2019. február 6.

“otthon érezzük magunkat abban, amit csinálunk” – Bagossy Brothers Company interjú

A Bagossy Brothers Company életében ez az időszak (is) elég eseménydús, már ha lehet ilyet kiemelni. Február 10-én érkezik az új lemez, aminek a címe – Veled utazom – sok tekintetben összecseng a BBC életének mostani szakaszával.
Tatár Atával, a zenekar gitárosával próbáltuk meg összefoglalni, miről is szólnak ezek a hetek, hónapok a fiúk számára.

M.a.csek: Nem is olyan régen dupla teltházas koncertet adtatok az A38 Hajón és nem árulok el titkot azzal, hogy a márciusi Akvárium-koncert is biztosan dupla teltház lesz. Milyen következő mérföldköveket láttok magatok előtt ilyen tekintetben?

Tatár Ata: Nagyon dinamikus pálya áll a zenekar mögött, ami mindössze 5 és fél év termése.
Ezek a teltházak, pláne dupla teltházak mind presztízsértékkel bírnak a könnyűzenében és természetesen ilyenkor akaratlanul is jön egy számvetés: ha ez ennyi idő alatt sikerült, akkor hol a határ? Milyen keretek közé vagyunk egyáltalán szorítva, ha a Kárpát medencében magyarul játszó zenekar vagyunk? A budapesti klubok a legnagyobbak, így esetleg itt még lehet triplával próbálkozni, – ami azért még nem olyan extrém, mások is megcsinálták már, – de tovább nem érdemes ezt feszegetni.
Vidéken viszont még lehet fejlődni. Győrben van kifejezetten erős bázis, ott is összejön a dupla teltház, de vannak olyan városok, ahol nem csak mi, de más zenekar sem tud igazán kibontakozni. Ezeken a helyeken igazán szükség van a jó kommunikációra és a figyelmes építkezésre.
Összességében azért nem ezeket a trófeákat gyűjtjük, de nyilvánvalóan erős motiválók és fontos pozitív visszacsatolás egy-egy teltházas, jól sikerült koncert. Ezekkel mérheted a jelenléted súlyát a magyar könnyűzenében.
Ilyen mérföldkő még a Budapest Park és az Aréna. Ha ezek is megvannak, akkor kvázi minden „kipipálható” közönséggyűjtés szempontjából, de nem hiszem, hogy attól megállna a fejlődés. A világsztárok csak teltház előtt játszanak, de nem állnak meg: fejlődik tovább a színpadkép, a technika, a repertoár, a stílus és a szemlélet.

fotó: Hegyi Júlia Lily

M.: Ha már a változó vagy fejlődő stílusnál tartunk: mesélsz kicsit az új lemezről? Lesznek meglepetések rajta?

T. A.: Már az első lemez után sem szerettünk volna leragadni egy fix hangszerelésnél vagy stílusnál.
Mi, a zenekar tagjai is sok féle zenét hallgatunk. Ahogy a példaképeink is folyton arra törekszenek, hogy egyre jobb minőségű anyagaik legyenek, úgy mi is ezzel próbálkozunk.
Egyébként egy-egy készülő dal mindig kéri az adott hangszerelést. Vannak folkosabb témájúak, balladisztikus vagy líraibb hangvételűek, könnyedebbek és tempósabbak.
Az első, tisztán akusztikus lemez után mostanra megjelent egy elektronikus vonal is.
Ez persze nem jelenti azt, hogy ne kanyarodhatnánk vissza egyszer a korábbiak felé. A legfontosabb az, hogy otthon érezzük magunkat abban, amit csinálunk. Ez nem spekuláció, ez mind belső igény. Folyamatosan kísérletezünk és próbálkozunk, nem görcsölünk azon, hogy megfelelünk-e valamiféle elvárásnak, hiszen a közönség is azt szeretné, ha elsősorban hitelesek lennénk. A BBC-karakter pedig úgyis mindig megmarad és ránk lehet ismerni.

M.: Néhány új dalt már hallhatunk is a lemezről, pl. az Olyan ő című duettet, ami sokak számára határozottan a meglepetés kategóriába esett. Mi a története ennek a dalnak?

