Nagyon jó dolga van idén ősszel a magyar alternatív zene rajongóinak (azaz nekünk, Macsek olvasóknak), egymás után jelennek meg a jobbnál-jobb albumok: Esti Kornél, Konyha… ebbe a sorba illeszkedik Szesztay Dávid első szólólemeze is.

Nem szoktam szeretni az Index kattintásvadász címeit, de ezúttal örültem a hangzatos mondatnak: „Megérkezett Lovasi kedvenc idei magyar lemeze”.

Régóta követem Szesztay Dávid projektjeit, és nagyon kellett már neki, hogy végre valaki felfigyeljen a tehetségére, hogy ne csak egy szűk, underground rajongói bázisa legyen. Mély nyomot hagyott bennem az a koncert, amikor pár éve a DAV nevű bandájával a Konyha előzenekara voltak Budapesten. A terem kongott az ürességtől, ketten-hárman lézengtünk, utána persze Szepesi Matyiék alatt mozdulni sem lehetett a szórakozóhelyen. Talán még Matyival is beszélgettem róla, hogy a DAV és a Konyha nem volt jó párosítás: az előbbi sokszor túl elvont, túlságosan is mély zene a változatos és sokszor könnyed Konyhához képest.

Ha már itt tartunk, Dávid szerintem zenész karrierje egyik legjobb döntését hozta, amikor néhány éve csatlakozott a Kiscsillaghoz. Így a sok underground projekt után bekerült az egyik legnépszerűbb alternatív bandába, olyan rutinos vén rókák mellé, mint Lovasi és Lecsó. Annak is nagyon örültem, hogy Lovasiék adtak lehetőséget és teret Dávidnak: az általa énekelt Ott ahol akarod az egyik kedvenc Kiscsillag dalom a legutóbbi lemezről. Lovasi András támogatása szerencsére nem merült ki ennyiben, és Szesztay Dávid szólólemezét kiadóként és társszerzőként (két dal szövegében) is jegyzi.

A bevezetőmben említettem, hogy mennyire el vagyunk kényeztetve jó alternatív albumokkal: azt kell, hogy mondjam, hogy a Dalok bentre az idei év egyik legjobb magyar lemeze. Rendkívül komplex és mély zenei világa van, nagyon jellegzetes és egyedi hangzással – ami egyébként mindig is jellemezte Dávid zenéit. Két dolog ugrott be egyébként róla az első pár hallgatás után: a Radiohead legutóbbi albuma, és a HER című film zenéje.

Nehéz az albumon szereplő dalokról külön-külön beszélni, mert ahogy elindítjuk az első dalt, a Dalok bentre egyetlen nagy, hömpölygő zenei és érzelmi folyamként ragad magával, aztán csak hirtelen arra eszmélünk fel, hogy már vége is van. Egy barátomnak írtam, hogy nem értem, miért Dalok bentre az album címe, hiszen számomra pont hogy „utazós” az egész album – tökéletesen passzolt a szürke budapesti reggelhez a BKV-n ülve. Azt felelte, hogy valóban utazós, csak számára úgy is működött, ha csak behunyta a szemét – szóval mégis találó a Dalok bentre cím.

A Kiscsillag vagy a Konyha rádióbarátabb (fontos megjegyezni, hogy a rádióbarát az én értelmezésemben pozitív jelző) világától még mindig messze áll Szesztay Dávid zenéje, és továbbra sem hiszem, hogy élőben igazán jól működne vagy szélesebb közönséget meg tudna mozgatni. Ugyanakkor ha szeretitek az összetett, nagyon hangulatos és izgalmas muzsikát, akkor adjatok ti is egy esélyt a Dalok bentre albumnak. Amúgy is, Lovasi András csak nem tévedhet.

szerző: Soós Levi