozzáállás azóta is jellemez minket…

A név mindig sarkalatos kérdés. Esetünkben Pisti volt a keresztapa. Különösebb története azt hiszem nincs a dolognak. Mivel kezdetben angol nyelven íródtak a dalok, nem volt kérdés, hogy angol legyen a név is. A „menny-túra” jól, és érdekesen hangzott angolul, ezért esett rá a választás. 

Hogyan, mióta áll össze a most megjelenő album?

A „Szívszorító”-ra keresztelt album 12 dala között bőven találni olyat, amely az ide-oda küldözgetős, e-mailezgetős időszakból származik. Sőt, tulajdonképpen a lemez gerince, a dalok jelentős része akkor született. Sokat nem is változtattunk aztán a hangszerelésen és a szerkezeteken, bár a felvételek során – amelyek a szegedi Our Sound Recording Studio-ban kezdődtek, majd aztán a Miracle Soundban folytatódtak, mindvégig Szabó Szebasztián barátunk irányítása alatt – azért picit alakítgattunk a számokon. Ezek azonban jórészt inkább „finomhangolások” voltak.

Milyen formákban fog megjelenni? Lesznek fizikai példányok is, mennyire fontos ez Nektek?

Sokat gondolkodtunk ezen. Főként mostanában. Volt kiadónk, akkor úgy nézett ki a dolog, hogy ez év áprilisában fizikai formában és online is megjelenik a lemez. Az együttműködést aztán különféle okokból kifolyólag megszüntettük a kiadóval, s úgy döntöttünk, hogy a saját kezünkbe vesszük az irányítást. Most úgy áll a helyzet, hogy minden létező online platformon elérhető lesz az album november 10-étől. De mivel régi vágású srácok vagyunk, olyanok, akik a ’90-es években szocializálódtak, mindenképp szeretnénk CD-t is. Szabó Endre vajdasági grafikus barátunknak hála, van egy nagyon klassz, igényes-ízléses artworkünk szövegkönyvvel, szép borítóval. Szóval már csak ezért is. És baromi jó érzés lenne persze kézbe venni a lemezt. Még akkor is, ha a CD manapság már inkább promóciós célokat szolgál és jobbára csupán merchandise termékként funkcionál.

Csodát nem várunk a lemeztől, de bízunk benne, hogy lesznek olyan emberek, akik együtt éreznek velünk, akiknél betalál a gondolatiság és a Heavenhike zenei világa. „Merengő pop” ez, így nevezzük. Elsősorban fülhallgatóval ajánljuk a „lehallgatást”, de ha valaki kedvet érez, full hangerőn is bömböltetheti mondjuk a kocsiban, annak is nagyon örülünk.

Van-e valamilyen koncepciója a lemeznek? Milyen témák inspiráltak bennetek leginkább dalszövegek tekintetében?

Nyilván a magam nevében beszélhetek csak, így azt mondhatom, hogy az én személyes „szívszorításaim” lettek megénekelve ezekben a dalokban. Nagyjából az elmúlt 4-5 év történései. Különösebb koncepció nincs, de egy időszakot mindenképp leképeznek a dalok. Egy igen nehéz, lelkileg megterhelő periódust. Amikor így vagy úgy fontos emberek tűntek el, vagy föl az életemben. Szóval többnyire a veszteségről, az azt követő kiüresedésről, majd a továbblépésről/útkeresésről és a reményről szólnak a dalszövegek. Hol komoly, hol picit szarkasztikus formában. 

Ha jól láttam, a Szívszorító nem az egyik dal címe, miért ez lett az albumé? 

Nem szerettük volna az egyik dal címét „használni” albumcímként. Az olyan, mint mikor a gyerek kötelezően – vagy inkább jobb híján – az apuka nevét kapja. 🙂 Az egyik számban elhangzik amúgy, de egyébként is kifejező szóösszetételnek tartjuk, passzol a dalok hangulatához. Bár sokan csak a drámaiságot – a negatív pólust – érzékelik, ha meghallják, szerintem van egy nagy adag keserédesség, vagy ha úgy tetszik, cinizmus is benne. Al Pacino monológja, illetve pikírt, ironikus megjegyzése is ihletforrásnak tekinthető az Egy asszony illatából: „Keményen dolgoznak, megszakad a szívem…”. No, valahogy így szakad meg a mi szívünk is, ilyesféle „szívszorító” a mi „szívszorítónk” is.

Úgy tűnik, nagyon tudatosan kezelitek a közösségi média felületeiteket, és az egyéb online és nem online megjelenéseiteket. Ez zsigerből jön, vagy egy jó értelemben vett profi hozzáállás eredménye?

Egész egyszerűen csak tudomásul vettük, hogy muszáj használnunk ezeket a platformokat. Nem vagyunk nyomulós típusok, sőt, kifejezetten introvertált arcok vagyunk. Állunk és zenélünk. Talán ilyen értelemben – attitűdben – a ’90-es évek „cipőbámulós” grunge hulláma hatott ránk a leginkább, de manapság muszáj némi tudatosságot vinni egy zenekar koordinálásába. Hasonló hozzáállást igényel picit – ha tetszik, ha nem -, mint egy vállalkozás igazgatása.  

Merrefelé hallhatjuk majd élőben az új dalokat a közeljövőben?

Egyelőre ezt az évet látjuk csak, de szerveződnek koncertek már a tavaszra és a nyárra is. Ami biztos, hogy november 16-án tartunk egy lemezbemutatót – egy kvázi interaktív „merengést” – Budapesten a Mika Tivadar Mulatóban két kiváló, baráti zenekar társaságában (Trick és Meg egy cukorka). Karácsony előtt, december 16-án pedig hazai pályán, Baján játszunk a helyi alter rock mezőny egyik feltörekvő zenekarával a Kelenfölddel, a kultikus Armstrong Clubban.