T.A.: Igen, itt két dolog is szembetűnő, egyrészt, hogy duett, másrészt, hogy megszólal benne egy női hang. Amikor Norbi először megmutatta, hogy min dolgozik, rögtön egyértelmű volt az is, hogy duett lesz és az is, hogy népies dallamvilággal.
Éreztük, hogy egy nyers hangot kíván, de nagyon sokáig fogalmunk sem volt róla, hogy ki lesz az. Ötleteltünk, listát írtunk, konzultáltunk és időközben jöttünk rá, milyen nehéz műfaj ez. Van a fejedben valami és próbálod kivetíteni a valóságra.
Nincs olyan énekesnő a zenekar körül, aki egyértelmű választás lehetett volna. Próbáltunk a hangszínből kiindulni: popos legyen? Jazzes? Inkább népies?
Készítettünk egy demó verziót, amit Laciéknál vettünk fel (Bagossy László – basszusgitár, vokál), és ő is énekelte. Viszont mindenképpen szerettük volna már itt hallani a másik hangot is, így megkértük Barbit, aki Laci barátnője, hogy ugorjon be. A managerünknek már ekkor nagyon tetszett, de mi még nem jutottunk döntésre. Sőt, amikor studióba mentünk, hogy felvegyük a dalt, még mindig fogalmunk sem volt, de úgy gondoltuk, legrosszabb esetben később vesszük fel azokat a részeket. Betettük a demót, majd a hangmérnökünk rögtön mondta: „de hiszen ez így jól van”. Barbi jól kiegészíti Norbi „bársonyosnak titulált” hangját, úgyhogy felkértük a végleges verzióra, ő pedig meg tudott barátkozni az ötlettel.
Nagy várakozással voltunk, hogyan fogadja majd a közönség.
A meglepetés ereje hozott néhány kétkedő – mert negatívnak nem is nevezném – kommentet, de a második naptól nyilvánvaló lett, hogy ez tényleg csak az újdonság miatt volt, onnantól kezdve jóformán függővé váltak az emberek. Már olyan videokat kapunk, ahol egy házibuliban a lányok és a fiuk mintegy párbajként éneklik a két szólamot.Most már azt is elmondhatom, hogy ez a zenekar eddigi legsikeresebb dala, 11 nap alatt érte el a félmilliós megtekintést. (Illetve a felkapott YouTube videók listáján is folyamatosan tartja magát. – a szerk.) Ez megerősített minket abban, hogy jó döntést hoztunk.
Az pedig szintén Barbi mellett szól, hogy mivel nincs állandó zenekara, így rugalmasan velünk tud tartani koncertekre, hogy élőben is előadjuk a dalt eredeti formájában.

 

M.: Hogyan alakul most nálatok a logisztika? Sokat utaztok, sok koncertetek van Magyarországon belül.

T.A.: Székelyföldi bázissal induló zenekar vagyunk, viszont mostanra szétszóródtunk kicsit, nem egy helyen élünk. Mondjuk úgy, a zenekar 3/5-e állandó jelleggel Magyarországon él, ketten maradtunk Gyergyószentmiklóson, szóval mindannyian sokat vagyunk úton. A nyarat most már hagyományosan a Balatonnál töltjük.
A gyökereink erősek és nem is fogjuk ezeket soha teljesen elengedni.

fotó: Hegyi Júlia Lily

M.: Mit lehet tudni nagy vonalakban az idei évetekről a lemezmegjelenésen felül?

Tavaly kiválóan sikerült az első önálló Budapest Parkos koncertünk és idén is lesz ilyen. Tavasszal Sepsiszentgyörgyön lesz szimfonikus koncert, amit nagyon szeretnénk ősszel egy színház-turnéra vinni, talán még lemezt is készítenénk belőle.
Közben a lemezhez kapcsolódóan új weboldalunk is készült, minden igényt kielégítő, letisztult stílussal.

A budapesti lemezbemutató részleteit ide kattintva keressétek – még van néhány jegy-, addig pedig hallgassátok a meseszép új feldolgozást a srácoktól, ami Kollár-Klemencz László dalából született. (A videót mindenképpen javasoljuk végignézni!)