2018. június 23.

Nekünk a Fishing

Tulajdonképpen létezés egy másik síkon. Egy mély lélegzetvétel minden júniusban. Pár nap, amit minden évben sokáig várunk, aztán olyan gyorsan telik el, hogy szinte észre se vesszük. Csend napközben és üvöltő zene esténként, tündérfények az erdei ösvényen és reflektorok a nagyszínpadokon. Hosszas séták a dombokon, amikre már induláskor sajgó tagokkal, mégis örömmel vágunk neki. Ismerős zenekarok viszontlátása, már részünkké vált és belénk ivódott dalok új tartalommal való megtöltése, adott koncertek kontextusba helyezése az előző évekéhez képest. Ismeretlen zenekarokra való rácsodálkozás, új dalok és arcok felfedézese.

Minden évben tudjuk, hova kell menni a legjobb kávéért és a legfinomabb szendvicsért, de a Mediterrán Étterembe mindig késve érkezünk és rántottára éhező másnapos szervezetünk rendre hoppon marad. Domboldalak, amiken zene csurog egyenesen az ereinkbe. A vízpart, ami minden történésnek csodás fényt ad. A mozi, ahol éjszaka végül kicsit megpihenünk és gyermeki örömmel szegezzük véreres tekintetünket a vászonra. A fröccs- és sörtúrák, amik vagy napszúrással vagy kisebb fagyhallál végződnek, de mindenképpen nagyon ittasan és ezer új történettel gazdagabban. Hajnalok, amik rendre fáradt világmegfejtésekkel és életünk apró kis történéseinek elemzésével telnek.

fotó: Hegyi Júlia Lily

A Fishing tánc, míg a lábak bírják, ének, míg a hangszálak tartanak, új és újraéledő régi barátságok, közös felesívó rituálék, minden izommal mosolygás a legjobb koncerteken, stresszlevezető és boldog sírás, egy szellő, ami a rekkenő forróságot söpri odébb.

Nekünk a Fishing az Orfű, Ti meg a zene.

jen és leila