2019. április 2.

Meg Egy Cukorka: Jöhet Bármi

Április 11-én a Meg Egy Cukorka és a Felső Tízezer kiabálja le a fejünket az Instantban (infók a cikk végén) és arra gondoltunk, hogy csinálunk nektek kedvet hozzá. Aztán arra is, hogy az első Cukorka-albumról még nem írtunk, úgyhogy kössük össze a hasznosat a hasznossal. Alább találtok pár gondolatot a kilenc trackes korongról, a Jöhet Bármiről, ami 2018 végén debütált.

Az albumról és a zenekarról: a Meg Egy Cukorka a 2017-es évadban az akkor már Hangfoglaló néven futó (korábban Cseh Tamás Program) pályázatán induló előadó kategóriában nyert támogatást. Ez nem csak egy fixen elkölthető összeget jelent a feltörekvők számára, de mentorálást, fokozott szakmai figyelmet és ugrásszerűen több koncertlehetőséget is. Az egyik fő feladat a mentorált év alatt az, hogy elkészüljön egy nagylemez, így kelt életre a Jöhet Bármi is.

a szóban forgó lemez borítója

A lemez címadását nem csupán az validálja, hogy induló pályáról van szó, de a zenekar tagjait elnézve akár a saját életükre is kivethető. Három, a huszas éveikben levő fiúról van szó, akik saját maguk is meglehetősen nyughatatlan figurák, színpadon és azon kívül is kifogyhatatlannak tűnő lendülettel. Ha erről nem győződnétek meg az utolsó dalig, ott megtaláljátok a címadó sorokat és az üvöltő mozgásban-levés kényszerét is.

Az indítás indítása – a lemez első dala – gyakorlatilag megmozdíthatatlanul találta meg a helyét. A Cukorka című track ars poetica, picit elmagyarázzák magukat a hallgatóknak, van benne némi állásfoglalás a világ dolgairól, de főleg önmagukról. (A fizikai példány hátulján pedig a számozással – 1 Cukorka – összeolvasva egészen banálisan kiadja a zenekar nevét.)

Szimpatikus és – ilyen mennyiségben – egészen egyedi húzás felemlegetni a nagy klasszikus költőket (“Nyugi Adyt én is csipázom, / Csak ha túl vagyok Babitson utálom”; “De nem az összes író, az összes nagymenő” ).

A lemeznek van valami makacs, akaratos mellékzöngéje. Szövegvilágában sem hajlandó tudomást venni az aktuális trendekről vagy arról, ha valami szinte tiltólistás klisévé kopott. Hanyag válrándítással használnak olyan sorokat, mint “rég elhagyott álmok / Meg egy fénykép, amit már sosem veszek elő”. Persze ez a makacsság meglehetősen jót is tesz az anyagnak, sok erős sorral a szövegekben, amik az idő során reményeink szerint még szebben letisztulnak majd.

fotó: Barta Imre

Javasoljuk meghallgatásra (ide kattintva a YT-on), ízlelgessétek benne a fiatalos dacot és lendületes akaratot.

Élőben pedig április 11-én az Instantban, a Felső Tízezerrel együtt hallhatjátok őket, infókért ide katt!