A megszokott hangzásvilág, mégis kissé új stílus és tartalom. Az Intim Torna Illegál pár hete jelentkezett legújabb nagylemezével, amit Élni jöttünk címmel adtak ki. A dalok születésének folyamatáról, a tagcseréről, megújulásról és természetesen az oroszlánokról beszélgettünk. Kérdéseinkre Dorogi Peti (ének, gitár) és Nádasdi János (ütőhangszerek) válaszolgatott türelmesen, és még néhány kulisszatitkot is elárultak.

Macsek: Oroszlánok. A borítón, a klipben, néhol a szövegben is. Honnan jött ez az ötlet?

Peti: Egy alkalommal éppen próbáltuk egy csokorba szedni a dalokat, amihez gondolkoztunk különféle témákon. Az egyik ötlet egy ilyen városi lepusztult gyártelepes, ipari téma lett volna, de ez valahogy nem tetszett igazából senkinek. Teljesen mellékesen mondtam a srácoknak, hogy karácsonykor örökbe fogadtunk egy oroszlánt családilag, aminek mindenki nagyon megörült, mert végülis miért ne lehetne az egész lemez témája az oroszlán. Én meg ekkor döbbentem rá, hogy tudat alatt én eleve így akartam (nevet.) Úgyhogy beakadt mindenkinek, és szerencsére úgy tűnik, hogy ez egy ilyen organikus dolog, mert nagyon jól működik az összes számmal.

Macsek: Hogyan születnek nálatok a dalok?

Peti: Nagyon fontos, hogy ha születik egy dal, akkor annak nagyon egyedinek kell lennie és a sallangokat próbáljuk leszedni róla. Hogy ha van is ránk hatással valami zene, azt megpróbáljuk kizárni. A stúdiózás előtti fél évben én nem is hallgatok semmilyen zenét, hogy kitisztuljon a fejem. Ilyenkor befelé fordulás van, és ami onnan feljön, bentről, régről, mélyről és az valóban valami eredeti dolog, az kerül későbbi (ön)feldolgozásra. Van például egy 2012-es dal az albumon, a Meghajlok előtted. Azt éreztük, hogy erre most van itt az idő. Egy évvel ezelőtt, amikor lecseréltük a basszusgitárost, megmutattam a srácoknak, hogy mit szólnak hozzá. Született róla egy jó kis mobiltelefonos felvétel, hajnal fél négy és háromnegyed négy között, aztán gyorsan mondták is a fiúk, hogy tök jó, irány vele a stúdió. Erre régebben kevésbé volt példa.

Macsek: Hogyan állt össze egy koherens egésszé ez a sok különböző helyzetben, időben született dal úgy, hogy mégis tökéletesen megvan az íve, az egyedi hangja?

Peti: Hát nem tudom, én is elcsodálkoztam rajta, hogy ez hogy a fenébe lett ilyen egységes egésszé úgy, hogy vannak dalok, amik hat évesek. Lehet, hogy az sokat számít, hogy mindegyiket mi írtuk. Vicces, de sok zenekarnál úgy van, hogy akik írják a zenét, azoknak a fele nincs is a zenekarban, a szöveget meg írja a Jóskapista meg a Jóskapisti. Nálunk van egy állandó, masszív szövegvilág, ugyanaz a hang mindig, és persze a gitár.

Macsek: Egyébként sokkal masszívabb most ez a szövegvilág, és ebben nincsen tingli-tangli sem.

Janó (rávágja): Ebben nincsen.

Macsek: Ez annak köszönhető, hogy ti, mint emberek értek? Vagy érezteti azért a hatását az egy évvel ezelőtti viharos időszak?

Janó: Az a dráma elmúlt már. Sokkal inkább annak van meg a hatása most, hogy mi érünk, és máshogy tekintünk az életre. Nem vagyunk annyira komolyak természetesen, de azért ez sok mindent hoz magával.

Peti: Szerintem az fontos tényező, hogy a zenekarnak az energiája megváltozott egyetlen ember cseréjével. Az a nagyon eltérítő, tingli tangli energia elvitte valahogyan a dalokat, főleg a végét.

Macsek: Megváltoztak akkor a munkafolyamatok?

Peti: Totál megváltoztak. Egyre jobban az a végeredmény, ami belülről jön. Korábban meg ez mindig el volt torzítva, ráadásul egyre jobban. Az új basszusgitáros egyébként nagyon jól gitározik is, egy csomó mindent meg tudok beszélni vele. Ő sokkal jobban benne van abban a zenei környezetben, amiben én. És ez elég fontos, mert abszolút az számít most, hogy minél eredetibb legyen és minél jobb. Minél jobban kiteljesedjen a dal hangzásában és szövegében is.

Macsek: Ennyi idő alatt ki lehet már jelenti, hogy klappolnak a dolgok Sanyival? (Bikali Sándor, a zenekar új basszusgitárosa – a szerk.)

Peti: Klappolnak. Igen. Szakmailag, emberileg. Már hangjegyekben is tudunk beszélgetni meg ritmusokban.

Janó: Ahhoz képest is jók vagyunk, hogy mennyi időt vagyunk együtt. Ha sokat vagyunk összezárva megjelennek aaaa… hát nem viták, de a férfias energiák, de ez ennek a velejárója. Dalszerzésnél korábban ilyet sose csináltunk, de most elmentünk három napra a Zemplénbe, sütögettünk, ettünk, bent volt egy stúdió, bementünk, játszogattunk. Ez eddig nem volt jellemző. Szétzilálódtunk inkább, ez a fajta lazaság nem volt meg. És most ez van, és ebben nagyon jól vagyunk.

