2018. október 24.

Holdról indul Napra ér az IDEGEN

villáminterjú a zenekar második nagylemeze kapcsán

Az IDEGEN zenekar azt mondja, az első lemezüknél még “úgy csináltuk a dalokat, mintha muszáj volna, aztán eleinte féltünk, hogy mi lesz velünk, ha a „kamaszpanasz” már nem lesz velünk múzsaként. Aztán rájöttünk, hogy nagy buli! Mi választottunk témákat, dalokat, és nem pedig azok minket. Erre persze az előző lemez elkészítése és az azóta eltelt idő tett minket alkalmassá.”

Pár nap múlva mindannyian meghallgathatjuk, hogy milyen lett a Holdról indul Napra ér nevet kapott korong, amit a srácok a Hangfoglaló Program keretein belül, a 30Y és Koncz Balázs mentorkodása mellett alkottak meg. Ha ez a kis bevezető nem csinált volna kedvet hozzá, Kunics Olivérnek, a zenekar frontemberének feltettünk pár villámkérdést, amire még inkább bennünket, és reméljük benneteket is felcsigázó válaszokat kaptunk!

Jellemezd három szóval az új lemezt:
Kicsit színes, kicsit szagos, de a miénk!

Ha csak egy dalt hallgatunk meg róla, melyik legyen és miért?
Hát, ne csak egyet hallgass meg! Ezt csupán azért mondom, mert annyira széles spektrumon mozognak a dalok, hogy egyik sem képes önmagában prezentálni az egész lemezt. Ha csak egyet hallgatsz meg, kicsi az esély arra, hogy megtaláld azt, ami neked a legjobban esik. Az album gyakorlatilag az a púder nélküli valóság, ami körülvett minket az elmúlt egy évben… vagyis hát… annak az álomvilága.
A dalok nem egymás előtt vannak, hanem egymás mellett. Nincs legütősebb, meg legbénább. Másban különböznek, de abban nagyon!

A téma, amivel leginkább foglalkozik a lemez:
Az az újszerű és szerencsés helyzet állt elő, hogy nyugodt lelkiállapotban kezdhettünk neki az új anyagnak. Ez teret adott annak, hogy magunk válasszuk meg, hogy miről szeretnénk írni. Habzsoltunk, minden dal más tőről fakad.

Legjobb tanács, amit kaptatok a lemezfelvétel során:
Személyre szabott tanácsokat kaptunk, például Beck Zaza felhívta a figyelmem arra, hogy nem csupán a zenekar basszusgitárosa vagyok, hanem az énekese is. Bármilyen vicces is ez, nekem ott esett le először, ennek mentén újra át kellett gondolnom mindent. Nekem ez maradt meg a legjobban.


Lemezlehallgató legjobban várt pillanata:
Fontosnak tartjuk megismerni azokat az embereket, akik hallgatják a dalainkat. Ez erre egy remek alkalom. Ha a dalok beszélgetések alapjául szolgálnak, akkor talán jobban megismerhetjük a hallgatóságunkat, ami csodálatos érzés.
Szeretnénk aznap rájuk figyelni.

Lemezbemutató legjobban várt pillanata:
Furcsa, eddig csak azon gondolkodtunk, hogy mit szeretnénk adni! Ha koncertre megyünk, hallgatóként várjuk, hogy valami energia megrángasson, felemeljen. Zenész minőségben ezt nekünk kell megteremteni, erre készülünk. Persze, ha sikerül, ez ránk is hat majd. Most szombaton a 30Y mellett mi leszünk a tűzfelelősök, ennyi az egész.

Persze átitat minket annak a romantikája, hogy nagyon sok 30Y-ra jártunk/járunk, és korábban nem gondoltuk volna, hogy előttük mutathatjuk be az új albumunkat. Ez meg olyan, mintha pillangók repkednének a gyomrunkban 20 kilós vasbetontömbökkel a szájukban.

Milyen a Holdon?
Kicsit veszélyes, kicsit hideg, kicsit izgalmas.

Milyen a Napon?
Kicsit meleg, kicsit biztonságos, kicsit unalmas.

A lemezt először az online megjelenéssel egyidőben, a Jurányiban lehet meghallgatni a zenekarral együtt, élőben pedig szombaton, a 30Y előzenekaraként adják majd elő először!