“Nyavalyás dolognak gondoljuk, ha ilyeneket írnak koncertlemezek borítójára: szuperkoncert, nagykoncert, a koncert. Egyszerűen azért, mert egy zenekarnak az a dolga, hogy minden egyes koncertje élete legjobb koncertje legyen. Még akkor is, ha nem lesz mindegyik az. Nincs lényegtelen, vagy kevésbé fontos koncert.
És még valami: életünk első nagylemeze az Egy perccel tovább címet viselte. Alig volt pénzünk, nem tudtunk stúdiót bérelni, úgyhogy néhány koncertünk felvételéből gyúrtuk össze azt a lemezt akkor. Most a sorrendben a 10. lemezünk – ez az EGY.”
Ez, meg még egy pici olvasható a 30Y új lemezének borítóján. A zenekar ugyanis koncertlemezzel jelentkezett – és bár EGY a címe, eléggé kiemelt eseményen rögzítették, az őszi majdnem-fesztiváljukon, amikor egy hétre befoglalták a hajót, nem csak zenével, hanem kiállítással, színházzal, a saját ízlésük szerint. Merthogy ők egy olyan zenekar, akik nem csak azt akarják, hogy őket nézzék, hanem azt is, hogy arra nézzünk, amerre ők – ezt az öndefiníciót a koncertlemez egyik összekötőjében is benne hagyták egyébként, és hát ennél, meg a lemezborítós idézetnél többet már úgysem kell mondanom a zenekar rajongóinak, (magamat is beleértve) ahhoz, hogy a szó minden értelmében megvegyem az új lemezt, de az ennek a beharangozásához kitalált eseményről, amit lemezmutogatóra kereszteltek, azért még mesélnék egy pár szót.
A műfaj keretein belül ugyanis eléggé rendhagyó dolgot találtak ki: rávettek egy csomó embert, hogy egy kedd este visszatérjen a tett színhelyére, az a38 hajóra, ahol leüljön, és a gyakorlatilag mindenmentes színpadot nézve egyszerűen meghallgassa velük együtt a lemezt, 2-3 dalos blokkokban. Velük együtt, merthogy a tagok a helyiség különböző pontjain, hol koncentrálva, fejlesütve, hol boldogan bólogatva, hol ismerősökkel beszélgetve hallgatóztak, sőt Beck Zoli még ki is emelte, hogy direkt nem hallgatta még meg a felvételeket, hogy szűz legyen a füle, és így az élmény erre az alkalomra. És 2-3-as blokkokban, mert közben Pándi Balázs talán még az indokoltnál is kevésbé hangsúlyos vezényletével beszélgettek-sztoriztak arról, hogy hogyan készült, meg milyen érzés egy ilyen lemez. A hanganyag felvételéért és utómunkáiért a zenekar előző stúdiólemezéhez, a dicsőséghez hasonlóan a szegedi Miracle Sound oszlopos tagjai, Szabó Szebasztián és Sóti Norbert feleltek, akik a beszélgetés egy pontján be is kapcsolódtak, hogy nagy komolyan meg komolytalanul szó essen a Varga Ádi által mindig keveselt gitárhangerőről, mindenféle editálásról, és arról, hogy itt nem a tempó, hanem a dalok igazisága és élősége számít. Az is kiderült, hogy a 30Y jelenleg páratlanul sok, 77 dalból álló koncertrepertoárral rendelkezik, hogy hamarosan új dallal jelentkeznek, és hogy szerepelni fognak Lévai Balázs következő filmjében, ami a pécsi szálról fog szólni.
Szóval, a lényeg, hogy az EGY hűen visszaadja egy jó kis ipszi-koncert éményét, és bár én arra bíztatnék mindenkit, hogy őket is, meg úgy mindenkit is inkább nézzen meg elsősorban élőben, azért két koncert közötti otthoni pogóra jól fog ez jönni.