Peti: Es ez a kreativitáshoz kell. Mármint a lazaság. Azt érzem, hogy ezek a dolgok eddig is megvoltak bennünk, csak nem volt asztal, ahová le lehetett volna tenni őket. A Feltettem a polcra a szívemet refrénjét 2011-ben írtam meg. És nem hoztam elő, mert nem voltak olyanok a körülmények. A fiókban rengeteg minden van, de most már szedegetem ki őket. Erre a pillanatra vártam, hogy olyan szél legyen amiben érdemes…

Janó: …a vitorlát kifeszíteni!

Macsek: Vannak kedvenceitek az új albumról?

Janó: Hát a Nem félek semmitől. Nagyon durva, és nekem egyre durvább az a szám. Pedig ötven-hatvan alkalommal tuti meghallgattam, de most tudatosult, most állt össze egy képpé, pont ma futás közben. Folyamatosan borsózott a hátam. Van egy pillanat, amikor egy dal megérkezik. Nekem ez most érkezett meg. Elengedtem azt, hogy bármire tudatosan figyeljek. Én most a lemezre futok, nagyon jó tempói vannak. A Feltettem a polcra volt az első kedvenc, aztán a Minden kedden, az olyan kis laza, nagyon szeretem, de hogy most így megérkezett a Nem félek… Olyan himnusz-szerű. Vagy valami motivációs dal.

Peti: Amúgy egyre többen futnak, nagy divat lett. Én is, de hát nem vagyok egy félmaratonista. Én nem futok zenére, olyankor tök szabad az agyam, és sokkal inkább a futás tempójára pörgök, sok ötlet így jön. Ilyen volt annak idején a Tegyen erősebbé, és most a Nem félek. Igen, tényleg inkább motivációs, nem is a sporthoz való, de jól rímel az oroszlánra.

Macsek: Maradt a hangzásvilág, de mégis más a stílus, és a borító is nagyon más. Mintha megérkeztetek volna a jelenbe.

Peti: Igen, pontosan. Ezek a szövegek, ez a hangzás sokkal jobban mutatja a belső világunkat. Az is fontos volt, hogy be lehetett őket rendesen fejezni, volt rá idő. Egy albumnál az utolsó két-három hét a legfontosabb és ha ez megvan, akkor ilyen lesz. Ha nincs meg, akkor a szövegek sem működnek. Olyan mintha lenne egy bazijó vörös rúzsod, de nem lenne hozzá ruha a boltban csak egy mackónadrág.

Janó: Az is fontos volt, hogy legyen olyan a borító amit szeretnénk. Döme Peti tervezte, akinek asszem ez az első lemezborítója. Elmondtuk mit szeretnénk, ő fél nap után küldte a vázlatot és azt mondtuk, hogy ez lesz az. A stílusról amúgy sokat kérdezősködött a menedzsment is. Játssza-e majd a rádió valamelyik számot…?

Macsek: És fogja valamelyiket játszani?

Peti: Pfff… nem érdekel. Ez egy olyan album, aminél nem érdekel. Mérges vagyok, amikor azt mondják, hogy legyen rádióbarát egy szám. Egyébként talán épp ezért mentünk vissza Selyei Tamáshoz, aki az első lemezt is mixelte, na ott nem volt rádióbarátság. Az volt az első lemezünk én nem tudtam normálisan énekelni, szerintem tizennyolcszor többet énekeltem mint most. Addig énekeltettek, amíg nem lett jó. De hát nem volt hangom. Akkor sem volt és most sincs autotuner, hogy kiegyengessük a dolgokat. Egy kicsit ez is arról szól, hogy ilyenek vagyunk, fogadjatok el a hibákkal együtt. Én ezeket nem fogom kijavítani a lemezen sem. Amit ott hallunk azon rengeteget melózott a zenekar.

Janó: Igen elmondhatjuk, hogy ebben van a legtöbb meló. Szerintem ez lesz az utolsó fizikai lemezünk. Amíg mondjuk még a benzinkúton meg tudod venni vezetéshez, és tök jól néz ki, az oké, de ez nem fog olyan sokáig tartani. A stream meg a youtube van már előtérben.

Macsek: A klip is nagyon jól hasít, ráadásul elég vagány is, a legfelkapottabbak között van. A Magyar Nemzeti Cirkuszban forgattátok, meséltek egy kicsit róla?

Janó: Hát… kellett oroszlán. Amikor megjelentek a rácsnál én teljesen kész voltam. Bementünk reggel hétkor, találkoztunk a cirkuszigazgatóval (ifj. Richter József – a szerk.), aki nagyon fiatal és nagyon jófej volt. Annyira határozott ember. Ott voltunk egy fél napot, de teljesen átjárt mindenkit ez a cirkuszvilág. Mintha egy párhuzamos világban élnének.

Peti: Egyébként a klipet Indiánék forgatták, nagyon gyorsan, négy nap alatt össze is vágták, megfényelték, eszméletlen tempóval. Imádunk velük dolgozni. Szőke Péter lett az operatőrünk, ami csak a szerencsén múlott, az asszisztense ugyanis nem ért rá, helyette jött a nagymenő.  Werket is forgattunk később, amit majd egy kicsit később mutatunk meg a közönségnek. Addig is nyáron rengeteg helyen belénk lehet majd futni.