Ma egy friss, igen szimpatikus, alternatív pop-rock formáció első EP-jét mutatjuk meg Nektek. Ők azt mondják, pimasz bulipopot játszanak a tudatalattink hálószobájából, vagyis könnyed, szövegcentrikus, dúdolni való dalokat, fesztiválszínpadra hangolva. Csekkoljátok, hogy így van-e!

Az EP szövegeiben hétköznapi helyzetek elevenednek meg, olykor szokatlanul kellemetlenkedő, incselkedő őszinte pimaszsággal és (ön)iróniával.

“Egy-egy általunk is megélt teljesen hétköznapi élményről – nem ritkán férfi-női kapcsolatokról – van szó a dalokban nem szokványos megvilágításban. Talán van benne egy kis csavar, vagy sincs és az egész csak egy emlék befőttes üvegbe zárva.

Mélységesen hisszük, hogy jó dalokkal, egyszerű, de meghökkentő szövegekkel, pimasz őszinteséggel könnyen rávehetők az emberek egy mosolyra, egy kiadós táncra, vagy közös éneklésre. Mi imádjuk, amit csinálunk, reméljük, hogy ez a túloldalon is betalál!”

És akkor íme az EP dalról-dalra!

Metró

A lemez mindegyik dalára jellemző, hogy nem a klasszikus értelemben vett beteljesült szerelemről szól. Amúgy is túl sok olyan dalt írtak már, arról, hogy milyen szép vagy és amúgy is nagyon ver a szívem, amikor rád gondolok. A Metró azt a képlékeny kapcsolati átmenetet igyekszik megfogni, amikor a puszta szexualitás kibővül, és a felek már abban sem biztosak, hogy ők amúgy járnak-e, vagy még nem. Persze ilyenkor megy a taktika, a fejszámolás, mindenki tele van kétellyel, aztán mindez letisztul, és párkapcsolatban vagy életen át tartó sértődésben végződik. A Metróban épp az előbbi opciót énekeljük meg, annyira, hogy az már az online közösség társas hálójában is párkapcsolati státusz formájában manifesztálódik. Mert ugye ami nincs fent Facebookon, az nem is létezik? Vagy ami fent van, az nem…?

Beéred velem

Az elsőként megszületett dalunk. Egy egyedülálló fiatalúr, aki előszeretettel tölti az estéit táncos mulatókban, nem csak italozás, de udvarlás céljából is, az ötórai zárás közeledtével még mindig nem talál pártnert, mígnem a ruhatárba ballagva hirtelen leszólítja egy meglepően dekoratív hölgy. Ekkor ráeszmél: lepattanóvá vált, beérték vele. Természetesen mindez csak fikció.

Élményhostess

A lemez legkeményebb gitárriffjének ad menedéket az Élményhostess. Úszós, visszhangok és mismásolásmentes szöveg egy masszőr lány igaz életéről. Ja nem: a prostitúcióról. Megelevenedik benne a hazudozókkal, csalfákkal telített internetes kuplerájok világa, ahol a feleségek csalva, az óvszer pedig felhúzva az igazi.

Kapualj

A Kapualj szinte a Beéred velem meghosszabbítása, nagyjából 47 perccel járhatunk később, bár az utóbbi messzebbre is kikacsint. Túl vagyunk az egyezkedés apró lépcsőjének első fokán, már majdnem otthon vagyunk.

Nem egyszerű művészet a hódítás. Ezeket a csatákat nem kardokkal, hanem szavakkal vívják, és a végső ütközet gyakran a kapualjban játszódik le. Ott dől el végleg, hogy az ostrom sikerrel jár, vagy a Csele-patakba fulladunk, mint Petőfi Sándor, amikor a vonat elé ugrott 1944. június 6-án délben, azon a baljós, később fekete csütörtökként elhíresült napon.

Mire eljutunk a kapualjig, általában már felkelőben van a nap, még nincs világos, de már teljesen sötét sem. Ez az az időszak, amikor szinte csak nyugdíjasok vannak a piac felé tartó trolin.

A Magácska következő koncertdátumait itt találjátok!