2018. június 22.

Nekünk Ti

Van a fishinges embertípus. Ők azok, akik – ha nem is egész évben olyanok, mint ebben a pár napban, de bennük megvan a potenciál. Ezek vagytok Ti, ezek vagyunk mi.

Nem haragszunk egymásra, ha véletlenül kicsit összesúrlódunk a fröccsre várva, de elbeszélgetünk egymással a sötét hazafele vezető úton, hogy kicsit rövidebbnek tűnjön. A strandon nem zavarjuk egymást a lángosért sorban állva vagy fetrengés közben, sőt nagyon megörülünk, amikor a mellettünk lévő csapat olyan zenét tesz be hangosan, amit mi is szeretünk, és utána együtt tudjuk velük énekelni.

Az első koncertre várva a nagyszínpad előtti dombon üldögélve összenevetünk egy fiatal anyukával, akinek a 4 éves forma, angyalian kinéző gyereke édesdeden elaludt az ölében a nagy izgalomban. Közösen csinálunk helyet magunknak a színpadok előtt, úgy, hogy pont mindenki lásson egy darabot a főhösökből és ha nem is sikerül, az előbbre álló elmondja, hogy szürke hosszúujjú, most nevet, a haját igazítja, most összesúgott a billentyűssel. Szia, bocsi, mit eszel, olyan jól néz ki – kérdezzük egymást és a másik nevet, mert ő is úgy választott ebédet magának, hogy megkérdezett más valakit. Lányos pillanatok, naponta több is: hol vettétek a felfújhatós unikornisotokat, hol vetted a bakancsodat, mivel festetted be a hajadat, nagyon szép a pólód. Hatalmasat nevetünk a pultnál, amikor fehér sportfröccsöt kérünk és a pultos lány fáradtan visszakérdez, hogy rosé vagy vice, és egy pillanatig ő sem érti mi történt vele. Olyan vicces jelenetekbe botlunk nappal, mint teljesen random helyeken alvó emberek, akiket mindenki kedvesen kikerül, éjszaka pedig tényleg láttunk pár embert, akik telefonnal világítottak  a toi-toinál egy ismeretlennek segítségképpen.

Összemosolygunk A tűzhöz közel színpad előtt, amikor összezsúfolódva, együtt énekelünk, néha csendesebben, néha meg ahogy a torkunkon kifér. A Fishing tőlünk olyan, amilyen: nagyon jó.

jen és leila